50 éves a Helvetica

1957-ben született Svájcban Max Miedinger keze nyomán a világ egyik legelterjedtebb betűkészlete, a Helvetica. 50. születésnapja alkalmából egy 80 perces dokumentumfilmet készített róla Gary Hustwit; melynek tegnap volt a bemutatója a Southwest Film Festival-on.

Helvetica

» részletek a filmből a YouTube-on

Egyébként a Microsoft által bevezetett Arial is a Helvetica leszármazottja (kevésbé szépen fogalmazva koppintása). A hasonlóság egyértelmű – és a különbségek? Itt tesztelheted magad.

frissítve (2007. 09. 27.): Filmbemutató 2007. október 9-én, kedden, 15 órakor a Gödör Klubban.

A mások élete

A hallottak és olvasottak alapján jobbra számítottam. De ettől még kitűnők a színészek, nagyon jól megírt a történet, és a fényképezésre sem lehet panasz. Viszont van benne egy picike naív giccs is az emberek alapvető jóságáról, ami miatt nálam „csak” 8/10.

A mások élete – jelenet a filmből

Das Leben der Anderen (2006) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu

[A film erényei közé tartozik az is, hogy elgondolkodtató. Miután megnéztem, eszembe jutott (többek között), hogy milyen „érdekes” lenne, ha nálunk is bárki elolvashatná a besúgók jelentéseit.]

Helyesírás

Három apropója is van ennek a bejegyzésnek: az egyik, hogy önkritikát gyakoroljak; a másik, hogy a tegnapi bevásárlásunk során ismét találkoztam néhány gyönygyszemmel; a harmadik pedig, hogy ajánljam „A magyar helyesírás szabályai” című borzalmas külsejű, ám annál hasznosabb kötetet – amit mostanában olvasgatok – az Akadémiai Kiadótól.

Önkritika

Nagyon sokáig helytelenül írtam a következő szavakat (valószínűleg azért, mert sokszor láttam így másoktól): „irígy”, „mindíg”, „muszály”. Helyesen: „irigy” (rövid i-vel), „mindig” (szintén rövid i-vel), „muszáj” (pontos j-vel). És sikerült a bejegyzés írása közben is tanulnom. A „kíváncsi” szót sokáig hosszú í-vel írtam, aztán valaki szólt, hogy röviddel kell, én meg elhittem neki, hiszen kiejtve is (többnyire) így mondjuk. Most néztem utána a fent említett könyveben: „kíváncsi” a helyes változat.

[Nemrég képes voltam a „tavaly”-t pontos j-vel írni, amit meg is jegyzett 2milliards a kommentjében. Ezúton is arra biztatok (rövid i-vel) mindenkit, hogy szóljon, ha helyesírási hibára bukkan – én örömmel tanulok, illetve javítom, ha csak elírás volt.]

A téli kiárusítás gyöngyszemei

„A *-al jelölt (…)”, „2-őt fizet, 3-at kap” és „desing váza”. Azért említem őket, mert mindegyik tipikusan, sokszor, sok helyen előforduló hibát tartalmaz; pedig az esetek többségében végtelenül egyszerű a megoldás. Egyszerűen bele kell helyettesíteni a „*” helyére a „csillag” szót, illetve a „2” helyére „kettő”-t, és máris egyértelmű (kellene, hogy legyen): nem „csillagal” és nem „kettőőt”, hanem „csillaggal” és „kettőt”, vagyis „*-gal” és „2-t”. A „desing” pedig még ha nem is magyar szó (lenne), és még ha oly sokszor is írják így, helyesen mégiscsak „design”.

Könyvajánló

„A magyar helyesírás szabályai” lényegében 1984 (a tizenegyedik kiadás) óta változatlanok. A 2006-os a 2000-es, tizenkettedik (példaanyagában átdolgozott) kiadás változatlan lenyomata. Az A5-ös formátumú könyv két nagy részre tagolódik. Az első a „Szabályzat”, melyben 299 pontba szedve, fejezetekre bontva olvashatók helyesírásunk szabályai 115 oldalon. A második részben 344 oldalon következnek a helyesírás szempontjából esetlegesen problémás szavak a „Szótár”-ban. A könyv tartalmaz még egy 10 oldalas tárgymutatót is.

