Kezdem a jóval: sokat nevettünk. Másrészről mégis csalódás volt a tegnap esti Showder Klub felvétel a Symbol-ban – több okból is:

• A „felszopó” ember nagyon gyenge volt.
• A bájos hosztesz lányok hazudnak: egyikük azt mondta, az előadás alatt lekapcsolják majd a légkondit (ami kb. 20 fokra volt beállítva); egy másik meg azzal hitegetett, hogy körbejár majd a pincér. Egyik sem történt meg, így a műsor végén agyonfagyva, éhesen és szomjasan távoztunk.
• Csak az egyik kedvencünk, Mogács Dániel lépett színpadra, de ő se a legjobb poénjait hozta. Feleségem különösen várta Hadházit, de ő már a következő műsorban lépett fel.

Szóval olyan futószalagos gyorsan-legyünk-túl-rajta hangulata volt az egésznek. Pedig korábban láttuk a tévében, hogy a közönség eszik-iszik. Valószínű régebben egy közönséggel, kicsit ráérősebben vették fel a két műsort. A tapasztaltak cáfoljanak meg, ha rosszul gondolom.

Azért egyszer jó volt, most már legalább ezt is láttam élőben, és azzal is újra szembesültem, hogy a nagylátószögű optika csodákra képes: a helyszín a valóságban egy kis egérlyuk, ahhoz képest, amit a tévében látsz.

frissítve (2011. 10. 24.): Ma (is) benne voltunk a tévében, bevágtak minket, mintha Dombóvári Istvánon nevetnénk, pedig mire ő volt a színpadon, mi már rég hazaértünk. Nem újdonság: soha ne higgy a tévének…

Vilmos 2010 commercial
Director: Péter Bergendy
Director of Photography: Gyula Pados
Production company: Stáb Filmfactory
VFX: Digital Apes

Ha már szóba jött, beágyazom ezt a tavalyi Unicum-os filmet is – ami szerintem szintén jól sikerült:

Unicum 2009 commercial
Director: Péter Bergendy
Director of Photography: Gyula Pados
VFX: Vertigo Digital

Új arculattal jelentkezik 2009 karácsonyától a Magyar Televízió. A műsorblokkokat összekötő képi világ frissítése mindkét csatornára kiterjed, és egymástól csak színvilágában különbözik. Az arculati elemek (ID-k) megújulása ugyanakkor csak az első lépés: az új dizájn bevezetésével a köztévé tavasz óta tervezett, mintegy másfél év alatt megvalósuló arculatépítésének első fázisa zárul le.

Az új arculat a kereskedelmi csatornák diktálta trendtől elkülönülő, egyedi képet fest a Magyar Televízióról. A közszolgálatot színes, sokrétű, az élet minden oldalát megvilágítani szándékozó szolgáltatásként, a Magyar Televíziót pedig nagy múltú, de folyton megújuló műsorszolgáltatóként mutatja be letisztult képekben. Az MTV új megjelenése a mai trendre jellemző harsány, vibráló, hivalkodó szín- és formavilággal ellentétben nyugalmat, megfontoltságot sugall, illetve a „rész az egészben” filozófiájára építve a nemzet összetartozását közvetíti.

(forrás, és további részletek: comment.com)

Nekem alapvetően tetszik – bár kicsit sajnálom a letérést a népies vonalról. Nektek mi a véleményetek?

Igaz, hogy majdnem épp egy éves már, de nekem ma volt új; és mivel régen találkoztam ennyire jól átgondolt és kitalált reklámmal, úgy érzem, itt a helye:

Ismét egy díjnyertes (Eurobest fődíj, illetve arany az Epica-n, a cannes-i és a londoni fesztiválon) reklám, melyben egy pantomimesnek tűnő fickó sétál az utcán, aki súlyos francia akcentussal beszéli az angolt, és mindenkibe beleköt, mégsem foglalkoznak vele. Vajon ki lehet ő?

Megoldás a reklámban:

A reklám szövege:

Azt hiszem mindig félreismertek. Úgy tűnt, hogy az emberek nem szeretnek. Azt hiszem zavartam őket. Az agyukra mentem. Nem tudom miért. Egyszerűen csak így történt. Talán túl heves voltam. Vagy túlságosan agresszív. Nem tudom. Tényleg nem. Igen, magányos voltam. Szörnyen magányos. De hozzá lehet szokni…idővel.

Végül, egy napon minden megváltozott. Valaki végre elfogadott…olyannak amilyen vagyok. Mióta megvan ez a munkám, az életem teljesen más lett. Végre hasznosnak érzem magam, jónak valamiben.

A szél. Használjuk fel jóra az energiáját.

