Tegnap egyik kollégámnak vettem ezt a kis könyvecskét karácsonyi ajándéknak a D2K-ban, de annyira tetszenek Baranyai András rajzai, hogy inkább megtartom. Zseniális!
Grafika: Baranyai András
Kiadó: Csimota Gyermekkönyv Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 121×125 mm
Terjedelem: 20 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött
Még nyáron vettem ezt a vaskos kötetet, ami az első kedvenc zenekaromról, a U2-ról szól. A könyvet apránként olvasva, lassan közeledtem az együttes jelenéhez, miközben végighallgattam a teljes U2 diszkográfiát. Lenyűgöző és szórakoztató történet ez egy rendkívüli zenekarról, melynek tagjai 30 éve változatlan felállásban és barátságban (zen)élnek együtt. Ma értem a végére.
A méret és a terjedelem még veszélyes is lehet, ha valaki szeret fekve, a könyvet a feje fölé tartva olvasni, és esetleg hajlamos közben elaludni; de előny is egyúttal, mert így legalább jobban eloszlik benne az az egy-két tucatnyi helyesírási hiba és elírás, melyek nélkül úgy tűnik, nem nagyon jelenhet meg kötet nálunk mostanában. Ezt leszámítva élmény volt végiglapozni a 352 oldalt, melyeknek kb. fele képekkel van megtöltve – és természetesen minden U2 kedvelő könyvespolcán ott a helye (ahogyan – gondolom – már mindenhol ott is van).
Grafikai tervezés: Four5One,
Gary Kelly
Kiadó: ShowTime Budapest Kft.
Kiadás éve: 2007
Méret: 246×300 mm
Terjedelem: 352 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött, védőborítóval
Ez a U2 története, ahogy azt a U2 tagjai saját szavaikkal elmesélték és saját képeikkel illusztrálták. A szöveg alapjául az a több mint 150 órányi exkluzív interjú szolgál, melyet Neil McCormick, a Daily Telegraph rockkritikusa két év alatt készített Bonóval, Edge-dzsel, Adam Claytonnal, Larry Mullen Jr.-ral és Paul McGuinness menedzserrel.
A fényképeket, dokumentumokat és emléktárgyakat a U2 és a Principle Management tagjai személyes gyűjteményükből kölcsönözték. A könyv művészeti vezetője Steve Averill volt, aki az 1977-es legelső U2-poszter óta felel a zenekar grafikai megjelenéséért.
Ma reggel egy kiadós fürdés közben végre tüzetesen végignéztem a kiállítás katalógusát. Jónéhány „poén” csak most esett le, és volt pár munka, melyeket már a kiállításon sem igazán értettem, hogy kerülhetett bele a nagy többségében színvonalas alkotásokat tartalmazó anyagba. Összességében kellemes időtöltés volt a Farkas Annától megszokott finom tálalásban, 50 pályaművet tartalmazó kiadvány végiglapozása.
Kár, hogy az igérettel ellentétben, azóta sem kerültek fel a kiállított művek a projekt honlapjára – de biztos mindenki nagyon elfoglalt, ismerem én is ezt a helyzetet nagyon jól.
Kiadó: MATT
Kiadás éve: 2007
Méret: 220×280 mm
Terjedelem: 64 oldal
Kivitel: puhatáblás, élragasztott
1977-ben jelent meg a Halálos köd Holtember partján című, a floridai mocsarakban, őserdőkben játszódó kalandregény. Az eredeti, nagy sikert elért angol változat a könnyebb műfajt kedvelő amerikai olvasók tudatába csempészte be szinte észrevétlenül az igazságot – természetesen Erdélyről…
Dunai Ákos – Délsziget, 1989/5. szám
Engem ez a regény nem igazán fogott meg (valószínűleg azért, mert nem vagyok egy „könnyebb műfajt kedvelő amerikai”), de pont jó volt szombatra és hétfőre Pécsre menet és Pécsről jövet unaloműzőnek a vonatra.
