HALDESIGN

« A nyolcadik fényképezőgépem: Canon EOS 550D

Egy szóval: imádom! Bővebben: abszolút hozta az elvárásaimat:

• Baromira élvezem, hogy az ISO 6400-as érzékenységnek köszönhetően megsokszorozódtak a lehetőségeim. Kézből fotózhatok egy szál lámpa fényénél, vagy este a tengerparton (lásd a fotót jobbra). Mindez kiegészülve a Lightroom 3 nagyságrendet javult zajszűrésével még további kanyarítja a mosolyt az arcomon. (Amúgy kiszámoltam, kb. ISO102400-as érzékenységgel leszek majd igazán elégedett – ha jól sejtem, valamikor 8-10 év múlva.)
• A 18 MP-es felbontással bátran nyirbálhatom a fotóimat. Többször előfordult, hogy úgy éreztem, alig maradt már valami az eredetiből, mikor még mindig kb. 2700x2700 pixeles volt a kép, amiből akár 30x30 cm-es tökéletes minőségű nyomat is készülhet.
• A videók képminősége pedig lenyűgöző, szinte tökéletes – sokkal jobb a volt videokameráménál (a hang tényleg nem az igazi, de erről olvastam már korábban, nem ért meglepetésként, és annyira azért nem zavaróan rossz)!

előző fényképezőgépemről itt írtam: hetedik, hatodik, első öt

Végre itt van, a kezemben tartom. Három hétig és két napig voltam „rendes” fényképezőgép nélkül, már nagyon viszketett a mutatóujjam. Először (három hete) megrendeltem az Electro Store-ból (itt találtam a neten a legolcsóbban – 190 500-ért – hozzám a legközelebb), ahol azt ígérték, hívnak majd ha megérkezett. Azóta se telefonáltak, csak én hívtam őket többször, mindig az volt a válasz, hogy majd... Aztán Feleségemnek eszembe jutott egy kedves (fotós-videós-kereskedő) ismerős, akivel együtt túráztunk Korzikán, de ő se tudott szerezni csak vázat magában – mint megtudtam, három hete (pont amióta keresem) hiánycikk. Úgyhogy ma – két nappal nyaralásunk előtt – megvettem a Mammut béli Saturn-ban 210ezerért a 18-55-ös optikával együtt (az objektív meg jót pihen majd 2 évig a dobozában, amikor eladom a vázzal együtt, és megveszem a 650D-t).

A főbb szempontok, ami miatt lecseréltem a 450D-t

• Négyszeres Nyolcszoros érzékenység, kisebb zaj (ISO 1600 > ISO 6400 12800) – rengeteg beltéri fotót készítek (főleg a lányomról), amihez nagyon jól jön majd.
• Másfélszeres felbontás (12 MP > 18 MP) – képrészletek kivágásakor ez is sokszor jól fog jönni.
• Videofelvételi lehetőség – erre nagyon kíváncsi vagyok, sok szépet és jót hallottam már róla – leszámítva, hogy a hangja gyatra (de legalább csatlakoztatható rá külső mikrofon).

És továbbra is hiányolom a kihajtható, elforgatható kijelzőt. Érthetetlen számomra, hogy egy ilyen alapvető, máshol már jól bevált funkció miért nem kap helyet a tükörreflexes gépeken? No de most öröm és bódottá, majd írok a tapasztalataimról, ha lesz hozzá ihletem.

• Canon EOS 550D teszt (angolul)
• Canon EOS 550D adatlap (magyarul)

A videokamerámhoz használtam egy Raynox HD-3032 Pro halszem-hatású 0,3x előtétlencsét. Meg voltam vele elégedve, de miután eladtam a kamerát, számomra feleslegessé vált.

Tehát: keveset használt Raynox HD-3032 Pro High Quality Semi-Fisheye Conversion Lens 0.3x hibátlan állapotban, gyári csomagolásában, 5 db adaptergyűrűvel (27, 30, 30.5, 34, 43 mm) 20 000 Ft-ért eladó. (Új ára az Optiform-ban – ahol én is vettem – 32 140 Ft.) Hívj vagy írj, ha érdekel!

