HALDESIGN

Az InDesign Magazine oldaláról most egy e-mail címért cserébe letölthető egy ingyenes próbaszám. Egyébként az ingyenességnél maradva érdemes feliratkozni a heti tippekre. Ha pedig hajlanó vagy pénzt is áldozni a tudásért, akkor megrendelheted a magazint évi 59 dollárért.

« előzmény

Tavasszal, nyáron és ősszel is voltak – a tél sem múlhat el InDesign tippek nélkül. Íme egy extra adag (13 darab):

1. Paletták elrejtése: Tab. Paletták elrejtése az eszköztár kivételével: Shift+Tab.
2. Az eszköztár három különböző elrendezése (függőleges két oszlopos – ez az alapártelmezett, függőleges egy oszlopos és vízszintes egy oszlopos) közül választhatsz, duplán klikkelve a fejlécére.
3. Általánosságban igaz, hogy az Alt lenyomásával kattintva sokszor különféle beállítási lehetőségekhez juthatsz. Így van ez például a Control paletta egyes gombjainál is (pl. az Oject Style esetén felugrik a New Object Style ablak); vagy a Rotate, Shear, Scale eszközök használatakor az elforgatandó (eldöntendő, átméretezendő) objektumra kattintva (egyébként ugyan ezt érheted el, ha az objektum kijelölése után duplán kattintasz a Tools paletta kívánt eszközére).
4. Maradva a dupla klikknél a Tools paletta egyes eszközein, a Pencil, a Smooth és az Eyedropper esetében az adott eszközre vonatkozó beállítási ablakok jönnek elő; a dupla kattintás a kéz eszközön egyenértékű a View > Fit Spread in Window paranccsal (Ctrl+Alt+0); a nagyító eszközön történő duplaklikkel pedig a View > Actual Size menüpont kiválasztása spórolható meg (Ctrl+1).
5. Abszolut oldalszámozáshoz (oldalra ugrásnál, vagy nyomtatásnál) az oldalszám elé írj egy „+” karaktert (pl. +1: az abszolút az első oldal – függetlenül attól, hogy esetleg a dokumentum első oldala nem az 1-es oldalszámot kapta).
6. Új oldal létrehozása az éppen kiválasztott után: Ctrl+Shift+P (alapértelmezetten az új oldal mindig a legutolsó után jön létre).
7. Oldalpár középre igazítása: katt a Pages palettán az oldalszámokra (mesteroldalaknál a mesteroldal nevére).
8. Grafikák igazításával kapcsolatos billentyűkombinációk (gombok felül a Control pelettán):
   • Grafika töltse ki a keretet (Fit content to frame): Ctrl+Alt+E
   • Keret igazodjon a grafikához (Fit frame to content): Ctrl+Alt+C
   • Grafika oldalarányok megtartásával töltse ki a keretet – úgy, hogy a grafika ne lógjon ki a keretből (Fit content proportionally): Ctrl+Alt+Shift+E
   • Grafika oldalarányok megtartásával töltse ki a keretet – úgy, hogy a kereten belül ne maradjon üres rész (Fill frame proportionally): Ctrl+Alt+Shift+C
   • Grafika középre igazítása a keretén belül (Center content): Ctrl+Shift+E
9. Munkaterület növelése: Edit > Preferences > Guides & Pasteboard... > Pasteboard Options (alul).
10. Az InDesignban lehetőség van ugyan annak a dokumetnumnak egyszerre több ablakban történő megnyitására is a Window > Arrange> New Window menüpont kiválaszásával. Ekkor bármelyik ablakban végrehajtott változtatás a másikban is frissítve lesz. (Ennek akkor lehet értelme, ha több monitoron dolgozol, és egyszerre több különböző nagyításban szeretnéd látni munkád eredményét.)
11. A megnyitott dokumentumok színeit „drag and drop” módszerrel másolhatod egyikből a másikba (a Swatches palettán megfogva a másolandó színt egyszerűen ejtsd a másik dokumentumra).
12. Az összes vonal kijelölése és törlése: Ctrl+Alt+G, majd Del (a bonyolultabb alternatíva: Layout > Create Guides > Remove Existing Ruler Guides).
13. Az InDesign képes egyszerűbb kilövés szerinti elrendezések automatikus összeállítására nyomtatáshoz (vagy akár egy új fájl elkészítéséhez) a File > InBooklet SE menüpont kiválasztásával (új fájl készítéséhez jelöld be a Create New Document opciót a párbeszédablak alján).

