Kivételesen sajnálom, hogy egy percig sem néztem a Magyar Televízió műsorát a hétvégén, így csak most, a Design Hungary és az Inertia oldaláról értesültem arról, hogy szombat óta új arculata van a két közszolgálati csatornánknak (klikk: m1, m2). Mégpedig meglepően tetszetős (és a Duna Televízió csunyulása idején különösen üdítő) – bárcsak a műsorok színvonala is ilyen lenne.
Két dolog van csupán, ami nem tetszik, és a fent említett oldalakhoz érkezett hozzászólások alapján ezzel nem vagyok egyedül. Az egyik, hogy ha már ennyire központi téma az, hogy magyar, akkor (az m1 esetén) a tárgyak a végén miért nem magyarok? Ettől még lehetett (mert kellett is – értem én a koncepciót) volna modern. Ahogy Csordi is írja: „A Formatervezési Tanács fotógyűjteményében megtalálható minden itt bemutatott tárgynak a magyar tervezők által elkészített változata. Hogy mást ne említsek, Breuer Marcell csővázas széke.”
A másik érthetetlen dolog számomra, az mtv.hu arculata. Ez is a napokban újult meg, és köze sincs a képernyőre kerülő arculathoz. Miért?
De visszatérve a bejegyzés tárgyához, mindenképpen gratuláció illeti az elkövetőket: az m1 esetén a Dogfish-t, az m2 esetén pedig a szívemhez oly közel álló Grotesque-et.
Örömmel idézem 
Az Alexandra Könyvesház (Budapest, Nyugati tér 7.) panoráma termében látható Czakó Zsolt grafikus kiállítása. Mivel évek óta rendszeresen találkozom a munkáival, melyek többsége tetszik is, tegnap elmentünk ide. Sajnos nem volt elég idő végignézni az egyébként nem túl sok falra akasztott nyomtatást, mert pár perccel egy koncert kezdete előtt érkeztünk, de azért nem bántam meg – láthattam néhány színvonalas munkát.
Néhány napja figyeltem fel erre a plakátra az utcai hirdetőoszlopokon, tegnap pedig egy részletes programfüzethez is hozzájutottam. Szép munka, jó volt kézbe venni, átlapozni, elsőre megfogott, ahogy a plakát is. Egyszerű elemekből ízlésesen összeállított, nem telezsúfolt, a lényegre szorítkozó, könnyen áttekinthető, figyelemfelkeltő. Tetszik. Az alábbiakban kedvcsinálóként a fesztiválhoz egy idézet a Millenáris honlapjáról.
