Több mint három hónapja hirdettem meg először (75 000-ért), aztán bő egy hónapja másodszor (60 000-ért), és még mindig az enyém. Ígérem, nem kínálom többször, ha 40 000-ért sem kell senkinek, megtartom emlékbe – legfeljebb majd Luca lányom eljátszik vele.

Tehát még egyszer, utoljára: eladó KonicaMinolta DiMAGE A200 digitális fényképezőgép (eredeti csomagolásával és tartozékaival) + polárszűrő + tartalék akkumulátor + 2 db 1 GB-os Kingston memóriakártya: 40 000 Ft-ért (» képes részletek). frissítve (2008. 11. 06.): Eladva.

Mivel két hónap alatt csak egy optika és egy kioldó zsinór talált gazdára, csökkentettem az árakat. A harmadik tételt pedig egy kollégám kínálja megvételre:

• KonicaMinolta DiMAGE A200 digitális fényképezőgép (eredeti csomagolásával és tartozékaival) + polárszűrő + tartalék akkumulátor + 2 db 1 GB-os Kingston memóriakártya: 60 000 Ft (» képes részletek) frissítve (2008. 11. 06.): Eladva.
• Nikon F80 filmes tükörreflexes váz + Nikon AF NIKKOR 28-80mm 1:3.3-5.6 G optika: 38 000 Ft (» képes részletek) frissítve (2008. 11. 05.): Eladva.
• Canon 20D váz („Gyakorlatilag teljesen újszerű, sértetlen állapotban van, kb. 2 éves lehet a készülék. Nincs benne sok expo, kíméltem.”): 100 000 Ft

« A hatodik fényképezőgépem: Canon EOS 450D

Lassan két hónapja velem van, és nem okozott még csalódást. Két dolog viszont nagyon hiányzik a Konica Minolta DiMAGE A200 után: a kihajtható kijelző, és az egyedi beállítások mentésének lehetősége – illetve ennek előhívása a programválasztó tárcsával. És persze az optikák cserélgetése sem tartozik a kedvenc foglalatosságaim közé – de mindenért kárpótol a képminőség, és a kereső tűéles képe.

Apropó otikák: augusztus 18-a óta három van belőlük: a 18-55-ös mellé a Digital Mix-től rendeltem egy Sigma 10-20mm F4-5.6 EX DC-t (de régóta vágytam egy ilyen nagylátószögűre!) és egy Sigma 70-300mm F4-5.6 APO DG MACRO-t. Öröm és boldogság!

(Sigma 10-20mm F4-5.6 EX DC – a kép forrása: www.redflagdeals.com)

Szokásomhoz híven természetesen most sem írok részletes tesztet, csupán kiemelek két negatívumot és két pozitívumot. Rosszat nem igazán tudok mondani a Canon EOS 450D-ről, a hardver és a szoftver is átgondolt és felhasználóbarát – akárcsak a mellékelt kezelési kézikönyv (igen, nálam ez is számít). Azért kettőt mégiscsak sikerült összeszednem:

• A Canon nem ad hozzá alapból távirányítót (oké, túlélem, de azért mégsem kéne ennyire fukarkodni).
• Hangos! Nagyon meglepett, hogy egy barátom 300D-je jóval (!?) csendesebben exponál. A 450D-nek kb. olyan hangja van, mint amilyen még a filmes Nikonomnak volt. A Kislányomat alvás közben nem is merem fotózni vele.

A pozitívumok között – a már említetteken kívül – két apróság (engem ilyenekkel le lehet kenyerezni – tetszik, mikor érzem, hogy ésszel terveznek valamit, azért, hogy nekem, a felhasználónak jobb legyen):

• A kereső védő sapkát ráfűzték a szíjra, így az mindig kéznél van, és soha nem keveredik el (meghatóan egyszerű és zseniális ötlet).
• A kijelző színét négy lehetőség közül választhatom (és mindegyik szép).

Miután megvettem a videokamerámat és külön a fényképezőgépemet, a Nikon előjött a D90-nel, a világ első videofelvételre is képes tükörreflexesével. Azért nem kell bánkódnom, mert egyszerre maximum 5 percnyi, autofókusz nélküli videó rögzítésének lehetősége még messze nem az igazi, de az 500D biztos ezt is túlszárnyalja majd (ahogy a pár napja bejelentett EOS-5D Mark II már meg is teszi – igaz, ez már egy másik kategória). Remélem, a következő újdonság, amit egy tükörreflexesbe építenek, a kihajtható kijelző lesz – egy tökéletesített live view-val.

« Az első videokamerám: Sony HDR-SR10E

Ami tetszik

A lényeggel szerencsére nincs semmi baj: kiváló a képminősége; szép, és átgondolt a külseje, jó a fogása, kényelmes kézbe venni.