« előzmény

A tavaszi és a nyári után itt az őszi adag – beillesztésekről, objektumok kezeléséről, végül pedig egy hasznos tipp a munkafelület mentéséről:

1. Place drag and drop-pal: a File > Place parancs kiválasztása helyett (vagy mellett ) legtöbbször drag and drop módszerrel is beilleszthetsz fájlokat az InDesign dokumentumba (pl. az Adobe Bridge-ből is).
2. Show Import Options: File > Place parancsnál a Show Import Options funkciót a bejelölése nélkül, ideiglenesen is bekapcsolhatod, ha a beillesztendő fájl kiválasztása után a Shift lenyomásával kattintasz az Open gombra.
3. Többoldalas PDF beillesztése: egy többoldalas PDF fájl tetszőleges oldalait (vagy akár mindegyiket) egy lépésben beillesztheted az InDesign dokumentumodba, ha bejelölöd a Place ablakban a Show Import Options lehetőséget (vagy alternatívaként lásd az előző pontot). A Place PDF ablakban
   Previewed Page: a kiválasztott oldalt importálja,
   All: az összes oldalt beilleszti,
   Range: oldaltartományt (pl.: 2-8) vagy tetszőleges oldalakat (pl.: 2, 4) illeszt be.
   Jóváhagyás után minden egyes kattintásra egy újabb oldalt illeszthetsz be, vagy ha az Alt-ot lenyomva klikkelsz, akkor az összeset egyszerre, egymás fölé.
4. Lekerekített sarkok létrehozása: az objektum kijelölése után használd az Object > Corner Effects menüpontot (ez a lehetőség nem csak négyszögekhez használható).
5. Objektum duplikálása nagyítva/kicsinyítve: írd be az új objektum méretét a Control paletta Scale... mezőinek valamelyikébe (az oldalarányok megtartásához a mezőktől jobbra található lánc legyen „bekapcsolva”), majd nyomd le az Alt+Enter billentyűket.
6. Ismételt forgatás: a Control palettán a Rotation Angle mezőt kitöltve, Shift-tel nyomj Entert, így a mező kijelölve marad, lehetőséget adva egy újabb számérték beírására.
7. Objektum pozíciójának rögzítése: Ctrl+L (egyébként szerkeszthető marad);
   objektum rögzített pozíciójának oldása: Ctrl+Alt+L.
8. Minden kijelölése egy rétegen belül: Alt lenyomásával klikkelj a rétegre a Layers palettán.
9. Kijelölt objektumok áthelyezése egyik rétegről a másikra: a Layers palettán a réteg jobb oldalán levő kis színes négyzetet húzd át a régiről az újra.
10. Workspace mentése: ha vannak jól bevált, elmentett munkafelületeid (Window > Workspace > Save Workspace), ezeket érdemes archiválnod, így a rendszer újratelepítése után elég csak bemásolnod a fájlokat oda, ahonnan előzőleg lementetted:
    (Win) Documents and Settings\*felhasználóneved*\Application Data\Adobe\InDesign\Version 4.0\Workspaces
    (Mac) Users/*felhasználóneved*/Library/Preferences/Adobe InDesign/Version 4/Workspaces.

folytatás »

Augusztusban mentettem el a bookmarkjaim közé az új-zélandi Rorohiko Ltd. oldalát – pontosabban a „Plug-Ins” rovatát, melyen keresztül több hasznos (és kevésbé hasznos) InDesign plugin tölthető le ingyenesen:

• Lightning Brain ImpositionCompanion – szövegek, oldalakon átnyúló objektumok darabolásához
• Lightning Brain Color2Gray – színes képek szürkeárnyalatossá alakításához (nagyon jól jött egy sürgősen elkészítendő kiadványnál, hogy nem kellett a Photoshophoz nyúlni az RGB feketében pompázó ábrák szürkeárnyalatossá konvertálásához)
• Lightning Brain Text Exporter – képes az összes (akár a mester oldalakon vagy a pasteboard-on levő) szöveg kiexportálására Rich Text (rtf), InDesign Tagged Text, vagy egyszerű szöveg formátumban
• Lightning Brain Image Library Loader – képek rendezéséhez
• Lightning Brain ChatterGoofy – „This tool emulates the functionality of the well known Jabberwocky XTension in QuarkXPress” – nem tudom, miről van szó, régóta nem használok Quarkot
• Lightning Brain Story Parker – a pasteboard-ra „parkolhatsz” vele szövegeket, melyek emlékezni fognak arra, hogy honnan jöttek, így később könnyen visszaállíthatod őket eredeti helyükre (lehet hogy most túl fáradt vagyok ehhez, de nem sok hasznát látom)
• History Log – a fájl történetének automatikus jegyzete a pasteboard-on (főleg csapatmunkásoknak jöhet jól)
• Place Auto-Synchronizer – Place paranccsal beillesztett szövegek automatikus szinkronizálása (ha változik valami az így beillesztett szöveges dokumentumban, akkor annak mentésekor az InDesign-ba illesztett szöveg is automatikusan frissül)
• Lightning Brain Sudoku – Sudoku puzzle generátor
• Place And Scale – ez nagyon tetszik: egységesíti a képek felbontását egy InDesign dokumentumon belül (ehhez csak egy szövegdobozt kell létrehozni az első oldal mellett, balra a pasteboard-on, és beleírni a kívánt felbontás értékét dpi-ben)
• Boxed Step And Repeat – Step And Repeat doboz átméretezéssel (amolyan fill pattern)
• Active Page Item Runtime – ez a plugin szükséges a fentiek némelyikének működéséhez

A kiadók szeretik megspórolni a korrektúra költségeit. Ennek nyomait sajnos számtalan könyv viseli magán – ezen a helyen legutóbb a Magyar design című kapcsán esett róla szó. Ha már nincs korrektor, legalább mi, a szöveg tördelői javítsuk a legalapvetőbb hibákat! A megoldás egyszerű, válasszuk az InDesign Edit > Find/Change (Ctrl+F) menüpontját. Csupán néhény perces munkával is sokat javíthatunk kiadványunk színvonalán. Az alábbiakban összeszedtem a szövegben leggyakrabban előforduló hibákat (a_szóközt_alulvonással_jelöltem).

Néhány mondat a táblázat magyarázataként, kiegészítéseként:

Soha ne használj szóközöket pozícionálásra, erre ott van a tabulátor és a Tabs paletta (Ctrl+Shift+T) – soha ne legyen két szóköz egymás mellett (a dupla space szimpla space-re cserélést érdemes többször végigfuttatni a teljes dokumentumon, mert ahol pl. három van belőle egymás mellett, ott csak a második csere után lesz egy).

A mondatvégi írásjelek illetve a mondatközi vesszők, pontosvesszők, kettőspontok előtt soha, utána viszont mindig legyen szóköz!

A mértékegységet és az értékét is mindig válassza el szóköz, de annak egy speciális fajtája: jobb klikk a szöveg eszközzel a szövegben (helyi menü) > Insert White Space > Nonbreaking Space (Alt+Ctrl+X) – hogy véletlenül se törjön meg a sor az érték és a mértékegysége között.

Hogy mikor kell gondolatjel és mikor kötőjel, erről (is) akár külön bejegyzést lehetne írni. Nemrég ezzel kapcsolatban egy korrektúrázást is vállaló kedves ismerősöm azt mondta, hogy akkor kell gondolatjel, ha a két oldalán álló érték között folyamatosság van (pl.: Szabadság tér 8–9., vagy nyitva H–P, 8⁰⁰–16⁰⁰), ha viszont a két érték valamelyikéről, vagy azok közötti bármilyen értékről van szó, akkor kötőjelet írunk (pl.: az euró bevezetése a következő 100-200 évben várható). Ezekben az esetekben a gondolatjel vagy a kötőjel előtt és után sincs szóköz.

A munkához segítség lehet a rejtett karakterek megjelenítése: helyi menü > Show Hidden Characters (vagy egyszerűbben: Ctrl+Alt+I).

frissítve: Ja és a szavak elválasztásáról se feledkezzünk meg! A CS2-es InDesign alapból képes a magyar szavak (majdnem) helyes elválasztására. Ennek aktiválásához a Character paletta alján a Language legördülő menüből válasszuk a Hungarian-t. Sajnos a hosszú kétjegyű mássalhangzókat (ccs, ggy, lly, nny, ssz, tty, zzs) rosszul választja el a program, ezért ezekre is rá szoktam keresni, és az előbb említett betűkapcsolatokat kijelölve megtiltom az elválasztásukat (Character paletta jobb felső sarkában levő kis nyíl > No Break). Tudom, ez így nem túl szép és egyszerű, és van is jobb megoldás: a MorphoLogic Helyes-e? kiegészítője, amit az InDesign CS2-es magyar verziója eleve tartalmaz.