Július 26-án lesz két éve, hogy hű társam, soha nem hagyott cserben, és nem okozott csalódást. 12ezerszer nyomtam le az exponáló gombját, és most eljött a búcsú ideje (pontosabban a váltásé: június 18-án már egy Canon EOS 550D-t viszek magammal Zakynthos-ra). Természetesen mindig nagyon vigyáztam rá, és az összes gyári kellékét megőriztem a csomagolásával együtt. A Canon EOS 450D váz + az EF-S 18-55 IS optika ára 110 000 Ft. Hívj vagy írj, ha érdekel! frissítve (2010. 05. 25.): Eladva.

Július 12-én lesz két éves, itt és itt írtam róla (az érintőképernyőjét és a menüjét azóta se szerettem meg, de miután megszoktam, már nem bosszantott). És hogy miért adom el? Mert már feleslegesnek érzem. Van videó felvételi lehetőség a kis kompaktomban és a mobilomban is. Tudom, hogy ezek nem nyújtják a videokamera minőségét, de családi videókra elegendőek, és hamarosan veszek egy Canon EOS 550D-t, amivel szintén videózhatok majd. Van még hozzá egy 0,3-as szorzójú Raynox HD-3032PRO előtétlencsém is.

A Sony HDR-SR10E videokamera (hibátlan állapotú, gyári tartozékaival és csomagolásában, egy ajándék utángyártott pótakkumulátorral) ára 100 000 Ft; a 0,3-as szorzójú Raynox HD-3032PRO előtétlencse pedig 20 000 Ft-ért várja új gazdáját. Hívj vagy írj, ha érdekel! frissítve (2010. 05. 25.): Eladva.

Több mint két és fél éve vásároltam a vasat, amit azóta változatlanul Windows XP-vel használtam (egy újrainstallálást beiktatva) – egészen múlt szerdáig, amikoris beépítettem a címben említett hardvereket és installáltam a 64 bites Windows 7 Professiolnal-t. Valami hasonló érzés, mint amikor a 25 éves Citroen kacsámból átültem a vadonatúj Peugeot 307-be. Csak tudnám miért kellenek azok a baszott nagy outer glow-k a szövegek köré, és miért nem lehet egy egységes, szép (letisztult) és felhasználóbarát felülettel előállni végre, mint ahogyan a Windows Phone 7 esetében – legalábbis elsőre úgy tűnik – sikerült:

Tudjátok, nem szoktam hosszas elemzésekbe bonyolódni, most se teszem: ez a telefon bő egy hónap használat után nálam tízből kilenc pontot kap. Tömören összefoglalva azt érzem, hogy nagyon jól átgondolták az egészet, csak nem fejezték be. Például egyfelől zseniális, ahogyan együtt látom a kontaktjaim aktivitásait (SMS, e-mail, Facebook, Flickr, híváslista), vagy amilyen egyszerűen lehet kiválasztani egy elmentett telefonszámot; de ugyanakkor meglepő, hogy az ébresztéshez vagy a naptár emlékeztetőkhöz muszáj valamilyen csengőhangot rendelnem. Szóval olyan, mintha egy csomó apróságról megfeledkeztek volna. Ha tanár lennék, azt mondanám, hogy nagyon jó lesz ez, de a kitűnőhöz még dolgozni kell rajta egy kicsit! Bízom a márciusra beígért 2.1-es frissítésben – és addig is élvezem, mert így is abszolút szerethető.

Egy Nokia 3210-es, egy Kedvesemtől-örökölt-nememlékszem-milyen-Ericsson, és egy több mint öt évig használt, ütött-kopott Nokia 6100-as után, tegnaptól – Feleségemnek hála – egy HTC Hero használója vagyok. A 6100-as Nokia után óriási élmény, gyönyörű a grafikája, (úgy érzem, minden egyes pixel a helyén van), jó ránézni, és használni. Rengeteg számomra új és ismeretlen dolog van benne, az ismerkedésnek még csak a legelején vagyunk; de már most érzem, hogy jóbarátok leszünk.

Egyébként korábban úgy voltam vele, hogy a telefonnal elég, ha telefonálni tudok. Aztán jobban belegondolva beláttam, hogy szeretek szép, praktikus és minőségi dolgokat használni – miért pont a nap mint nap kézbe vett telefon legyen ez alól kivétel?