Tehát ő volt a szél megszemélyesítője, a hirdető pedig a német Epuron cég, mely alternatív energiával (főleg a széllel) foglalkozik. A fickó, akinek ijesztőek a vonásai (elvileg a saját arca) egyébként francia, így nem meglepő a fura akcentus.

Némi infó:

Az első megjelenés időpontja: 2007 április 30.
Reklámügynökség: Nordpol+ Hamburg
Production Company: Paranoid Projects (Párizs)
Creative Director: Lars Rühmann
Director: Les Viking
Producer: Melanie Robert-Kaminka, Virginie Dinh
Art Director: Björn Rühmann, Joakim Reveman
Szövegíró: Matthew Branning
Hang szerkesztés: Pigalle Production

(forrás: reklamfuggo.blog.hu)

A digitális televíziózás a jövőt hozza el az Ön otthonába.

Péntektől a mi otthonunkban is jelen van a jövő, és nagyon jó dolog, hogy a médiabox-szal meg tudom állítani az élő adást, a műsorújság pedig mutatja, hogy éppen mi van, és mi lesz, és egyszerűen, logikusan kezelhető a rendszer – még ha nem is tökéletes. És itt jön a lényeg: rögzíteni is tudom a műsorokat a médiabox 160 gigás merevlemezére, és a kütyü hátoldalán USB csatlakozó is van, amit a bekötést végző bácsi is megmutatott, mikor rákérdeztem, hogyan lehet átmenteni róla az adatokat?

Tegnap viszont megtudtam az ügyfélszolgálattól – amit sejtettem már, miután semmilyen adatmentéssel kapcsolatos menüponttal nem találkoztam –, hogy az adatokat nem lehet átmenteni. Tehát az van, hogy felvehetek kb. 48 órányi műsort, aztán újabb rögzítés előtt valamit törölnöm kell; és a már felvett tartalmat kizárólag a médiabox-on kersztül nézhetem vissza. Ez lenne a jövő?

Amúgy már csak kíváncsiságból szívesen összedugnám ezt a jövődobozt a kompjúteremmel, de sehol nem találtam mindkét végén dugós USB kábelt, amivel belecsatlekozhatnék a két aljzatba. Ti tudtok ilyenről? Esetleg más ötlet?

frissítve (2008. 04. 26.): Ma esti bevásárlásunk során az Auchan-ban rábukkantam a hiányzó láncszemre (a mindkét végén dugós USB kábelre – amiről a Media Markt-ban és az Electro World-ben sem hallottak); a csatlakoztatás utáni eredmény pedig a nagy semmi.

Az április 7-i adás Kiss Ádámmal, Kovács András Péterrel, Szupkay Viktorral, Beliczai Balázzsal:

• YouTube: 1. (lásd fent), 2., 3., 4., 5., 6. (a vége innen hiányzik)
• Videobomb: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7.

Fawlty Towers (1975–1979) » IMDb | » Wikipedia (en) | » Wikipedia (hu) | » fawltysite.net | » YouTube

The Shawshank Redemption (1994) » Wikipedia (en) | » IMDb | » est.hu

Frank Darabont sokáig dédelgette Stephen King elbeszélésének megfilmesítését, és a forgatókönyv megírása után nem adta mostoháknak gyermekét, noha neves rendezők ajánlottak komoly összegeket a rendezés jogáért. A forgatókönyvíró Darabont azonban úgy döntött, hogy bemutatkozik mozirendezőként is, és állhatatossága a kész filmet látva több, mint érthető. A remény rabjai ugyanis klasszikus fegyelemmel, nagy műgonddal, ritka intelligenciával és hatalmas szívvel megcsinált alkotás, amely egyszerre őriz valamit a vaskos télesti regények komótosan hömpölygő mélységeiből, és a filléres lektűrök szentimentális, megható naivitásából. Börtönfilm, ahol a börtön nem csak a pokol egy földre hozott bugyra, hanem olyan hely is, ahol életek zajlanak, ahol a barátság, a közösség, a szövetség, és a méltóság létérdek – és ahonnét nem mindenki vágyik el. Ismerős és sablonos figurák és helyzetek keverednek meglepően hiteles és emberi problémákkal, és érzékeny, hiteles pillanatokkal, hogy így alkossanak hibátlanul egységes dramaturgiát. Darabont elég bátor ahhoz, hogy apró részletekbe menően bontsa ki figuráit, úgy, hogy közben egyik főhősét szinte az utolsó pillanatig képes kiismerhetetlen és izgató titokként megőrizni. A magukban is izgalmas mozaikdarabok fokozatosan kerülnek egymás mellé, és a megdöbbentő és felemelő összkép csak a legvégén áll össze.