Szeptember utolsó napján, ezen a napsütötte délelőttön a már említett Kakukkfiók kiállítás alkalmából kiadott kis könyvecskét olvasgattam, melyben – kiállítási katalógus helyett – a könyvvel kapcsolatos idézetek kaptak helyet, főként a kiállítás résztvevői válaszolnak a kérdésre: „számodra mi a könyv?”
Sokan azt gondolják, a negyedik dimenzió az IDŐ, szerintem a KÖNYV. Kinyitod, belépsz, majd becsukod. Egyszerű, mint egy ajtó, de az ember bent ragadhat örökre…
Kuszkó Rajmund (könyvtervező, a kiállítás résztvevője)
Vannak megízlelni, vannak felfalni való könyvek, s van kevés olyan, amely megrágni és megemészteni való.
Francis Bacon (filozófus)
Több érdekes és értékes gondolat elolvasása után végül feltettem magamnak a kérdést: számomra mi a könyv?
Számomra a könyv örömforrás. Egyfelől érzéki öröm a tapintása, az illata és a látványa – ahogyan a betűtenger szavakba, sorokba, bekezdésekbe, „szépséges foltokba” rendeződve (alkalomadtán képekkel, illusztrációkkal, grafikai elemekkel kiegészülve) kellő nagyságú üres felületeket hagyva ráömlik a papír textúrájára. Másfelől pedig szellemi öröm forrása meríteni mások gondolataiból, történeteiből, tudásából.
Számodra mi a könyv?
Szívszorító, tanulságos, igaz történet „egy ázott erdő mélyén”, Erdély határán elmesélve. Ha idézni szeretnék belőle, akkor szívem szerint az egész könyvet idézném, de ezt nem teszem – olvasd el!
» Kráter Műhely Egyesület (a kiadó nagyon ronda honlapja – külön Wass Albert rovattal)
» Wass Albert a Wikipédián (a végén a „Külső hivatkozások” fejezetben sok hasznos linkkel)
A könyvet olvasva, felmerült bennem két kérdés, melyeket nem csak veletek, hanem a kiadóval is megosztottam. Úgy gondolom, hogy az e-mailben kapott kimerítő válasz van annyira tanulságos, hogy megér egy külön bejegyzést.
Kedves Zsolt!
Köszönjük észrevételeit.
A 134. oldalról idézett mondatban valóban fordítási és szerkesztési hibákat ejtettünk, a helyes fordítás valahogy így hangzott volna:
“A folyószövegben előforduló számjegyek egalizálására gyakran van szükség, mivel – hacsak nem szelektíven egalizáltak – a számjegyek karakterszélessége egyforma, hogy a táblázatokban az azonos helyiértékű számok pontosan egymás alatt álljanak.”
Az angolban tehát nem a jelek, rajzi elemek szélességéről van szó, hanem a “set width”-ről, vagyis a jelek számára fenntartott helyről, amibe beletartozik a betű két oldalán lévő térköz, vagyis az oldaltávolság is. Valóban pongyola a magyar megfogalmazásunk, és ezt a szövegkörnyezet sem képes kompenzálni.
Emellett a szerző – egy angolosan velős tagmondat erejéig – valóban utalt arra is, hogy a betűtervezők, többnyire az egyedileg beállított kerning párok révén, sokszor eltérnek a számjegyek egységes karakterszélességének gyakorlatától.
Még pontosabban fogalmazva a számok karakterszélessége ilyenkor is egyforma marad (ez a fontszerkesztő programokban ellenőrizhető), csak a tördelőprogramok automatikusan beolvassák a fontban lévő, karakterpárokhoz rendelt egalizálási értékeket (ez nem azonos pl. az InDesign Optical Kerning-jével!) – sokszor ezért nem állnak egyes betűtípusoknál helyiérték szerint egymás alatt a számok. Ez az állítás ellenőrizhető úgy is, ha az InDesignban a Kerning mező értékét Metricsről 0-ra állítjuk, vagy QuarkXPressben a Kerning Table Editben 0-ra állítgatjuk az egalizálási értékeket – az esetek többségében egyből pontosan egymás alá ugranak a számok.
