A Graphic Mac-en találtam egy számomra új (vagy csak elfelejtett?) gyorsbillentyűt, és ha már ezt megemlítem, ide írom a többit is:

• D – visszaállás az alapértelmezett színekre
• X – váltás a kitöltés és a körvonal között
• Shift+X – a kitöltés és a körvonal színének cseréje
• J – a keret vagy a szöveg színének adjusztálása (ez volt nekem új)

A Ctrl lenyomása után egyszerre két vonalat húzhatsz a vonalzó bal felső sarkában levő „célkeresztből” (Ctrl nélkül a zéró pontot definiálhatod újra – de ezt ugye már mindenki tudja).

(thegraphicmac.com nyomán)

Ha különböző rétegeken levő objektumokat szeretnél együtt átméretezni, és ehhez csoportosítod őket (Object > Group vagy egyszerűbben Ctrl+G), az összes objektum a legfelső rétegre kerül. Ez elkerülhető a Free Transform eszközzel: jelöld ki az átméretezendő objektumokat, nyomd meg az E billentyűt, és méretezz tetszés szerint (aránytartáshoz használd a Shift-et).

« előzmény

Lassan három éve írtam az első bejegyzésemet az InDesign a kategóriában A csodálatos InDesign címmel. Nem érdekel, hogy unjátok, megint leírom, hogy azóta sem telt el úgy munkahét, hogy ne gondoltam volna hálával a program készítőire, amiért ilyen nagyszerűt alkottak. Íme két újabb magyarázat „beteges rajongásomra”:

• Ha lecserélem egy betűtípus teszem azt heavy változatát egy másik betűtípusra, amely nem tartalmaz ilyen verziót, hanem mondjuk egyebek között bold-ot, akkor automatikusan a heavy-hez legközelebb álló, például a bold változat kerül kiválasztásra. Választhatná a program az ábécérendben elsőt is, abban is volna logika, csak éppen nem lenne felhasználóbarát. Az InDesign intelligensen, a lehető legokosabban dönt.
• Az InDesign az éppen kijelölt objektumba pakolja a beillesztendő képet (már önmagában ez is praktikus). Ha visszavonom a beillesztést, kapásból újra próbálkozhatok (az Alt lenyomásával akár egy objektumba illesztett kép cseréjével is). El is dobhatná a beillesztendő képet a program, és kezdhetném az egészet újra (File > Place > fájl kiválasztása > duplaklikk), de nincs rá szükség, mert az InDesign intelligensen, a lehető legokosabban dönt.

Az ezekhez hasonló apróságok teszik nagyszerűvé ezt a programot, melynek használatakor azt érzem, hogy az alkotói nem csak egyszerűen belepakoltak különböző lehetőséget, hanem el is gondolkodtak rajta, hogy ezek milyen módon segítenék legjobban a felhasználó munkáját.

Csodás-Lucás szabadságolásom utolsó napján végére jártam a táblázat stílusoknak is (ezt is hónapok óta terveztem). Szégyellem magam, hogy csak most vettem a fáradtságot az InDesign CS3 egyik újdonságának megismeréséhez, de jobb később, mint soha – hátha másnak is tanulságos lesz ez a hét perc az Adobe Video Workshop oldalán (katt a képre):

Táblázatokkal kapcsolatban találtam további három hasznos videót (a címük alapján nem számítottam rá, de mindegyikből tanultam valami apróságot):

• Creating and formatting tables (6:29)
• Adding headers and footers to tables (3:18)
• Placing images in tables (4:16)

Az a helyzet, hogy ezt a témát még hónapokkal ezelőtt vettem fel a megírandók listájára, és már elfelejtettem, hogy miért. Az biztos, hogy nem csak az alábbi lehetőségeket akartam felsorolni. Egyelőre következzen három darab 60×30 mm-es fehér téglalap a beléjük írt effektekkel egy képre helyezve – aztán ha eszembe jut, mit akartam eredetileg, frissítek majd.

Esetleg leírhatnátok a témába vágó kérdéseiteket, tapasztalataitokat – és megpróbálhatnátok kitalálni, miről szerettem volna itt szót ejteni. :)