Akkor a legkönnyebb írni valamiről, ha nagyon tetszett, vagy ha nagyon nem. Ezért most nehéz helyzetben vagyok, leginkább (szokás szerint) magamnak jegyzetelek: annak ellenére, hogy nem igazán jön be nekem a musical műfaj, a végére egészen megszerettem. Talán a sok „kornyikáláson” kívül leginkább valamiféle „montipájtonos abszurd átélés” hiánya zavart – kicsit olyan volt, mint amikor valaki úgy viccelődik, hogy nem igazán érti a viccet.
Zeitgeist: Moving Forward (2011) hivatalos honlap → | IMDb → | Wikipedia →
Január végén jelent meg a harmadik Zeitgeist film (előzőekről itt és itt), és két napja a hivatalos magyar fordítás is felkerült a YouTube-ra. Tegnap este néztem meg, éjjel egykor értem a végére, meglehetősen fáradtan (újranézés tervbe véve), ezért inkább nem írok róla mást, csak amit az elsőnél: ezt a filmet (is) látnod kell, mert sok értékes információ és gondolat a főszereplője. 9/10
Toy Story 3. (2010) hivatalos honlap → | IMDb → | est.hu →
Egy film, ahol a harmadik rész is jól működik – az est.hu-ról idézve: „Az izgalom adott, a sztori jó, az új karakterek kipipálva (…), a humor szokás szerint a felnőtteknek is szól, és mivel Pixar-filmről van szó, a minőség minden szinten garantált”. 8/10
Máté Angi küldött egy mesét, írtam neki, ő elküldte a Mamót, váltottunk néhány levelet, majd megkérdeztem, hogy lehetne-e egy mini-interjú. Örömömre elküldte a válaszait, azt írta: „elég szűkszájú mondások, de hát, ilyen zárt vagyok. Keveset mondok.” Angi valóban keveset mond, azzal a kevéssel mond sokat.
fotó: Sütő Zsolt
Hol élsz, mivel foglalkozol?
Jó lenne mondani erős tudással, hogy: Kolozsváron élek. Pedig a Kolozsvárban levés néha csak a Nagybánya utcai albérlet fedelét jelenti, semmi más közelséget, történetet, élést. Óvónéni vagyok.
Szereted a munkád?
Ha nem szeretném, tán érezném, hogy brrrr, de így csak azt tudom, hogy jó a kicsikkel lenni.
Életed első éveinek emlékei gyönyörűen „leíródtak” a Mamóban. Mi történt veled hét éves korod után?
Éltem tovább, lettem nyolc éves, majd kamasz, lettek nevelőszüleim, testvéreim, lett hosszú tornácú papilak, hely a jó éléshez . A Mamó ott ér véget, hogy magam sem tudom, immár ki lehetek, mamó nélkül, ha ő már meghalt, aztán mégis megmutatta magát egy elrendeződés, hogy körém nőhet valami olyan, ami hét évig nem.
Régóta írsz?
Talán 2007-ben kezdtem leírni azt, amiből a Mamó lett. A négy év ugye nem régótát jelent? Vagy réget? Nem tudom.
Kiknek az írásait olvastad/olvasod legszívesebben?
Keveset olvasok, ha írás kell, gyorsan a bal vállam mellettről leveszem Szijj Ferencet, Nemes Nagy Ágnest, Kovács András Ferencet, vagy Láng Zsolt Itthonévét, Berlinévét, mert apró lélegzettel szívhatóak, és adják az erős szépet, vagy belenézek a netes irodalmi újságokba, de nincs merszem betolatni egy nagy regénybe, mert cserbenhagynám mindegyre. Az oviban pedig naponta ott a mese, mindig mondódik, olvasódik valami történet, s ez így jó.
Azt olvastam, hogy műveidet a Látó, a Kortárs és az Irodalmi jelen publikálta. Gyakran jelentek/jelennek meg írásaid (esetleg másutt is)?