Linkajánló

» Wikipédia (linkek a szócikk végén)

U2 – Rattle and Hum (DVD)

Tegnap este (újra) megnéztem (a tavaly nyáron vásárolt DVD-t most először, de magát a filmet már láttam korábban), és a végén örömmel állapítottam meg, hogy még mindig képes a hatása alá keríteni a U2 zenéje – annak ellenére, hogy manapság jóval kevesebbet hódolok a zenei örömöknek; és két évtized is elmúlt megismerkedésünk óta.

Rattle and Hum – jelenet a filmből

U2 szólt húsz évvel ezelőtt az első magnómból, az első kazettámról, amit Gábor barátom másolt át nekem a bátyjáéról. Aztán mentünk nyaralni a szüleimmel a Balatonra, és szerettem volna megvenni az akkor megjelent legújabb U2 albumot, a Joshua Tree-t. Csak a címét nem tudtam, ezért elhittem az eladónak, hogy a Boy az, amit keresek. Igaz, hogy csak 13 éves voltam, de a számokat már jónéhány éve ismertem akkor, viszont csak a szálláshelyünkön olvastam el a kiadás dátumát: 1980. Így lett az első műsoros kazettám a U2 első albuma, aztán később persze az összeset megszereztem, igaz hogy nem az eredeti „gyáriakat”. Volt egy „hivatalos”, „maszek” másolda Pécsett, a Búza tér északi oldalán, ahol a Rattle and Hum dupla bakelitjének anyagát vettem meg – kazettára másolva. Azóta is ez az egyik kedvenc lemezem a U2-tól (meg úgy egyáltalán) – de természetesen csak az abszolút első, a Joshua Tree után.

A Rattle and Hum DVD-n egyetlen extra van: egy trailer, mely a film 53. percének jelenetével indul; mikor a zenekar tagjai a Where The Streets Have No Name nyitó dallamára a színpadra vonul. Az addig fekete-fehér film itt színes lesz, a színpad háttere homogén vörös, a tagoknak csak a sziluettje látszik. Ez a csúcsa a 95 perces mozinak, ahogy a Joshua Tree album a Zenekar pályafutásának három évtizedében – legalábbis számomra.

Rattle and Hum – jelenet a filmből

A film elején Phil Joanou, a rendező még próbálkozik valami csoportos interjú-féleség készítésével (hiába, mert a beszélgetés mindig nevetésbe fullad), melyben Larry Mullen Jr. azt mondja, hogy ez a film szerinte egy zenei utazásról szól. Még ha ő valószínűleg nem is pont így gondolta, de tényleg az volt: visszautaztam huszonéves önmagamhoz, az akkori érzéseimhez, hangulataimhoz – amikor még el sem tudtam képzelni, hogy 2007-ben erről írni fogok a honlapomon (ja hogy lesz honlapom? blogom?), és az interneten még meg is mutathatom, hogy miről írtam: az alábbiakban a DVD tracklistája – belinkelve YouTube-ról is elérhető részekkel.

Nálam ez a film: 9/10.

YAMATO – Shin-on (Szívdobbanás)

« előzmény

Én szóltam – mi ott voltunk. Idén is rezonált a nadrágszáram, és idén is lenyűgözött, hányféleképpen lehet megütni egy dobot – jó volt viszontlátni ezeket a tavalyról már ismerős kedvesen őrült arcokat.

YAMATO – The Drummers of Japan

És idén is alig találtam róluk jó minőségű képeket a neten – végül ezt is ugyan ott, ahol a tavalyit (fotós: Lucienne Van Der Mijle). » a YAMATO hivatalos honlapja, » a magyar honlap (ami egy év alatt semmit nem fejlődött – pedig lenne hova)

folytatás »

A bajusz

„Mit szólnál hozzá, ha leborotválnám a bajuszomat?” – kérdezi Marc. „Nem tudom, nekem így is tetszel. Igazából sose ismertelek bajusz nélkül.” – feleli Agnes.

Marc hirtelen szeszélytől vezérelve leborotválja a bajuszát, de hazatérő felesége nem vesz észre rajta semmilyen változást. A dolog egyre különösebbé válik, amikor sem a barátai, sem a kollegái nem veszik észre, hogy nincsen többé bajusza. Marc úgy érzi, hogy jó viccből is megárt a sok, és arra kéri Agnest, hogy hagyja abba a játékot. Ám Agnesnek a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy Marc mire gondol. Amikor a sértett férj kimondja, hogy leborotvált bajuszáról van szó, a feleség kétségbeesetten bizonygatja, hogy Marc-nak sohasem volt bajusza…

Ennyi nekem elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem a film iránt. Aztán valahogy elmaradt, hogy a moziban megnézzem, így ma nagyon örültem, mikor Kriszta megtalálta a DVD-t egy üzlet polcán. Meg is vettük.