(forrás: est.hu)

Mivel semmit nem találtam róla a csatorna honlapján, eszembe jutott, hogy megnézem gyorsan Besenyei Péter pillanatnyi helyezését a Red Bull Air Race-en. Az esemény-sorozatnak van egy jó honlapja (az iframe-et most ne nézzük), ami magyarul is elérhető, és – tudom, hihetetlen – de még az enyémnél is jobb képek, sőt videók vannak rajta.

Először a záróképből semmit nem jegyeztem meg, de a kép-zene-szöveg hármasa felkeltette a figyelmem. Másodjára már megjegyeztem a webcímet és a Flora logó is tudatosult bennem. Most meg még írok is róla a blogomon. Szóval szerintem jól sikerült (a Sony Bravia és az Ariston Aqualtis után az aktuális kedvencem).

Az is eszembe jutott, hogy pontosan ugyan olyan ez a műsor (is), mint az ún. „rendszerváltás” előtti híradók. Csak a szereplők cserélődtek, és a dizájn változott. A lényeg pontosan ugyan az: teljesen hülyének nézve etetnek hazugságokkal (és új elemként némi szenzációval). Borozva szórakoztató.

» 59 elképesztő Monty Python szkeccs a YouTube-ról

Ilyen az élet.

Az MTV Michael Moore sorozatának következő darabjai:

• augusztus 6., 22:05 / m1:
  Kóla, puska, sült krumpli
• augusztus 13., 22:05 / m1:
  Fahrenheit 9/11

Kóla, puska, sült krumpli

1999. április 20-án, azon a napon, amikor az USA a legnagyobb erejű bombázást hajtotta végre a koszovói háborúban, a Columbine Középiskolában vérengzés történt: diákok lőttek diáktársaikra. Ez a megrázó eset indította Michael Moore-t, hogy elkészítse játékfilm hosszúságú dokumentumfilmjét az USA és az agresszió kapcsolatáról. Moore a rá jellemző sajátos stílussal indul felfedezőútra Amerika szívébe, és azt a kérdést boncolgatja, miért van tele brutális erőszakkal az amerikaiak élete, miközben megállás nélkül a boldogságot keresik.
A film 2003-ban elnyerte a Legjobb Dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat.

(forrás: Index – Kultúr)

Fahrenheit 9/11

Kiindulásul véve a sokat vitatott 2000-es választásokat, Moore bemutatja George W. Bush valószerűtlen felemelkedését, melynek eredményeként az olaj-bizniszben tevékenykedő bukott üzletemberből a világ vezető nagyhatalmának első embere lett.
Michael Moore véleménye a Bush-kormányról, 120 percben.

(forrás: Index – Kultúr)

Az Ariston Aqualtis mosógép-reklám minden túlzás nélkül a címben említett kategóriába tartozik. Ha valaki még nem látta volna a Cannes Lions egyik aranyérmesét, feltétlenül nézze meg!

Agency: Leo Burnett
Director: Dario Piana
Production: Film Master
Post production: BUF

Érdemes megnézni a többi díjazottat is, valamint ajánlom böngészésre a Coloribus blog-ot, ahol a legújabb kedvencem ez.

folytatás »

Aztán Cutler (John Cleese), a Staffordshire-i részleg küldötte feláll, és azt mondja, azért nem raktak egyetlen dolgot sem egy másik tetejére, mert szerintük ez az egész hülyeség. A Társaság elnöke ezt villámgyorsan belátja és feloszlatják magukat. Ezen a ponton már nem tudok párhozamot vonni a mai magyar politikai élettel, de nem is baj, mert a politikából ennyi itt éppen elég.

Később a jelenetben észre veszik, hogy körül vannak véve filmmel. (Bizony filmre vették – szerencsére.) Mi pedig tegnapelőtt elmentünk moziba (ez volt az átvezetés), és megnéztünk egy semmitmondó filmet (kapcsolódva az előzőekhez), és a Kedvesemtől kaptam egy Toma italt (ez a Pepsi Cappy-je). A cimkéje tele volt gyümölcsökkel, de az italba már alig jutott belőlük. Narancsból volt benne a legtöbb, mintegy 3,5 %, és az összes többi (3 vagy 4 féle) gyümölcsből 0,3 illetve 0,4 %-nyi mennyiség került belecsepegtetésre. Vettem a fáradtságot, és kiszámoltam, hogy a 0,4 % a fél literes palackban 2 ml-nek felel meg. Vagyis képzeljünk el kettő darab 1 mm élhosszúságú kockát teletöltve szőlőlével. Ennyi volt belőle a flakonban. Az ízét nem lehet érezni, ez teljesen egyértelmű (ebből a szempontból akár lóhugy is lehetne), na de akkor minek van benne? Azért, hogy szerepelhessenek szőlőszemek a cimkén? A márketingesek is tudnak dolgokat rakosgatni a semmi tetejére…

