Kezdem a jóval: sokat nevettünk. Másrészről mégis csalódás volt a tegnap esti Showder Klub felvétel a Symbol-ban – több okból is:

• A „felszopó” ember nagyon gyenge volt.
• A bájos hosztesz lányok hazudnak: egyikük azt mondta, az előadás alatt lekapcsolják majd a légkondit (ami kb. 20 fokra volt beállítva); egy másik meg azzal hitegetett, hogy körbejár majd a pincér. Egyik sem történt meg, így a műsor végén agyonfagyva, éhesen és szomjasan távoztunk.
• Csak az egyik kedvencünk, Mogács Dániel lépett színpadra, de ő se a legjobb poénjait hozta. Feleségem különösen várta Hadházit, de ő már a következő műsorban lépett fel.

Szóval olyan futószalagos gyorsan-legyünk-túl-rajta hangulata volt az egésznek. Pedig korábban láttuk a tévében, hogy a közönség eszik-iszik. Valószínű régebben egy közönséggel, kicsit ráérősebben vették fel a két műsort. A tapasztaltak cáfoljanak meg, ha rosszul gondolom.

Azért egyszer jó volt, most már legalább ezt is láttam élőben, és azzal is újra szembesültem, hogy a nagylátószögű optika csodákra képes: a helyszín a valóságban egy kis egérlyuk, ahhoz képest, amit a tévében látsz.

frissítve (2011. 10. 24.): Ma (is) benne voltunk a tévében, bevágtak minket, mintha Dombóvári Istvánon nevetnénk, pedig mire ő volt a színpadon, mi már rég hazaértünk. Nem újdonság: soha ne higgy a tévének…

(a kép forrása: http://www.behance.net/…)

HVG: Exkluzív fotók és beszámoló a világ legőrültebb fesztiváljáról →
HVG: Ilyen volt a világ legőrültebb fesztiválja →

Könnyed nyár esti limonádénak egyszer jó volt, de nem szippantott magába a darab, és nem is pisiltem be a nevetéstől. Az alapötlet zseniális – az előadás talán kicsit túlspilázott. De ajándék lónak ne nézd a fogát – ezúton is köszönöm, hogy megnézhettük (Laci neked is).

Spamalot a Madách Színházban →

Megvettük (és dedikáltattuk is) a Kicsi ország című új lemezt – egyelőre még csak emésztgetem, de úgy tűnik, igazat kell adjak Kovács M. Norbertnek:

a Kicsi ország egyáltalán nem rossz lemez, de öt év, valamint a nagyon eltalált Kilégzés után talán lehetett volna jobb is. Az elmúlt években, többek között az előző lemez érdemeinek köszönhetően hatalmasra duzzadt rajongótábor nyilván ezt is szeretni fogja, (…) Azoknak azonban, akiknek a Quimby valahol az előző évtized második felében készült lemezeivel tette le igazán a névjegyét, ez a lemez lehet, hogy egy kicsit kevés lesz.

Saltimbanco a Cirque du Soleil legrégebben futó és egyik legfőbb showja. A társulat meghatározása szerint az élet ünneplése, amelynek jelenleg futó verzióját kifejezetten a nagy arénák technikai lehetőségeit kihasználva alkottak meg.

A Saltimbanco eredeti premierje 1992. április 23-án volt Montreálban. 14 évnyi nagy sátras turné és 9,5 millió néző után, 2007-ben teljesen felújították, újragondolták, és egy még nagyobb méretű, akrobatikus aréna show vált belőle, olyan hang és fényhatásokkal kiegészítve, amely a sátras verzióban nem volt kivitelezhető. Az új Saltimbanco turné az elmúlt 3 évben több mint 100 városba jutott el…

(forrás: www.eventim.hu)

Látványban nem nyújtott annyit, mint 2008-ban a Delirium, de ezúttal sem maradtunk élmény nélkül: tegnap este a (közönséget is bevonó) humor, és az egészen hihetetlen testi fegyelem, ügyesség nyűgözött le.

cirquedusoleil.com → | youtube.com →

Csütörtök esete már harmadszor láttuk-hallottuk őket, és megállapítottuk, hogy továbbra is szenzációsak. Sőt, még jobbak mint valaha. A közönség pedig vastapssal és lábdobogással köszönte meg a fergeteges előadást, ami láthatóan jól esett Japán dobosainak.

