8. ARC, Insomnia ötletpont

Tegnap voltunk a kiállítás megnyitóján, kiereszteni a gőzt. Jól sikerült, ezért csak most írok (kicsit másnapos vagyok még mindig). Érdekes élmény volt mászkálni a hatalamas plakátok között, melyeket korábban a monitoromon láttam csak (ott viszont sokszor)…

az Insomnia új honlapjának nyitó oldala

A bejegyzésem második felén elgondolkodtam: szabad-e egy félkész honlapot (a dizájn saját gyermekem) ajánlanom a figyelmetekbe? Az a helyzet, hogy – részben az ARC-os anyagok készítése miatt – kicsit gyorsabban telt az idő, mint ahogy szerettük volna; de az ARC rovat miatt mindenképpen ki kellett raknunk valamit 30-án este (és egyébként is a régi oldal nagyon megérett már a cserére). Ami miatt mégis ajánlom, az az ARC kiállításon levő Insomnia ötletponton feltett kérdések és válaszok oldala, amin jót szórakoztam az elmúlt percekben. Szeptember 18-ig nyitva a kiállítás, lehet még kérdezni az ’56-osok terén (1000 lapot nyomtattunk – talán elég lesz).

ARC mikroszájt

Öndicséret mindig büdös, de az ötletpont nem az én ötletem volt, ezért nem lesz szaga: szerintem marha jól kitalálták ezt az egészet a kollégáim, biztos sok új látogatót hoz a megújuló honlapunkra; amit nagyon sajnálok, hogy nem készült el időben, de talán most már majd nekem is lesz időm besegíteni Máté kollégának, aki kitartóan vívta csatáját – többek között – a rémségesen buta explórerrel.

frissítve (2007. 09. 30.): A sok új látogató bejött, de az elmúlt hónapban semmit nem haladtunk, és ez minden bizonnyal a közeljövőben is így lesz egyéb teendőink miatt. Nagyon ciki.

Mi az a tipográfia?

Mi az a tipográfia? – borítóSzerző: David Jury
Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 175×225 mm
Terjedelem: 256 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött

A címbéli kérdés megválaszolása igencsak bonyolult, és összetett feladat; aki végigolvassa ezt a könyvet, közelebb kerülhet a „megoldáshoz” (például azt is megtudhatja belőle, hogy a kurzív és a döntött betű nem ugyan az – szégyellem, de ez nekem újdonság volt). A rövid (2 oldalas) előszó és a tartalomjegyzék után a könyv három nagyobb és egy kisebb egységre tagolódik:

Háttér (62 oldal, 16 fejezet)

Évszázados hagyományok és a változás szükségessége; múlt és jelen kapcsolata; a beszéd, a nyelv, az olvasás és az írástanulás tipográfiai vonatkozásai, az egyes alkalmazási területek jellegzetességei az üzleti kommunikációtól, az üzenőtáblák kiragasztmányain keresztül az üzletportálok felirataiig – mindezen témákon végigkalauzol bennünket a szerző.

Megtudhatjuk, milyen folyamatok játszódnak le olvasás közben, és hogy a tipográfia segítségével miként tehetjük e folyamatot minél gördülékenyebbé, vagy hogy pontosan mit fed az olvashatóság (readibility) és a felismerhetőség (legibility) fogalma.

A gazdagon illusztrált oldalakon többek között megismerhetjük a mondatkezdő nagybetűk előtti dupla szóközök rejtélyét, vagy hogy miként változott a középre zárt és a balra zárt elrendezések megítélése az idők folyamán.

Anatómia (82 oldal, 32 fejezet)

A könyv második fejezete vizsgálat alá vonja a tipográfia alkotóelemeit, elemzi az egyes eszközöket és eljárásokat, az információ szervezésének lehetőségeit, a betűkategóriák jellegzetességeit, valamint a szöveg megjelenítésének és elrendezésének különböző módjait.

Az apró részletekbe mélyedés alkalmat ad a leggyakoribb tipográfiai problémák és lehetséges megoldásaik ismertetésére is.

Portfóliók (94 oldal, 16 fejezet)

A könyv záró fejezetében kortárs tipográfusokkal ismerkedhetünk meg, munkáikon keresztül pedig bepillanthatunk az igényes grafikai tervezés fantáziadús és változatos világába.

