InDesign CS5: Span/Split Columns
Egy kedves olvasóm küldte a tippet – köszi Péter!
Úgy látszik, három évente kifakad belőlem, hogy elmondjam: az InDesign egy csodálatos szoftver. Még nyolc év után is meghat az átgondoltság, amellyel megalkották. Ma történt:
Tudom, hogy az InDesign sem tökéletes, de amikor ilyen örömökben részesít nap mint nap, eltörpülnek a hibái.
Valószínű, már te is tudod, hogy táblázatok cellái között a Tab (vagy a nyilak) lenyomásával ugrálhatsz – az utolsó cellához érve pedig új sort hozhatsz létre. De mi van akkor, ha a cellán belül szeretnéd a tabulátort használni? Választhatod a helyi menüt is (jobb klikk > Insert Special Character > Other > Tab), de jó lenne valami egyszerűbb, gyorsbillentyűs megoldás. A Mac-esek számára ez alapból adott: Option+Tab. De mi a helyzet PC-n? Itt az Option+Tab-nak megfelelő Alt+Tab a programok közötti váltásra való, a kézenfekvőnek tűnő Ctrl+Tab pedig alapból nem működik. A megoldás: Edit > Keyboard Shortcuts – a többi pedig kékkel jelölve az alábbi képen (alul a New Shortcut-hoz írd be a Ctrl+Tab-ot – vagy amit szeretnél –, majd kattints az Assign-ra).

A másik hasznos táblázatos gyorsbillentyű, amit a Graphic Mac-en találtam, az Esc, melynek lenyomásával az adott cellát jelölheted ki – az Esc másodszori megnyomására pedig a cella tartalma kerül kijelölésre.
Az InDesign Magazine hírleveléből tudtam meg, hogy az optikai margó igazítás (Story panel) a paragrafus stílus beállításainál (Paragraph Style Options > Indents and Spacing) kikapcsolható. Ez jól jöhet például listáknál, amikor a listaelemek pöttyei vagy sorszámai nem kívánt helyre kerüln(én)ek az Optical Margin Alignment hatására. Mindig van új a nap alatt (pláne ha nem elég figyelmes az ember)...

Jól jöhet például hosszabb szövegek tördelésénél: az egyik ablakban tördelheted a szöveg elejét, miközben a másik ablakban látod, hogy ez hogyan befolyásolja a végét – vagy az összképet. A megoldás pedig ez:
Window > Arrange > New Window
Zita keresett meg a következő problémával:
Pdf-ből másolok szöveget indesign-ba, és a pdf-en két oszlopban van a szöveg, amit az indesign-ban én egy oszlopban szeretnék látni. Akár formázással, akár anélkül másolok, a sortörések megmaradnak, amiket egy egyszerű keres & cserél paranccsal kicserélhetnék szóközre, de bizonyos helyeken szükség van rájuk. Tehát a kérdés, hogy azokat a sortöréseket ki lehet-e kapni valahogyan, amik egy mondatot vágnak félbe, vagy hosszú manuális formázással oldható csak meg?
Most úgy csinálom, hogy részletekben szedem ki keres & cserél paranccsal, például felsorolásoknál, de sok (és több nyelven írt) szövegről van szó, és örülnék valami olyan megoldásnak, ami például csak a kurrens karakterek előtt veszi ki a sortörést (azt feltételezve, hogy mondat közepén kevésszer használunk verzálokat – és a német szövegen már túl vagyok :)) – ellentétben a mondatkezdéssel.
És miután nem tudtam segíteni neki, pár nappal később Zita volt olyan kedves, hogy megírta, mire jutott:
Ezen az oldalon találtam egy listát a Find/Change ablak GREP füle alá írandó „metakarakterekről” (fogalmam sincs, hogy mi a magyar nevük), és megnéztem, hogy a szövegemben jellemzően hol vannak nem kívánt enterek, és hol vannak azok, amik kellenek. A szükségesek általában verzálok és bullet pontok előtt vannak, így beírtam a keresés mezőbe, hogy:
(\r)(\l)|(\r)(\d) - azaz hogy sortörés (\r) bármilyen kurrens (\l) vagy (|) sortörés (\r) bármilyen számjegy (\d) előtt
és lecseréltem őket erre:
_$2$4 [ahol _ a space-t jelenti]
És akkor így megtartja a 2. és a 4. csoportot (a kisbetűket és a számokat, amik előtt keresem a sortörést), de kitörli az entereket, és még odabiggyeszti a space-t (a dupla space-eket ki tudom venni később, viszont idegen nyelvű szövegnél nem tudom kiszűrni, ha két szó véletlenül egybecsúszott, ezért ez igazából csak elővigyázatosság).
