„Felemelő pesszimizmus.” Úgy tűnik, soha nem felejtem el ezt a két szót abból a Pink Floyd kritikából, amit még tizenévesen olvastam. Azóta többször átéltem a Pink Floyd zenéjét hallgatva, és mindannyiszor nagy élmény volt. Mert itt a pesszimizmus csupán egy aprócska kiegészítése a sokkal hangsúlyosabb felemelőnek, és csak annak jelzésére szolgál, hogy ez a zene (többnyire) nem vidám dolgokról szól. Felemelő, de még mennyire, csak azt sajnálom, hogy én nem voltam ott a közönség soraiban a 12 évvel ezelőtti Division Bell turné egyik állomásán sem – így 1994. október 20-án a londoni Earls Court-ban sem, ahol ez a koncertfilm készült.

A DVD-t hazánkban tavasszal még szeptemberre igérték, aztán nem követtem az eseményeket, és augusztusban meglepődve találkoztam vele a Media Markt polcán. Meglepettségem tovább fokozta a kiadvány ára: „csak” 6990 Ft volt, holott a tavaszi elővétel során még kedvezményesen is ennél drágábban lehetett (volna) megrendelni, és még most is találok olyan oldalt, ahol azzal a badarsággal ámítják a hiszékeny és tájékozatlan látogatót, hogy a DVD bolti ára 9000 Ft. De a lényeg, hogy ez a két lemezes DVD megéri a pénzét. Lássuk, mi van benne?

A kiadvány igényes grafikáját (szokás szerint) Storm Thorgerson készítette – nekem csak a tipó nem tetszik néhol. A tokban a két DVD korongon kívül van egy 8 oldalas füzet, és egy David Gilmour On An Island albumreklám képeslap.

A 145 perces koncertfilm főszereplői a Pink Floydon kívül a lenyűgöző hangzás és fénytechnika. Csak ismételni tudom magam: nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott.

Az extrák között a kedvenceim a koncerten a háttérben vetített filmek felvételei (melyek közül a The Dark Side Of The Moon-hoz tartozóak többségéről két verzió is megtalálható a második lemezen), és az első DVD-n a két kitűnő és megunhatatlan videoklip: a Learning to fly és a Take it back.

További extrák: bootleg videók (4 szám); tour stuff (a turné állomásai, menetrendje és színpadtervei); egy Pulse tévéreklám; 15 percnyi home video a turné hétköznapjairól (elég gyenge); fotógaléria (64 kép); a Pink Floyd 1996-os Rock & Roll Hírességek Csarnokába vonulása Billy Corgan (Smashing Pumpkins) bevezetőjével, és a vele együtt előadott Wish You Were Here-rel; a filmben elhangzó dalok albumainak képei. Teljesen érthetetlen számomra, hogy a tour stuff és a fotógalária miért nem lapozható (peregnek a képek, és maximum megállítani lehet őket, lépkedni közöttük nem).

Nem számoltam össze, de a DVD-tok hátlapja szerint összesen kb. 4 órányi anyagot tartalmaz a két lemez, melyet számítógépen nem lehet lejátszani (legalábbis nekem nem sikerült).

A Pulse DVD honlapja: www.pinkfloyd.co.uk/pulse

Először is nagy köszönet Kedvesemnek, aki volt olyan leleményes, hogy a magyarországi forgalmazás hiánya ellenére megszerezte ezt az általam régóta áhított Pink Floyd filmet (külön köszönet a Marácz családnak a közreműködésért), és névnapomon megajándékozott vele.

A DVD teljes címe Pink Floyd Live at Pompeii The Director’s Cut. Vagyis a fő attrakció a 92 perces 2003-ban készült rendezői változat, de az extrák között szerencsére megtalálható az eredeti, 1971-es 62 perces film is. Számomra ez utóbbi megtekintése okozta a nagyobb élményt kerekebb egészével – míg a rendezői változat kétségtelenül érdekesebb az űrbéli jelenetekkel, a párizsi és londoni stúdió felvételekkel, interjúkkal, illetve a végén Pompeji digitális újraalkotásával. Mindkét filmet az Echoes gyönyörű dallamai keretezik (az 1971-ben megjelent Meddle című album B oldala), melynek két része között helyet kaptak olyan régebbi számok is, mint a Careful with that axe Eugene, vagy a Set the controls for the heart of the Sun. Fantasztikus hangulata van a kétezer éves üres amfiteátrumnak, melynek közepén a Pink Floyd tonnányi felszerelésével szólaltatja meg magával ragadó zenéjét.

Az extrák között az eredeti filmen kívül szerepel még egy érdekes 24 perces interjú a film rendezőjével, Adrian Maben-nel, fotók, grafikák, dalszövegek és Pompeji történetének leírása. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a ’60-as ’70-es évek Pink Floyd-ját.