Ha esetleg politikamentes tévéműsorban szeretnéd látni, ahogyan pakolják a dolgokat a semmi tetejére, ajánlom a TV2 Áll az alku című műsorát. A tévések is tudnak ám…

Most hirtelen ennyi jutott eszembe Monty Python-ék kapcsán, de valószínűleg még hosszan sorolhatnám, mert baromi kevés az értékes, valós tartalom, de már rengeteg dolog van a semmi tetején…

Két dolog van csupán, ami nem tetszik, és a fent említett oldalakhoz érkezett hozzászólások alapján ezzel nem vagyok egyedül. Az egyik, hogy ha már ennyire központi téma az, hogy magyar, akkor (az m1 esetén) a tárgyak a végén miért nem magyarok? Ettől még lehetett (mert kellett is – értem én a koncepciót) volna modern. Ahogy Csordi is írja: „A Formatervezési Tanács fotógyűjteményében megtalálható minden itt bemutatott tárgynak a magyar tervezők által elkészített változata. Hogy mást ne említsek, Breuer Marcell csővázas széke.”

A másik érthetetlen dolog számomra, az mtv.hu arculata. Ez is a napokban újult meg, és köze sincs a képernyőre kerülő arculathoz. Miért?

De visszatérve a bejegyzés tárgyához, mindenképpen gratuláció illeti az elkövetőket: az m1 esetén a Dogfish-t, az m2 esetén pedig a szívemhez oly közel álló Grotesque-et.

Amikor 1969. október 5-én a BBC bemutatta a Monty Python repülő cirkuszának első részét, a televíziós komédia történetének egyik legfényesebb fejezete kezdődött el.

Tehát a Monty Python Repülő Cirkusza sorozat hivatalos magyar oldala: www.filmmuzeum.hu/monty

Általában utálom őket (mert a többségük utálni való), de néha-néha akad közöttük olyan, amit nagyon megszeretek. A legutóbbi a Sony Bravia reklámja, ami szerintem telitalálat kép, hang, és megvalósítás szempontjából is. Az összhatás, a hangulat egyedi és magával ragadó. A zene José González Heartbeats című dala, és a reklám 3 perces HQ verziója is letölthető a honlapról.

folytatás »

Éppen katona voltam, mikor vetítette a Magyar Televízió 11 éve. Akkor még a szüleimnél laktam, így édesanyám volt a videóra rögzítésért felelős személy. Mivel nem értett (már akkor sem) a műszaki kütyükhöz, nagyon részletesen leírtam neki, mit kell tennie. Ր nem is hibázott, csak én felejtettem el átkapcsolni a videómagnó csatornáját, így a kazettára az MTV másik csatornáján a Moty Python Repülő Cirkuszával egy időben vetített műsor került. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, nagyon mérges voltam. Később sikerült megszereznem a hiányzó részeket, de VHS-ről VHS-re másolva elég silány minőségben. Most itt az alkalom újra rögzítenem, és velem együtt mindenkinek, akik akkor hozzám hasonlóan elbaltázták, vagy azoknak, akik még meg se próbálták.

A 45 részes sorozat egyébként az életről szól – abszurd szemüvegen át. Akkoriban emlékszem, hogy majdnem minden nap eszembe jutott valami a sorozatból, teljesen hétköznapi események kapcsán. Örökké aktuális skeccsek ettől a hat zsenitől.

Jegyzetet készítettem az epizódok tartalmáról (mert a 45 részt fejben tartani ugye nehéz, és előkeresni valamit sokkal könnyebb egy füzetből, mint kazettákat tekergetni – akkor még nem volt számítógépem), íme az elsőé:

• Mozart (J. C. = John Cleese) műsora
  • Dzsingisz Kán halála
  • Heti kívánság-halál: a guilfordi Bruce Foster (G. C. = Graham Chapman) halála
  • Nelson Admirális csodálatos halála
• Olasz nyelvóra (T. J. = Terry Jones)
• A (= Terry Gilliam animációja)
• A WHIZZO vaj (melynek íze, mint a döglött ráké) jelenet
• Művészeti körkép (M. P. = Michael Palin)
  • J. C. beszélget Sir Edward Ross filmrendezővel (G. C.) „Ugye nem haragszik, ha Edward-nak szólítom?”
  • E. I. (= Eric Idle) beszélget Arthur ”Kétfészeres” Jackson zeneszerzővel (T. J.)
  • Beszámoló arról, hogy Pablo Picasso első alkalommal fest biciklizés közben (riporterek: E. I. és J. C.)
• A
• A Gyilkos Vicc jelenet