Úgy tűnik, hogy jól működik a dolog. Egyedüli buktató, hogy ha a nem kívánt sortörés verzál előtt van, ez mondjuk német nyelvben gyakran előfordulhat, és akkor is, hogyha a mondatban szerepel egy név, amit nagybetűvel kell írni, de azt hiszem ezt könnyebb javítani utólag, és kevesebb időt is igényel, mint bekezdésenként vagy soronként szedegetni ki a sortöréseket.
És ha az ember jól be tudja határolni, hogy mit szeretne, ezekkel a karakterekkel bármilyen kitételt le lehet írni, csak jól kell őket kombinálni. Nem alapfelhasználóknak való, de hasznos dolog azt hiszem :) Remélem segítség neked is későbbre, ha még nem tudtál róla.
Eddig is tudtam erről a lehetőségről, de nem mélyedtem bele a témába. Köszi Zita!
Csináltam egy InDesign naptár sablont, amit pár perc alatt aktualizálni lehet bármelyik évre. Aztán megnéztem a neten, hogy mi a felhozatal ebben a témában. Fordítva kellett volna. Hiszen tudhatnám, hogy az internet egy hatalmas kincsesbánya, mely kincsek között ott lapul Scott Selberg nagyszerű szkriptje, az Adobe InDesign Calendar Wizard. Helyzetemet súlyosbítja, hogy előbbi link több mint egy éve szerepel a gyűjteményemben. :)
Nehéz lenne felsorolni, hogy mi mindent tud ez a hasznos kis alkalmazás (még a Hold fázisokat is) – egy kép többet mond ezer szónál (kattintásra megnő). (További részletek, tutorialok az alkalmazás honlapján.)
Paragrafus stílusok és színek is definiálva vannak, így pofonegyszerű a naptár testreszabása. Zseniális! – küldtem is 5 dollárt és egy e-mailt Scott-nak. És igen, magyarul is tud. Alapból csak a napokat és a hónapokat, de elkészítettem hozzá a magyar név- és ünnepnapok fájljait is 2021-ig. Kipróbálni nincs módom, de mivel itt még a CS verzió is említésre kerül, a script valószínűleg működik régebbi InDesign verziókkal is.
Az InDesign Magazine e heti hírlevelének tippje: készíts egyetlen cellából álló táblázatot, melyben a cella magasságát „At Least” add meg, és máris van egy a szövegmennyiséggel együtt automatikusan átméreteződő kereted.
A címből biztos nem ért senki semmit, de az alábbi kép talán már többet sejtet. Horváth Tamás tumblr oldalán leltem a leírásra, ami annyira egyszerű és logikus, hogy nem is értem, miért nem fedeztem fel e lehetőséget én magam.
Röviden arról van szó, hogy egyetlen alapstílust definiálunk, majd létrehozzuk ennek 80, 150, 200 és 1000 %-os (vagy természetesen más tetszőleges arányú) „méretmutációit” (Paragraph Style Options > Advanced Character Formats > Horizontal Scale, Vertical Scale); és ezek után elég csak az alapstílust módosítanunk, az összes többi erre épülő stílus arányosan változtatja a méretét.
Mindezt részletesen leírja Lucas Cobb, felhívva a módszer két hátrányára is a figyelmet: a sorközök nem változnak arányosan, illetve a nagy méretű szövegek kilóghatnak a szövegdobozból (utóbbira megoldás: Text Frame Options > Baseline Options > First Baseline > érték megadása).
Hozzáteszem, akkor is gond lehet a nagy méretű szöveg, ha nem a szövegdoboz első sorában van, hiszen akkor nagy valószínűséggel a fölötte levő szövegre lóg rá, szóval a sorközt az esetek többségében sajnos stílusonként külön (és az alapméret változtatásakor újra) meg kell határozni. De ettől még az alapötlet nagyon jó – és talán majd egyszer több más paramétert is megadhatunk százalékosan az InDesign-ban (a szerző pesszimista tippje szerint majd a CS17-es verzióban).
Ha van kérdésetek a címben említett két nagyszerű szoftverrel kapcsolatban, tegyétek fel itt! Amennyire időmből és energiámból telik, megpróbálok válaszolni itt, a blogon. Fontos, hogy:
Szoftverproblémamentes, szépmunkagazdag boldog új évet!