A bajusz – jelenet a filmből

Már az elején megfogalmazódott bennem, hogy ez az a fajta film lesz nálam, aminél a legvégén dől majd el minden: vagy nagyot csattan, és az egyik kedvencem lesz, vagy bánni fogom minden percét, amit a megnézésére fordítottam (mint ahogy a Moby Dick vagy a King Kong esetében). Az utóbbi lett belőle, ugyanis nincsen vége a filmnek. Pontosabban megoldás nélkül ér véget. A rejtélyek egyre csak szaporodnak, és nem kapok rájuk semmilyen magyarázatot. Vagy csak én nem értettem meg.

Tudom, nem kell mindig mindent megmagyarázni, és nekem sem kell mindent a számba rágni ahhoz, hogy meg tudjam emészteni amit láttam; de ez a film számomra semmit nem mondott, ám kimondottan bosszantott. Értem én a film által felvetett kérdéseket (a magadról alkotott kép, és a környezeted rólad alkotott képének különbözősége; ki is vagy valójában; stb.), de nekem az nagyon kevés, ha csak önmagában elgondolkodtató kérdések felvetése a(z amúgy cseppet sem kerek egész) történet célja. A film egyetlen erénye, hogy mindössze 82 perces (ezért adok neki 1 pontot). Nálam: 1/10.

A továbbiakban két eset lehetséges:

  1. Valaki elmeséli nekem, hogy neki miért tetszett a film, és ezzel meggyőz engem is. Ekkor én átértékelem a fent leírtakat, és frissítem ezt a bejegyzést.
  2. Ha egy héten belül ez nem történik meg, odaajándékozom a DVD-t annak, aki először kéri.

» a film oldala az IMDb-n

Vízkereszt a Quimbyvel

A szegényes színpadkép és hangzás ellenére tegnap este a darab végén arról beszélgettünk, hogy ezt meg kellene nézni még egyszer. Mert a színészek (és zenészek) játéka és a darab humora minden hiányosságért kárpótolt. Nagyon jól szórakoztunk.

A rendhagyó Shakespeare darab bemutatója 2005 nyarán volt, a Keszthelyi Nyári Játékok keretében; 2005 őszétől van műsoron a Vidám Színpadon.

Vízkereszt a Quimbyvel
(a kép forrása: www.vidamszinpad.hu)

A Vidám Színpadon is szerepeltek, méghozzá ismert Shakespeare-klasszikusban, a Vízkeresztben. Ez milyen feldolgozás, vagy értelmezés, hisz a Quimby-zene is nyilván változtat a darab eredeti alapkoncepcióján.

Kiss Tibor: Nem tudom, Puskás Tamás rendező szerint igazából egykoron ilyen lehetett, ez áll a legközelebb az eredeti Shakespeare darabhoz. Akkoriban hasonlóan születtek az ilyen művek: ismert helyi londoni arcok muzsikáltak a produkciókban, örültek egymásnak, és ilyen laza volt az egész. De ez azért egy kőszínházas produkció, nem egy iszonyatosan elszállt valami, tehát valamennyire befogadható, mondhatni azt is, hogy kommercionális, szórakoztató akar lenni. Nevettetni akar, és egy kicsit elgondolkodtatni, olyan mint egy szappanopera, ami picit shakespeare-i módiban van. Röhögünk, játszunk, néha elkomolyodunk benne, jó együttlét ez, vagy inkább azt mondanám, hogy hasznos. Sok hidat ver a színészek, zenészek, s a közönség több korosztálya között is. Azt hiszem, ettől szerethető. Az új lemezről (a link tőlem – hal) hat-hét szám – ha nem is teljesen az azon hallható formában – szerepel a darabban. Tulajdonképpen együtt készült a lemez meg a színház. Elsőre ezért nem is akartam elvállalni, de aztán végül mégis azzal a feltétellel vállaltam, hogy valahogy így együtt fognak ezek megszületni, és ki tudja, hogy aztán milyen formában, hogyan lesz pakolva

(forrás: www.terasz.hu)