A YAMATO hivatalos honlapja: www.yamato.jp, a magyar honlap: www.yamato.hu.

(a képek forrása: www.behance.net/santizo/frame)

» hvg cikk Folk György képeivel

Napjainkra a design egyértelműen kulcsfontosságú kreatív iparággá fejlődött, s jövőnk egyik legfontosabb művészeti-tudományos-technikai területe. A tudás alapú társadalmak gazdaságaiban a tudomány és a technika mellett a design az innováció meghatározó tényezője. A versenyképesség kulcsa ma már elsősorban az új típusú tudáshoz és a legfrissebb információkhoz való hozzáférés kérdése, amely a design esetében az új generációs anyagok és a legkorszerűbb technológiák alkalmazását jelenti.

Hatodik alkalommal indítjuk útjára a Design Hét Budapestet, ezt a főváros egész területén zajló és mára országos jelentőségű fesztivált. Az idei eseménysor – a Kreativitás és Innováció Európai Éve programjának hivatalos részeként – a kreatív energiák tematika köré szerveződik. Idén az alkotói kreativitásra és az innovációra fókuszálva próbáljuk az érdeklődők számára testközelbe hozni a hazai és a nemzetközi designélet legfrissebb eredményeit, aktuális tendenciáit.

(forrás: designhet.hu)

Gondolkodtam valami frappáns és rövid sorozatcímen. Végül megelégedtem csupán az utóbbival. IHK, vagyis nekem (eddig) Idő Hiányában Kimarad(t) – ha Te ott voltál, olvastad, megnézted vagy meghallgattad, írd meg róla a véleményed; vagy ha kedvet kapsz, menj el, olvasd el, hallgasd meg és nézd meg!

Magyarországra látogat Láma Ole Nydahl

A Gyémánt Út Buddhista Közösség szeretettel meghívja Önt Láma Ole Nydahl „A Nyugat találkozása a buddhizmussal” című előadásaira Szegedre és Pécsre.

A buddhista tanító 20 éve járt első alkalommal Magyarországon, azóta a Gyémánt Út Buddhista Közösség Magyarország legnagyobb buddhista egyházává nőtte ki magát, országszerte összesen 27 városban, településen található világi buddhista központ.

A dán származású Ole Nydahl és tavaly elhunyt felesége, Hannah Nydahl a hatvanas években ismerkedtek meg a buddhizmussal nepáli utazásaik során. Miután a tibeti buddhizmus karma kagyü iskolájának feje, a 16. Gyalva Karmapa első személyes nyugati tanítványaivá fogadta őket, intenzív tanulóévek következtek a Himalájában. A hetvenes évek közepétől Karmapa kérésére Ole és Hannah meditációs központokat kezdtek létrehozni a nyugati országokban, hogy a buddhizmus értékei minél több ember számára elérhetővé váljanak. Ma már több mint 550 ilyen centrum létezik szerte a világban Oroszországtól Brazíliáig, Kanadától Ausztráliáig, így Pécsen és Szegeden is. Ezekben a centrumokban az érdeklődők találkozhatnak a buddhizmus hiteles, tiszta tanításaival, megismerkedhetnek különféle meditációs gyakorlatokkal és amennyiben felkeltette érdeklődésüket e látásmód, a centrumokban létrehozott könyvtárak, illetve a rendszeresen meghívott utazótanítók által közvetített információk révén mélyebb ismeretekre is szert tehetnek.

A láma egy év alatt kétszer utazza körbe a Földet, szinte minden nap más városban ad 5-6 órás, sőt sok esetben egész napos tanításokat, megosztva tapasztalatait minden nyitott emberrel. Az általa több mint harminc éve fáradhatatlan munkával közvetített szemlélet már eddig is rengeteg ember hasznára vált, amit bizonyít a minden alkalommal megjelenő ezer-ezerötszáz fős hallgatóság is.