Igazat adva felvetésének és némileg pontosítva a szerző mondatát is, ma már tényleg nem lehet a fentiekről általános kijelentéseket tenni: egyes fontoknál ugyanis nem egalizálással, hanem a karakterszélesség-értékek változtatásával érik el a számjegyek egyenletesebb ritmusát, bár úgy vettem észre, hogy továbbra sem ez a jellemző megoldás. Emellett ma már meg kell említeni az OpenTypePro fontok proportional (változó karakterszélességű) számjegyeit is, amelyeknek nevükből és funkciójukból adódóan is változó a karakterszélességük.
[A weboldalon felmerült, hogy az ún. ugráló számoknak változó a szélessége. Az Type1-es fontok Expert Setjeinél tudtommal ez valóban így van/volt, az OpenTypePro fontok azonban már többféle lehetőséget biztosítanak. Itt két különböző tulajdonságról van szó két-két lehetséges állapottal, amelyekből négy különböző változat keverhető ki. Az OpenTypePro formátum lehetővé teszi:
- az állandó szélességű ugráló (Tabular Oldstyle),
- az állandó szélességű verzál (Tabular Lining),
- a változó szélességű ugráló (Proportional Oldstyle) és
- a változó szélességű verzál (Proportional Lining) számjegyek használatát is.
A szélesség a karakterszélességet jelenti az ugráló vagy verzál/álló pedig az egyes számjegyek magasságát, ami lehet a nagybetűk magasságához igazodó verzál szám, vagy a kisbetűkhöz (kurrensekhez) igazodó ugráló szám; ez utóbbiak tartalmaznak az alapvonal alá nyúló szárakat, görbéket is. Az InDesignban egy OpenTypePro fontot kiválasztva (pl. Myriad Pro, Minion Pro) a Character paletta jobb felső sarkában lévő kis háromszögre kattintva, majd az OpenType opciók közül a legalsó osztatban lévő variációkból választva meg lehet figyelni ezek működését.][A szintén csak a honlapon felvetett kérdésnél, a gondolat-/kötőjel elhelyezkedésénél a szerző nem azt javasolja, hogy betűtípus váltással kell a jel magasságát beállítani, csak említ két példát: a(z) Univers gondolatjele jobban mutat kisbetűk mellett, mert alacsonyabban van, az Akzidenz Groteské viszont magasabban... majd itt abbamarad a gondolat, nem utal a megoldásra, csak felhívja a figyelmet erre az apróságra. Bár manapság a tördelőprogramokban könnyedén toljuk el lefelé is az alapvonalat, kíváncsi lennék, hogy ezt anno az ólomötvözetből készült betűkkel - amellyel sokáig a szerző is dolgozott, és időnként dolgozik még ma is - hogyan oldották meg. Reszeléssel? Esetleg volt külön gondolatjelük a verzál és a kurrens betűkhöz? Vagy a weboldalon felvetett megoldással, betűtípus cserével?]
A könyvből kimaradt hivatkozások szintén szerkesztői hibák, igyekszünk javulni e téren is, mindig van hova.
Remélem sikerült a fordítási hiba miatt felmerült kérdésekre kielégítő választ adnom, és a csorbát valamelyest kiköszörülni.
(A válaszunk publikus, felkerülhet akár a haldesign blogra is, ha úgy gondolja, az ott megjelentekre is igyekeztem reagálni.)
Üdvözlettel
Kovács Balázs
E helyen is még egyszer köszönöm a részletes választ!
Szerző: David Jury
Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 175×225 mm
Terjedelem: 256 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött
A címbéli kérdés megválaszolása igencsak bonyolult, és összetett feladat; aki végigolvassa ezt a könyvet, közelebb kerülhet a „megoldáshoz” (például azt is megtudhatja belőle, hogy a kurzív és a döntött betű nem ugyan az – szégyellem, de ez nekem újdonság volt). A rövid (2 oldalas) előszó és a tartalomjegyzék után a könyv három nagyobb és egy kisebb egységre tagolódik:
Háttér (62 oldal, 16 fejezet)
Évszázados hagyományok és a változás szükségessége; múlt és jelen kapcsolata; a beszéd, a nyelv, az olvasás és az írástanulás tipográfiai vonatkozásai, az egyes alkalmazási területek jellegzetességei az üzleti kommunikációtól, az üzenőtáblák kiragasztmányain keresztül az üzletportálok felirataiig – mindezen témákon végigkalauzol bennünket a szerző.