(forrás: a könyv honlapja)

Etcetera (11 oldal, 6 fejezet)

A negyedik aprócska rész is szót érdemel, ebben kaptak helyet a hivatkozások (igaz, hogy a 134., 146., és 248. oldalhoz tartozókat hiába keressük); van egy oldal az írásjelekről és a betűk felépítéséről; találhatunk itt két oldalnyi szójegyzéket; valamint ugyan ekkora terjedelemben név- és tárgymutatót.

Felmerült kérdések

Két dolgot nem értek, illetve nem biztos hogy el akarom hinni a szerzőnek. Az, hogy „a számjegyek szélessége egyforma” (134. oldal) egészen biztos, hogy így általánosságban kijelentve nem igaz, erről bárki könnyen meggyőződhet, ha tesz egy próbát (lehet, hogy a fordítást rontották el?).

A másik, amit a 148. oldalon olvastam: az Univers félkvirtmínusza történetesen egy kicsit lejjebb helyezkedik el, mint az Akzidenz Grotesk típusé (itt ezt példákkal is illusztrálja a szerző), ezért kisbetűk mellett az Univers gondolatjele jobban mutat, mivel közelebb kerül a kurrensek közepéhez” – nem tudom, hogy ehhez egy profi tipográfus mit szólna, de nekem biztos, hogy eszembe nem jutna egy másik betűtípus gondolatjelét belekeverni a szövegbe. Mindezekkel együtt tanulságos, hasznos olvasmány.

frissítve (2007. 09. 02.): A felmerült kérdésekre a válaszok itt olvashatók.

Előkészületben

Pár napja kaptam egy e-mailt a Scolar Kiadótól:

A Scolar Kiadó 2007 novemberében jelenteti meg új könyvét, melynek angol címe Print Production Handbook (A nyomdai előkészítés és gyártás kézikönyve).

A magyar nyelven megjelenő kézikönyv végigvezet a nyomdatermék készítésének lépésein az árajánlatkéréstől és szerkesztőségi munkától a színre bontáson, kilövésen, nyomtatási eljárásokon és kötészeti műveleteken keresztül egészen a minőség-ellenőrzésig, csomagolásig és szállításig.

A könyv paraméterei: 170×225 mm, 224 oldal, selyem fényű vinil borító, fűzött.

A könyv fejezetei: Nyomtatás a 21. században; Eredetik és előkészítés; Proofolás és lemezkészítés; Nyomási eljárások; Papír és festék; Nyomás utáni műveletek; Együttműködés a nyomdával; Függelék. (Csak azért említem, mert gondolom, vannak köztetek, akiket érdekel [ha megveszem, beszámolok majd róla].)

folytatás »

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Remélem, lesznek köztetek, akikre hasonló hatással lesz az alábbi vers, mint rám, mikor olvastam dinnye blogján. Zseniális, csodálatos, lenyűgöző…

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de – mondhatom – ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: “ébredj a valóra”.
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd százév után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj, ötven éve – szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

(forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)

Red Bull Air Race

Eredetileg a TV Deko „Francia módi” című műsorát akartam ajánlani egy mondatban – amelyre véletlenül bukkantam a tűzijátéknézős irodaavatós parti utáni fogmosás közbeni tévékapcsolgatás alatt.

Red Bull Air Race

Mivel semmit nem találtam róla a csatorna honlapján, eszembe jutott, hogy megnézem gyorsan Besenyei Péter pillanatnyi helyezését a Red Bull Air Race-en. Az esemény-sorozatnak van egy jó honlapja (az iframe-et most ne nézzük), ami magyarul is elérhető, és – tudom, hihetetlen – de még az enyémnél is jobb képek, sőt videók vannak rajta.

Graphicum

« előzmény

Graphicum – borítóGrafikai tervezés: Enter Stúdió 98, Németh Levente
Kiadó: Enter Stúdió 98
Kiadás éve: 2007
Méret: 240×330 mm
Terjedelem: 220 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött, védőborítóval

Ahogy ígértem, visszatérek rá – mégpedig nagy örömmel, mert egy szépen megtervezett, gyönyörű kivitelű könyvről van szó. Hiánypótló, bár kétségkívül hiányos, mivel ahogy a készítőktől is elhangzott, sokan nem küldték el munkáikat, akiknek valószínűleg lett volna helyük a kötetben. A lényeg, hogy így is sikerült összeállítani egy színvonalas anyagot a mai magyar tervezőgrafikáról.

