Könnyed nyár esti limonádénak egyszer jó volt, de nem szippantott magába a darab, és nem is pisiltem be a nevetéstől. Az alapötlet zseniális – az előadás talán kicsit túlspilázott. De ajándék lónak ne nézd a fogát – ezúton is köszönöm, hogy megnézhettük (Laci neked is).
Nyilván most rengetegen iszonyúan fel vagytok háborodva, amiért csak 60 fotó került bele a könyvbe, holott 61-et ígértem. Ennek oka egyszerű: így éreztem jobbnak – két képet töröltem, és egy másikat raktam be helyettük. De mielőtt agyvérzést kapnátok, egy nyereményjátékot hirdetek. Aki a leggyorsabban megírja hozzászólásban, hogy az alábbi kép hányadik szeletkéi (balról számolva) nem kerültek bele a végső produktumba, az egy 2010-es hangulatkonzerv könyvet nyer. Tehát két számot várok – segítségül pedig elárulom, hogy a könyvben szereplő fotók bal széleiből áll a montázs, és nem a könyvbéli sorrendben, hanem időrendben:
* Vajon hogy van ez magyarul? – nem szó szerint nyilván.
Adtam egy újabb esélyt a Holdrendezőjének, és végülis nem bántam meg, bár nálam nem lett a „majd egyszer újra meg akarom nézni” kategória filmje. Érdekes és izgalmas történet – logikai bukfencekkel, néhol kicsit túlspilázva. 7/10
Hétfőn lesz két éve, hogy elindultunk Korzikára, a Cinto Túraklub által szervezett egy hetes fotótúrára. A francia szigeten töltött egy hét azóta is kellemes emlékként él bennem. Ahogy a legújabb hangulatkonzerv könyv előszavában is írom: lenyűgözött Korzika sokszínűsége. 2009 tavaszán egyetlen hét alatt utaztunk a nyárba, majd őszből a télbe. Sőt olyan is volt, hogy mindezt egyetlen nap alatt.
A 43 fotót tartalmazó, 56 oldalas, 180 g-os prémium papírra nyomott, 18×18 cm-es, keménytáblás kötet 30 euróért (maiárfolyamon 7992 Ft) vásárolható meg a Halmarketben. Sőt…
…most egyet rendelsz, kettőt kapsz!
A korzikai album rendelésekor most ajándékként megkapod a 2010-es válogatás kötetet is (utóbbi belívei 135 g-os, normál papírra nyomva). (Amíg a készlet tart – ha véget ér az akció, itt jelzem.)
Tavaly nagyon megtetszett a zenéje, amit meg is vettem – és a filmre is kíváncsi lettem az est.hu kritikája és a 8-as IMBb pontszám alapján. A hétvégén megtörtént a csalódás, kicsit unatkoztam a film nézése közben, melynek vizuális effektusai és látványvilága néhol a megmosolyogtató kategória határát súrolta – még ha messze túl is szárnyalta Pirx kapitányét. Összegezve: ha nincs jobb, egyszer elmegy – de nem kellene bánnom, ha kimaradt volna az életemből. 6/10
Örömmel hívom fel a figyelmet egy gyönyörű egész estés magyar természetfilmre, melynek bemutatója április 28-án lesz az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Évtizedek óta ez az első nagyszabású természetfilm hazánk vadvilágáról. A nemzetközi együttműködésben készült filmet húsz hazai helyszínen forgatták, másfél éven keresztül. Az utómunkálatok is immár egy éve tartanak.
A film egy rétisas-fészekalj sorsán keresztül repít végig bennünket Magyarország vizes élőhelyein. Kalandozunk a szürkemarha gulyával a hortobágyi mocsarakban, a Balatonnál találkozunk az ívóhelyükre tartó hatalmas balinokkal, a gemenci erdőben pedig vidrákkal, harcsákkal és táncoló szarvasokkal.
Ez a film is bizonyítja, hogy látványos állati akciókért nem kell mindig Afrikába menni: az alkotók több olyan állati viselkedésformát is megörökítettek, amilyeneket előttük még soha senki. Persze ez nem ment könnyen, összesen 234 napot töltöttek lessátraikban, a téli fagyban éppúgy, mint a nyári szúnyogfelhőkben.
A film rövidebb, 43 perces változatát nyugat-európai televíziók már vetítették, nagy sikerrel.
Sokáig úgy tűnt, hogy éppen idehaza nem lesz látható az alkotás, ám hazai támogatással a hosszabb magyar verziója nemsokára a nézők elé kerül.
A forgatásról Török Zoltán rendező blogot vezetett, amely itt olvasható, de a film Facebook-oldalán is folyamatosan kapunk híreket.
Izgalmas téma (eutanázia), kiváló főszereplő (Al Pacino), nagyszerű operatőri munka (Eigil Bryld) – egészen magába szippantott a film. De a vége (a bíró demagóg beszéde) valahogy kicsit agyoncsapta az egészet. 7/10