A Liget irodalmi folyóirat is közölt részletet a Mamóból. A gyermekfolyóiratok is fontosak, a kolozsvári Szivárvány, Napsugár, a magyarországi Szitakötő. Nem publikálok gyakran, inkább egyenetlenül, mostanában alig.
Két könyved létezéséről tudok, a Volt egyszer egy és a Mamó a legnagyszerűbb könyvélményeim részei. Jelent meg esetleg más könyved is?
Antológiák, mint a 2009-es Körkép, vagy a Látó-nívódíjasok A hibátlanság vágya kötet, vagy a most decemberben a Koinónia kiadónál megjelent meseantológia: Legszebb karácsonyi ajándék a nátha.
Tavaly a Mamó című könyved kapta a Bródy Sándor díjat, amelyet mindig az előző évben kiadott, legjobbnak talált első kötetes prózaírónak ítélnek oda. Ez milyen hatással volt rád, egyszerűen csak örültél neki, vagy netán hosszabb távú inspirációt is kaptál általa?
A díj olyan, mint a Gauss-féle haranggörbe – legalábbis, amennyire emlékszem a gimis matek függvénykanyarokra – hogy először alig hiszem, ez még lent, aztán felnő bennem az öröm, visítok is, ez már odafönt, aztán egyre fogy a levegő, mert érezni kezdek mindenféle elvárásokat, mércéket, és már nagyon a görbe alján szorongok, ilyen a díj. Az írás nem kintről lesz, hanem csak megtörténi magát, ha épp a történés ideje van. És semmiféle akarással nem tudom kicsikarni. Ha mégis megírok valamit így, igaztalannak érzem, fölöslegesnek.
Számodra mi a könyv?
Sokféle könyv van, sokfélét jelenthet. Ha a lapokról olyat olvasok, ami felzaklat, megérint, akkor bizonyosságot jelent, arra, hogy jól van, ami van. Mikor kezdem azt hinni, hogy megevett a semmi, olyankor a könyv egy csípést jelent, a karba, érezni, hogy élek.
Hiszel a véletlenekben?
Nem tudom, mi az a véletlen, miként van , nemhogy arról mondhassak, hogy hiszek-e benne.
Elégedett vagy az életeddel?
Az életem valamilyen. Viszont vannak pillanatok, történetek, amikért hála tud bennem lenni és nyugalom.Talán ez is valamiféle elégedettség, nem?
Ha egy szóval kellene jellemezni magad, mi lenne az?
Törődött.
Mik a terveid, várható a közeljövőben újabb könyved megjelenése?
Készülnek meséskönyvek, amikről most csupán ezt a készülést tudom mondani: megíródtak, ülnek, várnak, várják az év végére mondott kiadást.
Kedves Angi! Köszönöm, hogy megmoccantottál bennem valamit! Maradjanak nagyok a szemeid, történjen meg benned az írás, történjenek a jók!
Memento (2000) hivatalos honlap → | IMDb → | est.hu →
A film a történet végével kezdődik, majd folyamatosan haladunk az időben visszafelé. Érdekes koncepció, jól működik, nem is a filmmel volt gond (leszámítva a főhős számomra kifejezetten unszimpatikus fizimiskáját), hanem a nézővel: valamiért képtelen voltam befogadni. Nem is adok rá pontot, csak lejegyzem, hogy el ne felejtsem: ne nézd meg, már láttad, és nem tetszett.
Úgy érzem, nem rajongtam még ennyire szavakért, mint azokért melyek a Mamóban mondatokká fűződnek. De nem is jó szó ide a rajongás: magukkal ragadtak, felemeltek, messze vittek, elbűvöltek.
A szerző szavaival (olyan szépen fogalmaz): „a mamók is kicsit hangulatkonzervek, egy-egy fejezet egy-egy zommolt pillanat az életem első hét évébe alászállva. Így éltem, így történtek a dolgok, s két éve, 38 évesen dolgom lett velük, leíródtak.”
- Mire neked az írás, Angi?