Ami bosszant

A fentiek után – és a márkáról alkotott elképzelésem alapján – különösen kiábrándító és bosszantó: a kamera primitív és ronda menüje; és sajnos az érintőképernyőjét sem tudtam megszeretni. Utóbbival leginkább az a bajom, hogy a zsíros ujjlenyomatok meglehetősen zavaróak tudnak lenni erős fényben. Ezen kívül sikerült a kb. másfél mm-re süllyesztett kijelzőnek egészen a szélére tervezni néhány „gombot” – zseniális, nem?

Nem akarom agyonrészletezni, a menü nehezen átlátható, illogikus és csúnya, a kezelése – finoman fogalmazva – kimondottan kényelmetlen. Csak egy példát említek, ez a „kedvencem”: egy felvétel törléséhez minimum ötször kell megérinteni a képernyőt! OPCIÓK > KUKA IKON > TÖRLÉS > IGEN > OK. Ezek közül a vége a legjobb: miután töröltem a felvételt, egy üres, gusztustalan kék (#0000ff közeli) képernyő bal felső sarkába suvasztott aprócska „OK” gombot kell megcéloznom az ujjammal! És szinte mindent ugyan így le kell okézni, miután már végrehajtódott a kiválasztott művelet! Egyszer, csak egyetlen egyszer kipróbálta ezt valaki, mielőtt gyártásba ment? De tovább megyek: hogyan tervezhet egy akkora marha a Sony videokamerájához menüt, aki nem képes eleve belátni, hogy a kívánatos cél az lenne, minél kevesebbszer kelljen megérinteni azt a kibaszott képernyőt? Ja és a beépített zoom-mikrofon alkalomszerűen visszaáll az alapértelmezett „KI” állásba. Még nem sikerült rájönnöm, hogy ezt mi okozza (vagy esetleg csak véletlenszerűen történik mindez, a felhasználó bosszantására); de biztos én vagyok a hülye, mert még azt sem értem, hogy miért a „KI” állapot az alapértelmezett?

Valahogy úgy érzem magam, mintha vettem volna egy Lexus-t, Trabant műszerfallal. Na mindegy, majd megszokom, végülis a lényeg, hogy a menettulajdonsága kiváló.

És hogy valami pozitívval fejezzem be: tegnap vettem egy 0,3-as szorzójú Raynox HD-3032PRO előtétet az Optiform-ban. Szép nagy vele a látószög.

Feleségem hét éve vásárolt fotós felszerelése is előkerült a hétvégén – mivel most jól jön nekem a táska, amiben a képen látható, kifogástalan állapotú, évek óta használatlan kincsek rejtőztek.

frissítve (2008. 11. 05.): Minden eladva.

frissítve (2008. 07. 29.): Kicsit elmerengtem azon, hogy mennyire megváltozott a világ hét év alatt. Mikor a Párom ezt a fényképezőgépet vette, még nem is léteztek a filmessel egy lapon említhető minőségű és árú digitális masinák a piacon. Fel sem merült, hogy ne filmes gépet vegyen. Ma pedig szinte mindenki digitálissal fotóz. A hagyományos fényképezőgép hivatalosan is halott.

Ez nem túl jó befejezés egy bejegyzéshez, melyben filmes cuccot árulok. :)

Eladó a képen látható KonicaMinolta DiMAGE A200-as digitális fényképezőgép eredeti csomagolásával és tartozékaival, valamint egy ajándék polárszűrővel, egy tartalék akkumulátorral és két darab 1 GB-os Kingston memóriakártyával. Három éven át használtam többnyire megelégedéssel – az eredmény egy része a GHALÉRIÁban látható. Jómagam itt és itt írtam róla – az alábbiakban pedig a Pixinfo-ról idézek:

A KonicaMinolta DiMAGE A200-at azoknak ajánljuk, akik szeretnék kihasználni a nagy fókusztávolság adta előnyöket viszonylag kevés fényben is, vagy szűk rekesz alkalmazása mellett is, de emellett szükségük van nagy érzékenységre, kiváló képminőségre, nagy felbontásra és nagylátószögre, valamint a rengeteg kézi beállításra.

(forrás: pixinfo.com)

Kikiáltási ára: 75 000 Ft; elérhetőségek a KAPCSOLAT rovatban. frissítve (2008. 11. 06.): Eladva.

az előző öt fényképezőgépemről itt írtam

Tegnap kora délutántól boldog tulajdonosa vagyok egy Canon EOS 450D-nek – pontosabban egy Canon EOS 450D EF-S 18-55 IS Kit-nek. Nagyon jó érzés ismét egy tükörreflexessel fényképezni, és nagy öröm sajátomként a kezemben tartva tapasztalni, hogy mennyit fejlődött a (foto)technika az utóbbi néhány évben!