Másfél hónapja, a zágrábi kirándulásunk előtt vettem meg, tegnap egy esküvőt fotóztam vele végig; és azt kell mondjam, nagyon jó döntés volt, hogy lecseréltem a Canon EF-S 18-55mm f3.5-5.6 IS-t és a Sigma 70-300mm f4-5.6 APO DG MACRO-t erre a Sigma superzoomra!

• Két optika helyett egy, így rengeteg cserélgetést úszok meg.
• 1,5 méter (illetve makró módban 95 centi – a 70-300-asról van szó természetesen) helyett a teljes zoom-tartományban 45 cm a minimális fókusztávolság. (A 70-300-nál sokszor pofára estem, hogy nem tudtam hirtelen elég messze menni a tárgytól [legtöbbször a Lányomtól].)
• Buktam a 200 és 300 mm közötti tartományt (még a vásárlás előtt utánanéztem: a 70-300-assal a képeim 5 %-át készítettem ebben a tartományban); viszont „befoltozódott” a korábban hiányzó 55 és 70 mm közötti rés.
• A képminőséggel is elégedett vagyok – ugyan a kromatikus aberráció kicsit talán jelentősebb, de csodára nem is számítottam. A képstabilizátornak köszönhetően pedig jelentősen nőtt a bemozdulásmentes képeim száma.

Szóval minden szép és jó, de már nagyon várom a 10-200-as ultrazoomot, hogy további 50 %-kal csökkentve a jelenlegi optikáim számát, egyáltalán ne kelljen objektívet cserélnem. :)

Ha nem akarsz lemaradni egyetlen új hangulatkonzervemről sem, iratkozz fel a Flickr oldalam RSS feedjére! (RSS – kinek, miért, hogyan?)

előző fényképezőgépemről itt írtam: hatodik, első öt

Talán akkor fogalmazódott meg bennem először az igény egy kompakt fényképezőgépre, mikor a Kopaszi gáthoz tekertünk bringával, és nem tudtam hova tenni az öt kilós fotós táskámat, ezért kénytelen voltam itthon hagyni. Érdekes, hogy korábban nem, de akkor határozottan felmerült az igény: kell egy viszonylag jó minőségű kép rögzítésére alkalmas szerkezet, ami elfér a zsebemben. Aztán nem sokat foglalkoztam a témával, korábban se kísértem figyelemmel ezt a fényképezőgép kategóriát, de a Red Bull Air Race-en már nagyon hiányzott egy aprócska fotómasina. Kapóra jött egy Pixinfo cikk a 2009–2010-es EISA díjakról, ahol a díjazottak között megtaláltam a nekem valót:

• 24-120 mm ekv. gyújtótávolság,
• 5 cm-es makró közelpont,
• képstabilizátor,
• manuális beállítási lehetőségek,
• szép nagy (3 colos) és nagyfelbontású (518 400 képpontos) AMOLED kijelző,
• és HD videó (1280×720 px, 30 kép/mp).

Minden együtt, ami kellhet, 20-án meg is rendeltem a Pixmania-ról (sok rosszat hallottam már róluk, de ugye a pénz beszél, kutya ugat – amúgy azóta ötezerrel még olcsóbb lett náluk, én még 89 900-ért vettem).

Tegnapelőtt hozta a futár, és az első három nap tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy jó választás volt. A kép és a videó minősége nyilván nem olyan jó, mint amilyent a Canon EOS 450D és a Sony HDR-SR10E produkál, de teljesíti az általam és a kategóriájától elvártakat (sajnos nincs RAW, csak JPG, és ISO 400-tól már elég zajosak a kevés fénynél készült képek, de a képstabilizátorral ki lehet jönni ennél alacsonyabb ISO tartományban is).

Ami pedig a legjobban tetszik, az a Smart Wheel forgótárcsa. Nagyon kényelmes vele a navigáció, a többnyire logikusan felépített, jól használható menüben, ami ráadásul szép is (persze ezt még lehetne fokozni). Szóval néhány apró bosszantó hiányosságtól (például lejátszásnál miután belenagyítok egy képbe, nem lehet egyetlen gombnyomással visszatérni a teljes képhez – ahogy azt a Canon-nál megszoktam –, hanem a teljes zoom-out folyamatot el kell játszani) eltekintve mondhatjuk, hogy felhasználóbarát kis fényképezőgép, vonzó belsővel és külsővel.