- Hogy olvassák. Szeressék, vagy ne szeressék. Csak moccantson bennük valamit.Nők Lapja
Máté Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamóval egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv. Mamó “korcbaszedett’ arca felett lobogós hajon “csicsonkáznak” a “hajuziga-bogarak”, a templomi szentek “mutatják a szomorút, ki magukból”, “Nemzetközi Nőnapkor ott állnak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal”, temetőben pedig “járulnak a népek, mintha lerónivaló sajnáljaik lennének”. A túlélés eszközei a varázsigeként örvénylő szavak. Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott!
Lackfi János
Egyetértek Lackfi Jánossal: „csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott!”
Köntörfalak (2009) hivatalos honlap → | IMDb → | est.hu →
Egy sikertelen randiként induló, jól megírt, csavaros történet; három remek színész, nagyszerű rendezés – egy jól sikerült hazai mozi. 8/10
Future by Design (2006) hivatalos honlap → | IMDb →
A második Zeitgeist filmben hallottam először a Venus projectről, melynek megálmodója egy modern kori polihisztor, Jacque Fresco. A róla és találmányairól, elképzeléseiről szóló film (a Propono-n keresztül – hála Kow-nak) végre hozzám is eljutott.
Leginkább Fresco szemlélete tetszik: a megszokott, berögzült dolgokon felülemelkedve próbál valami jobbat alkotni, megoldást találni problémákra – még 90 évesen (!) is: ha a tornádó lerombolja a hagyományos formájú házakat, akkor ahelyett, hogy visszaépítjük őket eredeti formájukban (mert ez a megszokott, és meg se kérdőjelezzük a praktikusságukat), keressünk megoldást, és építsünk olyant, ami ellenáll a tornádónak.
Vagy ugyan ez nagyban: ha a pénz alapú társadalom nem működik jól, akkor ahelyett, hogy ragaszkodnánk a rossz alaphoz (mert meg se kérdőjelezzük a pénz létjogosultságát), tervezzünk egy olyant, ahol nincs pénz. Jacque Fresco számomra nyilvánvalóan és túlzás nélkül zseni – még ha nem is kell mindenben egyetérteni vele.
Már régóta várta, hogy leemeljem a polcról, és reggeli vécézéseim során elolvassam egy-egy fejezetét. A könyv a Scolar Design könyveknél megszokott igényes kivitelű – de tartalmilag nem okozott különösebben nagy élményt, bár kifejezett csalódás sem volt (amolyan „egynek elmegy”).
Mintákkal foglalkozó könyvsorozatunk második tagja a jelek és szimbólumok kommunikációs feladatait vizsgálja. Közel 700 fotó és a hozzájuk fűzött magyarázatok segítségével mutatja be, hogy a jelek miként és milyen sokrétűen használhatók a gondolatok és információk átadására.
Luca lányomnak rengeteg könyve van, imád „olvasni” (vagyis lapozgatni, és közben édesen motyogni). És mi is imádunk esti mesét olvasni Neki, de azért van, ami már unalmas huszadszorra – legalábbis nekünk. Ez a könyv viszont nehezen megunható: hangulatos történeteket mesél el bájos nyelvezettel – Szulyovszky Sarolta varázslatos illusztrációival aláfestve.
Van nekem egy régi barátom, Máté Anginak hívják, még sohase láttam. Csak a hangját hallom ki mindig a betűk mögül. Most megjelenő meséinek kiváltképp örülök, mert végigujjonghattam születésüket, ahogy szépen, levelenként zizzentek be a postaládámba. Ezekben a történetekben vonatra száll a nyár, és őrölt kekszet eszeget málnaszörppel. A nap leszöszmögi bajszáról a pihepuhákat. Az almák gömbölyeket énekelnek. A sün muszog a ribiszkebogyós hátával. Fagylaltok gombóckodnak szép illatozással. Máté Angiból ősi regemondók hangja szól, világa mégis friss és új nekünk. Nem csoda, hogy így csillog-villog, varázslat hívta létre! És a mesék terét tágítják Szulyovszky Sarolta tenger-lendülettel könyvlapra kicsapó illusztrációi.
Lackfi János