« előzmény

Következzen újabb 10 InDesign tipp, ezúttal főként a szöveggel kapcsolatosan.

1. Gyors átváltás a szöveg eszközre: duplaklikk a szövegdobozon (ráadásul a kurzor éppen a klikkelés helyén lesz).
2. Lágy elválasztás: Shift+Ctrl+- (bonyolultabban: jobb klikk, helyi menü > Insert Special Character > Discretionary Hyphen)
3. Szövegen belül Shift+Tab hatására az utána beírt szöveg tapad a szövegkeret jobb széléhez – a szövegkeretet átméretezve is.
4. Szövegbevitel befejezése: Ctrl lenyomásával klikk a szövegdobozra.
5. Text Frame Options: Ctrl+B vagy Alt+duplaklikk a szövegdobozon a Selection Tool használata közben.
6. Betűtípus választás: csak elkezded beírni a fontkészlet nevét a Character palettán, és odaugrik. Ha kijelölsz egy szövegdobozt, és a Character palettán a billentyűzet fel/le nyilaival lépkedsz a fontok között, a szövegdoboz betűtípusa is változik (ugyan ez Photoshop-ban és Illustrator-ban is működik).
7. Szövegdobozok összekapcsolása: klikk a szövegdoboz kimeneti kapujára, majd Alt nyomva tartásával klikk a linkelendő dobozokra.
8. Gyors navigáció a szövegben:
   • Ctrl+jobbra/balra nyíl = ugrás a következő/előző szó elejéhez (az írásjelek, szóközök „külön szónak” számítanak)
   • Ctrl+le/fel nyíl = ugrás a következő/előző paragrafus elejéhez
   • Ctrl+End/Home = ugrás a szöveg(lánc) végéhez/elejéhez
   • Ctrl+Shift+End/Home = a szöveg kijelölése a kurzor aktuális helyétől a szöveg(lánc) végéig/elejéig
9. Gyors navigáció az oldalak között: Ctrl+J, aztán írd be az oldalszámot (Master A=A, Master B=B, stb.), majd Enter.
10. Ctrl+egér görgető: nagyítás/kicsinyítés; Alt+egér görgető: vízszintes görgetés.

folytatás »

Nagyítani, kicsinyíteni a nagyító eszközzel is lehet, de ezzel kapcsolatban is van néhány billentyű-kombináció, melyek segítségével egyszerűbb és gyorsabb a munka. A Ctrl+Space együttes lenyomásával bármikor nagyíthatunk anélkül, hogy eszközt cserélnénk. Vagyis ha felengedjük a billentyűket, visszatérünk az előzőleg kiválasztott eszközünkhöz (Ctrl+Alt+Space = kicsinyítés).

Ezek a billentyűkombinációk egyébként Photoshop-ban és Illustrátorban is működnek, és gondolom, eddig csak keveseknek mondtam újat. Azt viszont talán már kevesebben ismerik, hogy az InDesign-ban a Ctrl+5 az 50%-os zoom-ot jelenti. A következőkben összefoglalok még néhány hasznos zoomolással kapcsolatos billentyű-kombinációt.

• Ctrl+5 = 50%
• Ctrl+1 = 100%
• Ctrl+2 = 200%
• Ctrl+4 = 400%
• Ctrl+(num)+ vagy Ctrl+7 = nagyítás
• Ctrl+(num)- = kicsinyítés
• Ctrl+0 = az oldal igazítása az ablak méretéhez
• Ctrl+Alt+0 = az oldalpár igazítása az ablak méretéhez
• Ctrl+Alt+Shift+0 = pasteboard igazítása az ablak méretéhez

Ha nem weblapot, vagy más monitorra szánt munkát készítünk, az utolsó fontos lépés az elkészült anyag nyomtatása, vagy ha ezt egy nyomdára bízzuk, akkor az anyag a nyomdai előkészítése. A nyomdák, levilágító stúdiók többsége a PostScript fájlt részesíti előnyben a PDF-fel szemben – vagy ha már PDF, akkor PostScript fájlból disztillált PDF-et várnak. A PDF exportálása után most többek között a PostScript fájl elkészítéséről lesz szó – érintve néhány egyéb nyomtatáshoz kapcsolódó témát.

