Zágráb

Az előző öt napot Horvátország fővárosában töltöttük. Kicsit tartottam tőle, hogy unalmas lesz, de végül azt mondhatom, hogy nagyon jó volt, szép kényelmesen meglátogattuk azt a néhány helyet, amit elterveztem: sétáltunk Felső- és Alsóvárosban, voltunk a Maksimir Parkban, megnéztük az Állatkertet és a Botanikus kertet. Egy kicsit Budapest, egy kicsit Pécs, egy kicsit mediterrán, egy kicsit Balkán – összességében pár napot mindenképpen megér Zágráb.

Vila Maria

Azért éppen ide jöttünk, mert a U2 koncert helyszínének 4 km-es körzetén belül nem találtam más elfogadható árú szállást az interneten; és csak azért írok róla, hogy esetlegesen megmentselek a csalódástól. A szobánk tiszta volt és hatalmas. És ezzel majdnem minden pozitívumot el is mondtam. Hihetetlen ízléstelenül volt berendezve, rengeteg felesleges kacattal, de például az óriási fürdőszobában csak egyetlen fogas volt, a kétszemélyes sarokkádhoz pedig nem volt dugó, és ki is volt írva, hogy csak zuhanyzáshoz használd. Mikor pedig rákérdeztem, hogy az agyonsztárolt – egyébként aprócska – udvari medence vize miért kb. 10 fokkal hidegebb, mint ahogyan hirdetik (swiming pool with 32 °C heated water), az volt a válasz, hogy nagyon meleg van, ez így pont kellemes. Végül is pár percig még Luca lányom is bírta, aztán mikor elkezdett kékülni a szája, kivettük a vízből.

Az 5 eurós reggeli arra volt jó, hogy nem kellett az elkészítésével foglalkoznunk, mivel a közösnek hitt konyhát nem használhattuk. Vendéglátóink se sokat foglalkoztak vele, például amikor az amúgy is rettentően szegényes választékból kifogyott a gyümölcslé, akkor az onnan kezdve nem volt és kész. Az meg már a szánalmasan vicces kategória volt, hogy külön kérésre egy olyan doboz gyümölcslevet tettek az asztalra, aminek az alján egy deci lé lötyögött. Felismerve a helyzetet, jól szórakoztunk Márianéni kicsinyességén (az egyszerűség és a vicc kedvéért a teljes négy fős személyzetet ezzel a névvel illettük egymás között); akinek végül is nem sikerült elrontania a „nyaralásunkat”.

Ha jót akarsz, elkerülöd ezt a lila házat – a fele sem igaz annak, amit a honlapjukon olvashatsz: „We offer best private accommodation in Zagreb, in rooms that are ranged the highest category, same as 5 stars hotels, top hygiene conditions (sterilized) and brekafast (every day we offer 15 different meals)” – muhaha.

U2 koncert

(a kép forrása: u2.com)

Nagyon jó volt, csak 19 évet késtünk. A U2 is, meg én is. Ha akkor, a pályájuk csúcsán láthattam és hallhattam volna őket élőben, biztosan katartikus élményben lett volna részem. Most viszont egy ambivalens élménykavalkád volt a koncert: egyszer azt kérdeztem magamtól, mit keresnek ezek a ripacsok a színpadon, és mit keresek én a koncertjükön; máskor meg azt éreztem, hogy ez igen, ez azért mégiscsak a nagyszerű U2! Például a tizenegyedikként előadott The Unforgettable Fire-nél, amikor egy hosszú vérvörös henger lett a kivetítőből, vagy a ráadásban szereplő With or Without You-nál. Szóval le a kalappal, remek show volt – még ha kívülálló is maradtam néha.

(a kép forrása: u2.com)

frissítve (2009. 09. 01.): » Zágrábi képeim a Flickr-en.

Én a 20 év felénél kapcsolódtam be, és most úgy érzem, egy nagyon szép kerek évtizedet zárt nálam a tegnap előtti koncert a pécsi Sportcsarnokban. Már a címben említett dupla album sem hozott úgy lázba, mint régen; a koncertről pedig nem is tudok érdemben nyilatkozni, mert már az elején eldöntöttem, hogy ez az ugrálva-tombolós verzió nem nekem való. Amúgy jól éreztem magam, sikerült ismét összejönni a másik két dagadt barátommal (idén másodszor!), jól be is rúgtunk, és egy kellemes teszkós-sör-virslis beszélgetéssel zártuk a napot éjjel fél négykor.

Egyébként állítólag a koncert is jó volt, de én a jövőben valószínű, inkább csak csendes-ülős Kispál koncertekre váltok jegyet. Ha esetleg nem lenne egyértelmű: a Kispál és a borzzal semmi baj – én öregedtem és változtam meg (és ezzel sincs semmi baj). Jó volt, szép volt…, és ha lesz koncert DVD (mert „kamerák figyeltek mindent”), akkor még meg is nézem majd.

Végül pár mondat a lemezről a Puha Józsefet (music.hu) idézve – amihez csak annyit tennék hozzá, hogy a tok és a benne levő 20 oldalas füzet (tipográfiai hiányosságai miatt) számomra sajnos félkész hatást kelt:

A Kispál és a Borz a húszéves jubileumát dupla gyűjteménnyel ünnepli. A kiadvány vastag papírtokjában Lovasi karrierösszegző írását rejtő, fotókkal színesített füzet található. Az első, A legjobb pillanatokért alcímű CD a zenekar népszerű szerzeményeit vonultatja fel, szám szerint tizennyolcat, újrakevert változatban. Az együttes legnagyobb slágere, az 1998-as Ha az életben című az Anyád! A szúnyogok című 2000-es Jancsó Miklós-filmben felcsendülő verzióban hallható. A De szeretnék címűt – kuriózumként – Lovasi az Anima Sound System egykori énekesnőjével, Németh Jucival adja elő. Arra számítani lehetett, hogy a Csinibaba című film betétdalai lemaradnak a válogatásról (Lovasiék a koncertjeiken sem játsszák, annak idején paródiának szánták azokat, nem gondolván arra, hogy akkorát durrannak majd), az viszont meglepő, hogy az 1996-os Ül című nagylemezt sem képviseli egyetlen felvétel sem.

A 16+1 szerzeményt felvonultató, A szép estékért alcímű második CD-t a tavalyi akusztikus, csendes-ülős koncertek egyikén rögzítették. A dalok az új hangszerelésnek: a hegedűnek és brácsának köszönhetően más megvilágítást kaptak, magyaros, népies hangzást, ami a fináléban, a Múlató című felvételben csúcsosodik ki – „jó ebédhez szól a nóta” stílusban csendül fel, ezt követően a hanghordozó egy fergeteges kalotaszegivel zárul. Az akusztikus hangzás jobban kiemeli a dalok üzenetét, a frontember konferanszai pedig zseniálisak. A Zsákmányállat az egyetlen felvétel, amely mindkét CD-n megtalálható – a koncertváltozatában a hard-rockos riffjét vonósok helyettesítik.

A válogatásra két új szerzemény is felkerült, mindkettő komoly társadalomkritikát hordoz. A stúdiódalok között harmadikként csendül fel a magyar nemzetről apokaliptikus képet festő I Like Gemenc című. (…) A koncertdalok között negyedikként hallható a megosztottság, irigység és kivagyiság témájában íródott Van-e nálatok alkohol című. „Van-e nálatok maffia? Nálunk mindenki kiscica. Nálatok laknak-e állatok? Nálunk vannak, de nem nagyok. Tiszta az udvar, rendes a ház. Nálatok meg mindenki gáz” – énekli Lovasi.

(forrás és további részletek: music.hu)