Megtudhatjuk, milyen folyamatok játszódnak le olvasás közben, és hogy a tipográfia segítségével miként tehetjük e folyamatot minél gördülékenyebbé, vagy hogy pontosan mit fed az olvashatóság (readibility) és a felismerhetőség (legibility) fogalma.
A gazdagon illusztrált oldalakon többek között megismerhetjük a mondatkezdő nagybetűk előtti dupla szóközök rejtélyét, vagy hogy miként változott a középre zárt és a balra zárt elrendezések megítélése az idők folyamán.
Anatómia (82 oldal, 32 fejezet)
A könyv második fejezete vizsgálat alá vonja a tipográfia alkotóelemeit, elemzi az egyes eszközöket és eljárásokat, az információ szervezésének lehetőségeit, a betűkategóriák jellegzetességeit, valamint a szöveg megjelenítésének és elrendezésének különböző módjait.
Az apró részletekbe mélyedés alkalmat ad a leggyakoribb tipográfiai problémák és lehetséges megoldásaik ismertetésére is.
Portfóliók (94 oldal, 16 fejezet)
A könyv záró fejezetében kortárs tipográfusokkal ismerkedhetünk meg, munkáikon keresztül pedig bepillanthatunk az igényes grafikai tervezés fantáziadús és változatos világába.
(forrás: a könyv honlapja)
Etcetera (11 oldal, 6 fejezet)
A negyedik aprócska rész is szót érdemel, ebben kaptak helyet a hivatkozások (igaz, hogy a 134., 146., és 248. oldalhoz tartozókat hiába keressük); van egy oldal az írásjelekről és a betűk felépítéséről; találhatunk itt két oldalnyi szójegyzéket; valamint ugyan ekkora terjedelemben név- és tárgymutatót.
Két dolgot nem értek, illetve nem biztos hogy el akarom hinni a szerzőnek. Az, hogy „a számjegyek szélessége egyforma” (134. oldal) egészen biztos, hogy így általánosságban kijelentve nem igaz, erről bárki könnyen meggyőződhet, ha tesz egy próbát (lehet, hogy a fordítást rontották el?).
A másik, amit a 148. oldalon olvastam: az Univers félkvirtmínusza történetesen egy kicsit lejjebb helyezkedik el, mint az Akzidenz Grotesk típusé (itt ezt példákkal is illusztrálja a szerző), ezért kisbetűk mellett az Univers gondolatjele jobban mutat, mivel közelebb kerül a kurrensek közepéhez” – nem tudom, hogy ehhez egy profi tipográfus mit szólna, de nekem biztos, hogy eszembe nem jutna egy másik betűtípus gondolatjelét belekeverni a szövegbe. Mindezekkel együtt tanulságos, hasznos olvasmány.
frissítve (2007. 09. 02.): A felmerült kérdésekre a válaszok itt olvashatók.
Pár napja kaptam egy e-mailt a Scolar Kiadótól:
A Scolar Kiadó 2007 novemberében jelenteti meg új könyvét, melynek angol címe Print Production Handbook (A nyomdai előkészítés és gyártás kézikönyve).
A magyar nyelven megjelenő kézikönyv végigvezet a nyomdatermék készítésének lépésein az árajánlatkéréstől és szerkesztőségi munkától a színre bontáson, kilövésen, nyomtatási eljárásokon és kötészeti műveleteken keresztül egészen a minőség-ellenőrzésig, csomagolásig és szállításig.
A könyv paraméterei: 170×225 mm, 224 oldal, selyem fényű vinil borító, fűzött.
A könyv fejezetei: Nyomtatás a 21. században; Eredetik és előkészítés; Proofolás és lemezkészítés; Nyomási eljárások; Papír és festék; Nyomás utáni műveletek; Együttműködés a nyomdával; Függelék. (Csak azért említem, mert gondolom, vannak köztetek, akiket érdekel [ha megveszem, beszámolok majd róla].)