Láma Ole Nydahlt a közösség pécsi csoportja a szegedi csoporttal közösen hívta meg hazánkba, mivel Szeged a Pécs által benyújtott „Határtalan város” című pályázatban kiemelt partnervárosként jelenik meg. Az eseménynek különleges aktualitást biztosít, hogy az Európai Unió a 2008-as évet a kultúrák közötti párbeszéd európai évének nyilvánította. A pécsi buddhisták a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa programsorozatra is különleges rendezvényekkel készülnek, melyek már 2007-ben megkezdődtek, és céljuk, hogy 2010-ig, és az ezt követő időszakban is folyamatosan elérhetővé tegyék a buddhizmust az érdeklődők számára.

2008. december 5. 18.00: SZEGED, Szegedi Városi Sportcsarnokban (Temesvári krt. 33.)

2008. december 6. 18.00: PÉCS, Pécsi Lauber Dezső Városi Sportcsarnok (belépő: 1500 Ft)

Bővebb információ: www.buddhizmusma.hu | Láma Ole Nydahl a Wikipédián

Láma Ole Nydahl könyvei

Kíváncsi lettem Láma Ole Nydahl könyveire is. Esetleg olvastad valamelyiket (Mahamudra; Minden határon túl; Belépés a Gyémánt Útra; Ahogy a dolgok vannak)?

folytatás »

Az idei Design Hét szám szerint az ötödik. Az eddigi sikerek és a tavalyi 55 ezres látogatószám gyümölcseként minden eddiginél gazdagabb program várja az érdeklődőket. 2008-ban a Design Hét 10 napon keresztül zajlik majd.

Az idei rendezvénysorozat alaptémája a Párbeszéd, s ez a hívószó a tárgy és a felhasználó interakciójára, a designer és a megbízó együttműködésére, a tervező és a társadalom aktív kapcsolatára egyként utal.

A Design Hét sztárvendégeként, s az idei programsor valóságos showelemeként a kortárs designszcéna legeredetibb figurája, a holland Marcel Wanders tart előadást Budapesten.

A Design Hét 5 éves születésnapját a designshopokkal, üzletekkel közösen indított akcióval ünnepeljük, melynek lényege, hogy a Design Hét ideje alatt, a programfüzetben elhelyezett kuponokkal városszerte több mint 50 üzletben 15% kedvezménnyel lehet vásárolni.

Az Iparművészeti Múzeumban látható lesz a Magyar Formatervezési Díj idei pályázatának eredménye, csakúgy mint az elmúlt 5 év legemlékezetesebb pályaművei Formatúra címmel.

Több európai vándorkiállítás is Budapestre érkezik október első hetében: az olasz design legjobbjai Italian Design on Tour címmel, a cseh-szlovák-osztrák-magyar eredményeket bemutató Design Match és a legprogresszívebb hazai designerek rendhagyó tárlata, a Taste MOMEnts.

A hagyománnyá váló túraprogram idén exkluzív budapesti hotelek belsőépítészeti titkaiba enged betekintést; a látványt neves hazai belsőépítészek értelmezik a számunkra.

A Design Hét újdonságaként Portfólió címmel fiatal illusztrátorok minitárlatait rendezzük meg a főváros 20 kulturális csomópontján (kávéházakban, kisgalériákban, speciális üzletekben).

Lesz speciális Pecha Kucha Night, WAMP, számos látványos divatbemutató, trendelőadás és szakmai kerekasztal is.

Városszerte több mint 40 helyszínen zajlanak majd a Design Hét eseményei.

(forrás és további részletek: www.design7.hu)

LÁTVÁNY ÉS HANGZÁS KAVALKÁDJA

A DELIRIUM az egyensúly keresése egy világban, amely egyre kevésbé van szinkronban a valósággal. Technikai nagyságrendjével, az emberi látásmóddal és kreatív erőivel átlépi a megszokott aréna előadás határait. A DELIRIUM mozgássá változtatja a zenét.