Sokat gondolkodtam, hogy a Nikon D60-at vagy a Canon 450D-t válasszam. Előbbi mellett leginkább két tényező szólt: az ára, és a már (még) meglévő Nikkor optikák (no és persze a régmúltban gyökerező márka iránti szimpátia). Aztán meggyőzött az a plusz két megapixel (Nikon D60: 10 MP; Canon 450D:12 MP), és a Canon CMOS érzékelője által nyújtott képminőség (az utolsó csepp a pohárban ez az összehasonlító teszt volt).

Fél nap elmúltával, és a 194 oldalas (nem kell megijedni, csak A6-os) kezelési kézikönyv felének átnyálazása után csak annyit mondhatok: nagyon klassz! És még a menüje is szép, és logikus (nem olyan, mint a Sony menüje – de erről majd később)! Érzem, hogy alaposan átgondolták és kipróbálták, mielőtt gyártani kezdték. Persze tegyük hozzá, hogy a 450D a Canon 300D-vel (öt évvel ezelőtt) elkezdett sikersorozatának legfrissebb (negyedik) stációja.

» Canon EOS 450D teszt (angolul)
» Canon EOS 450D adatlap (magyarul)

Azért a Konica Minolta DiMAGE A200-on megszokott kihajtható, elforgatható kijelző nagyon fog hiányozni.

frissítve: Kihagytam egy fontos infót: 163 400 Ft-ért jutottam hozzá az áhított termékhez az AV Planetben. Sokáig kacérkodtam az eBay-es vásárlás gondolatával is, de végül úgy döntöttem, hogy 20-30ezer forintért, amennyivel olcsóbban kijönnék ÁFA-val, vámmal és postaköltséggel együtt, nem kockáztatok. Amúgy röhej, hogy „odakint” mennyivel olcsóbb minden…

Hetedik (első másod)fényképezőgépem: Samsung WB1000 »

A HD minőség mellett döntöttem, és végül három jelöltem maradt (növekvő ársorrendben): Panasonic HDC-HS9 (150 000), Sony HDR-SR10E (180 000), Sony HDR-SR11E (222 000). A Panasonic mellett, és a nagyobbik Sony ellen leginkább az áruk szólt (bár előbbiben tetszett még sok más is: például a súlya [390 g akku nélkül], az egygombos vezérlés, a 60 GB-os merevlemez [a kisebbik Sony-ban csak 40 giga van], stb.; utóbbinál pedig van amiben az olcsóbbik testvére a jobb: 12 helyett 15-szörös az optikai zoomja).

Maradtam az arany középúton, és ma megvettem a Sony HDR-SR10E-t az AV Planet-ben. Több helyen is azt olvastam, hogy a Sony képminősége sokkal jobb a Panasonic-énál (fotósként a CMOS eleve szimpatikusabb a CCD-nél), és számomra a Zeiss (optika) is jobban cseng a (Panasonic-ba épített) Leica-nál (bár utóbbi sem hangzik rosszul). A Sony optikai zoom-tartománya másfélszerese a Panasonic 10-szeres értékének; és a 4 megás állóképe is majdnem kétszerese utóbbi 2,1 megájának. A Sony érintőképernyős menüjétől viszont kicsit idegenkedtem, de egyelőre ez is megszokhatónak tűnik, finoman működik.

Ráadásul sikerült egy tízessel olcsóbban hozzájutnom, mivel egy bemutató darabot hoztam el bontott dobozban 170 000-ért (egyébként egy sötét helyiségben, eredeti csomagolásában tárolták, csak akkor vették elő, amikor valaki meg akarta nézni). Egyelőre nagyon szimpatikus jószágnak tűnik, látszik, hogy minden porcikája átgondolt tervezés eredménye. A részletekbe menő ismerkedés még csak most következik, ha lesz hozzá ihletem, akkor frissítem majd ezt a bejegyzést, vagy írok egy újat.

Első hónapom az első videokamerámmal »

Régóta megfogalmazódott már bennem is, és mostanra azt hiszem, meggyőztetek: inkább veszek egy videókamerát és egy fényképezőgépet külön-külön, mintsem arra várjak, hogy megjelenjen végre a számomra ideális fényképezőgép (ami videót is tud).

Eszembe jutott, milyen jó is volt az, amikor a keresőben nem pixeleket láttam, hanem egy valós, tűéles képet – szóval valószínű a fényképezőgép valamilyen tükörreflexes Nikon vagy Canon lesz (eddig ugye csak az szólt a tükrös gépek ellen, hogy nem tudnak videót).

Meg aztán elképzeltem, hogy milyen jó is lenne megmarkolni egy tenyérbemászó kamerát, ami természetesen digitális, és kiváló minőségű (HD?) képet produkál. Ez viszont egy teljesen járatlan terep a számomra. Segítsetek:

• Milyen videókamerát vegyek (árban maximum 150 000 Ft-ra gondoltam)?
• Hol találok megbízható digitális videokamera teszteket?