Grafikai tervezés: Enter Stúdió 98, Németh Levente
Kiadó: Enter Stúdió 98
Kiadás éve: 2007
Méret: 240×330 mm
Terjedelem: 220 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött, védőborítóval
Ahogy ígértem, visszatérek rá – mégpedig nagy örömmel, mert egy szépen megtervezett, gyönyörű kivitelű könyvről van szó. Hiánypótló, bár kétségkívül hiányos, mivel ahogy a készítőktől is elhangzott, sokan nem küldték el munkáikat, akiknek valószínűleg lett volna helyük a kötetben. A lényeg, hogy így is sikerült összeállítani egy színvonalas anyagot a mai magyar tervezőgrafikáról.
Azért nem hazudtolom meg magam, szót ejtek a hibákról is, melyeket ezúttal sem kerestem, csupán találtam. A 18. oldalon Axelero helyett Axalero szerepel. A 83. oldalon a POSTER betűi a többi fejezethez képest fordított sorrenben követik egymást. A 174. oldalon a bal felső kép árnyéka hiányos, „cserébe” alatta ott egy felesleges árnyákdarab; valamint az alatta levő képen „ott felejtődött” egy vonal és egy szám. Következetlen a páratlan oldalakon 90 fokkal elforgatott szövegek forgatási iránya. Mindezek azonban csak keveset vonnak le a könyv értékéből, melynek ott a helye a téma iránt érdeklődők polcain. Remélem, lesz folytatása!
Szerző: Simon Loxley
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 162×240 mm
Terjedelem: 272 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött, védőborítóval
Ezt a könyvet vittem magammal Korfura. Egyrészt csalódást okozott a szegényes illusztráltságával (sokkal több szép betűvel szerettem volna találkozni benne, főleg azokkal, amelyeket nem ismerek névről, így egy kicsit bosszantó volt olvasni egy betűről, amiről azt sem tudom, hogy néz ki); valamint a tördelési hiányosságaival (fattyúsorokkal többször is találkozhatunk a könyvben) és a korrektúra hiányával (nem számoltam, de vagy két tucat elírást tartalmaz a kötet, vagyis átlagosan majdnem minden tizedik oldalra jut egy hiba – sokadszor teszem fel a költői kérdést: miért kell ezen spórolni?). Másrészt mindezekkel együtt érdekes olvasmány mindenkinek, akiket érdekelnek a titkok és történetek a betűk mögötti világból. » további részletek a kiadó honlapján
frissítve (2007. 07. 08.): Mint oly sokszor, ezúttal is az a negatív tulajdonságom került előtérbe, hogy hajlamos vagyok a rosszat előbb észrevenni, és – ahogy a fenti bejegyzésben is történt –, sokkal inkább hangsúlyozni, mint a jót. Erre a könyv tervezőjének, Czakó Zsoltnak hozzám intézett levele ébresztett rá újfent, melynek idézésével szeretném egy kicsit árnyalni a képet; és hangsúlyozom (jobb később mint soha), a fenti bejegyzésnek mégiscsak az utolsó mondata a lényeg, összességében jó kézbevenni, és érdemes elolvasni a könyvet.
Szia Zsolt!
Engem is megütött a guta, mivel a nyomdába menet előtti utolsó állapota a könyvnek más volt.
A nálam dolgozó lány aki a tördelésen dolgozott – miután többször megfeddtem bizonyos figyelmetlenségből eredő hiba miatt – most jó fej akartlenni, a kedvembe akart járni vagy nem tudom, de az utolső pillanatban észrevett néhány, általa hibának vélt helyzetet. Ezeket megoldotta, de sajnos azzal nem számolt, hogy más helyen ahol eddig mindden rendben volt elmozdul a tördelés.
Én egy fattyúsorrol tudok a 67. oldal, bár az is vitatható ugyanis én az angol szabályok szerint dolgozom és pl. a gerincszöveget is mindig úgy használom. Szerintem úgy logikus.
E könyv miatt hetekig szomorú voltam. Nagyon szomorú. És azóta le sem vettem a polcról csak most, hogy láttam az írásodat.Lehet, hogy hibáztam abban, hogy a legutolsó pillanatban már nem néztem rá. Megbíztam a kollégámban. Bocsánat.