A Michel Lemieux és Victor Pilon alkotópáros ötletei és rendezése nyomán létrejött DELIRIUM sokarcú esemény, példa nélküli összhang, a modern zenei egyveleg és a lélegzetelállító akrobatika, a multimédia és a lenyűgözően gigantikus látványelemek egyesítése. Feldobva az energikus Cirque du Soleil ritmussal, a DELIRIUM show a látvány és a hangzás kavalkádjába repíti a közönséget.

A DELIRIUM élő multimédiás élmény, 36 művészből álló nemzetközi stáb közreműködésével: 6 zenész, 12 táncos, 6 énekes, 9 akrobata és 3 színész veszi birtokba a színpadot egy időben.

(forrás: www.cirquedusoleil.com)

És semmi túlzás nincs a hivatalos bemutatkozó szövegben: egészen lenyűgöző előadást láttam néhány órája a Papp László Budapest Sportarénában; melyről sajnos nem találtam olyan videót vagy képet az interneten, ami jól érzékeltetné az élményt. Írjam le? Ahhoz kevés vagyok.

» hu.wikipedia.org | » en.wikipedia.org | » youtube.com

„Van egy listám, ahova felírom azokat a témákat, melyekről feltétlenül írni szeretnék e helyen. Közülük néhány már hónapok óta hiába várja, hogy szót ejtsek róluk. Időm most sincs a részletekre, de nem halasztom a jövő évre a megemlítésüket” – ahogy tavaly sem.

Idén csak két dolog maradt ezen a listán, melyekről most se nagyon tudok mit mondani; de azért megemlítem őket – csak a rend kedvéért (és mert anno megígértem):

• Epson Perfection 4490 PHOTO szkenner: A megvásárlása óta összegyűlt tapasztalataimból leszűrődött véleményemet tömören úgy fogalmazhatnám meg: egyetlen okot nem tudok említeni, amiért megbántam volna, hogy megvettem, csak ajánlani tudom.
• G4 magazin: A színes 21×28 cm-es, 100 oldalas design körképnek azóta tudtommal nem jelent meg folytatása; és ha ezt is az előzőhöz hasonló tömörséggel akarnám elintézni, akkor csak annyit tennék hozzá, hogy kár, mert az első szám nagyon érdekes. Szóval kár, mert az első szám nagyon érdekes.

Ugyan nem volt a listámon, de (legalább) még két dolog kimaradt a haldesign.hu-ról 2007-ben: a GHALÉRIA feltöltése, illetve vagy két tucat InDesign tipp. Talán majd jövőre – mindenesetre a GHALÉRIA eddig feltöltött képeinek címkézését legalább sikerült befejeznem (éppen a mai napon).

További részletek: design7.hu.

További részletek: festival.hu.

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de – mondhatom – ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: “ébredj a valóra”.
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd százév után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj, ötven éve – szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

(forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)

Tegnap este először voltunk Quimby koncerten. Bár színházban már másodszor láttuk-hallottuk őket (a Vízkereszt után), ezúttal viszont kizárólag ők voltak a „darab” főszereplői: a névnapját ünneplő Kiss Tibor és zenekarának muzsikája, az önmagukat alakító „színészek” őszinte zeneszeretete, humora, és a csillagos égbolt – mikor egy szám erejéig kinyílt az egykori mozi épületének a teteje. A művek nagyrésze jelentős (elsőrangú) áthangszerelésen ment keresztül, és a hegedűs kiegészítés is nagyon finom volt. Az első Quimby koncertünk volt, de egészen biztosan nem az utolsó.

Én szóltam – mi ott voltunk. Idén is rezonált a nadrágszáram, és idén is lenyűgözött, hányféleképpen lehet megütni egy dobot – jó volt viszontlátni ezeket a tavalyról már ismerős kedvesen őrült arcokat.

És idén is alig találtam róluk jó minőségű képeket a neten – végül ezt is ugyan ott, ahol a tavalyit (fotós: Lucienne Van Der Mijle). » a YAMATO hivatalos honlapja, » a magyar honlap (ami egy év alatt semmit nem fejlődött – pedig lenne hova)

folytatás »