Azért nem hazudtolom meg magam, szót ejtek a hibákról is, melyeket ezúttal sem kerestem, csupán találtam. A 18. oldalon Axelero helyett Axalero szerepel. A 83. oldalon a POSTER betűi a többi fejezethez képest fordított sorrenben követik egymást. A 174. oldalon a bal felső kép árnyéka hiányos, „cserébe” alatta ott egy felesleges árnyákdarab; valamint az alatta levő képen „ott felejtődött” egy vonal és egy szám. Következetlen a páratlan oldalakon 90 fokkal elforgatott szövegek forgatási iránya. Mindezek azonban csak keveset vonnak le a könyv értékéből, melynek ott a helye a téma iránt érdeklődők polcain. Remélem, lesz folytatása!

» További részletek a könyvről

Holnap Rolling Stones…

…koncertre megyünk. Ezt egészen ma reggelig nem gondoltam volna (soha nem voltam nagy Rolling Stones rajongó, bár amit hallottam tőlük, azt többnyire szerettem). Ma reggel miután láttam egy riportot róluk a tévében, megjegyeztem Krisztámnak, hogy azért megnézném őket (a Rolling Stones mégiscsak a legnagyobb rocklegendák egyike, akik 45 éve zenélnek – ráadásul Magyarországon valószínűleg utoljára) – de nem igazán gondoltam komolyan. Meglepetésemre „átmegyek majd a jegyirodába, megnézem, van-e még jegy” volt a válasz. Megvannak a jegyek (D jobb) – holnap megyünk!

Titkok és történetek a betűk mögötti világból

Titkok és történetek a betűk mögötti világból – borítóSzerző: Simon Loxley
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 162×240 mm
Terjedelem: 272 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött, védőborítóval

Ezt a könyvet vittem magammal Korfura. Egyrészt csalódást okozott a szegényes illusztráltságával (sokkal több szép betűvel szerettem volna találkozni benne, főleg azokkal, amelyeket nem ismerek névről, így egy kicsit bosszantó volt olvasni egy betűről, amiről azt sem tudom, hogy néz ki); valamint a tördelési hiányosságaival (fattyúsorokkal többször is találkozhatunk a könyvben) és a korrektúra hiányával (nem számoltam, de vagy két tucat elírást tartalmaz a kötet, vagyis átlagosan majdnem minden tizedik oldalra jut egy hiba – sokadszor teszem fel a költői kérdést: miért kell ezen spórolni?). Másrészt mindezekkel együtt érdekes olvasmány mindenkinek, akiket érdekelnek a titkok és történetek a betűk mögötti világból. » további részletek a kiadó honlapján

frissítve (2007. 07. 08.): Mint oly sokszor, ezúttal is az a negatív tulajdonságom került előtérbe, hogy hajlamos vagyok a rosszat előbb észrevenni, és – ahogy a fenti bejegyzésben is történt –, sokkal inkább hangsúlyozni, mint a jót. Erre a könyv tervezőjének, Czakó Zsoltnak hozzám intézett levele ébresztett rá újfent, melynek idézésével szeretném egy kicsit árnyalni a képet; és hangsúlyozom (jobb később mint soha), a fenti bejegyzésnek mégiscsak az utolsó mondata a lényeg, összességében jó kézbevenni, és érdemes elolvasni a könyvet.

Szia Zsolt!

Engem is megütött a guta, mivel a nyomdába menet előtti utolsó állapota a könyvnek más volt.
A nálam dolgozó lány aki a tördelésen dolgozott – miután többször megfeddtem bizonyos figyelmetlenségből eredő hiba miatt – most jó fej akartlenni, a kedvembe akart járni vagy nem tudom, de az utolső pillanatban észrevett néhány, általa hibának vélt helyzetet. Ezeket megoldotta, de sajnos azzal nem számolt, hogy más helyen ahol eddig mindden rendben volt elmozdul a tördelés.
Én egy fattyúsorrol tudok a 67. oldal, bár az is vitatható ugyanis én az angol szabályok szerint dolgozom és pl. a gerincszöveget is mindig úgy használom. Szerintem úgy logikus.
E könyv miatt hetekig szomorú voltam. Nagyon szomorú. És azóta le sem vettem a polcról csak most, hogy láttam az írásodat.

Lehet, hogy hibáztam abban, hogy a legutolsó pillanatban már nem néztem rá. Megbíztam a kollégámban. Bocsánat.