Ellenőrzés, előkészítés

Az InDesign nagyszerű lehetőségeket kínál munkánk ellenőrzésére még mielőtt elkezdenénk a nyomtatást / PostScript írást. Az egyik ilyen a File > Preflight menüpont, melyen keresztül információkat kaphatunk a használt betűkészletekről, linkekről, színekről, nyomtató beállításokról, plugin-ekről; és természetesen a program jelzi (a sárga háromszögben levő felkiáltójellel), ha valami probléma van.

Ha nem látjuk a figyelmeztető felkiáltójelet, máris kezdhetjük a csomagolást. Alul a Package... gombra kattintva az InDesign egyetlen mappába gyűjti az összes használt betűkészletet, linkelt grafikát, és persze magát az InDesign fájlt. Ez a funkció egyébként a File menüből külön is elérhető, és remekül használható akár archiváláshoz is (nem kell vesződnünk a kapcsolódó fájlok összegyűjtésével).

A View > Proof Colors menüpontot választva ízelítőt kaphatunk arról, hogy milyen lesz az anyag kinyomtatva. A hitelesebb „monitor-proof”-hoz a View > Proof Setup > Custom menüre kattintva pipáljuk ki a Simulate Paper Color opciót (ezzel a Simulate Black Ink-et is kiválasztva).

Van két paletta az InDesign-ban, ami nyomdai előkészítésnél különösen hasznos. Az egyik a Flattener Preview (Window > Output > Flattener Preview), melynek segítségével a nyomdai szempontból esetlegesen problémás elemeket tudjuk könnyen kiszűrni (például a normáltól eltérő átlátszósággal, vagy valamilyen effekttel rendelkező objektumokat).

A másik a Separation Preview (Window > Output > Separation Preview) paletta, ahol a View legördülő menüből a Separations-t választva színkivonatonként (plate-enként) ellenőrizhetjük anyagunkat.

Nyomtatás

Ha minden megfelelőnek tűnik a nyomtatáshoz, elérkeztünk a lényeghez, kattintsunk a File > Print menüpontra (Ctrl+P). Itt alapvetően két lehetőségünk kínálkozik: papírra, vagy fájlba nyomtathatunk. A következőkben az utóbbiról lesz szó, pontosabban a PostScript fájl elkészítéséről.

Még mielőtt bármit elkezdenénk, tisztázzuk, hogy szükségünk lesz egy a nyomtató leírását tartalmazó PPD (PostScript Printer Description) fájlra. A legjobb, ha ezt elkérjük a PostScript fájlunkból filmet / lemezt készítő nyomdától / levilágító stúdiótól. (Egyébként rengeteg gyártó még több PPD-je ingyenesen letölthető az Adobe oldaláról Windows-hoz és Macintosh-hoz egyaránt.) Ha megvan a PPD fájlunk, másoljuk be ide: C:\WINDOWS\system32\spool\drivers\w32x86\, és a csodálatos InDesign már „látja” is. frissítve (2010. 05. 09.): 64 bites Windows 7 esetén az elérési út ez: C:\WINDOWS\system32\spool\drivers\x64\3\.

A Print ablakban, akárcsak az Export Adobe PDF ablakban, a bal oszlopból választhatjuk ki a beállítások csoportjait. Először felül a Printer legördülő menüből válasszuk a PostScript® File-t, majd alatta a PPD-nél keressük ki a PPD fájlunkat.

Ha nem akarjuk az összes oldalt kinyomtatni, a General beállításoknál a Pages résznél a Range mezőben megadhatjuk, hogy melyik oldal(ak)ról készüljön nyomtatás. Itt jó tudni, hogy amennyiben szekciókra bontott dokumentumunk van, abszolút oldalszámozást is használhatunk, ha az oldal száma elé beírunk egy + jelet. Például ha a második szekció első oldala a dokumentumunk 3. oldala, akkor Sec2:3 helyett abszolút oldalszámozást használva írhatjuk egyszerűen azt, hogy +3.

Az alábbiakban egy nyomdai felhasználásra készülő PostScript fájl beállításai láthatók. Ezeket a beállításokat a bal alsó sarokban levő Save Preset... gombra kattintva el is menthetjük, majd később a felső Print Preset legördülő menüből tölthetjük be.

Az Output beállításoknál ismét egy nagyszerű lehetőséggel találkozhatunk, amit Ink Manager-nek hívnak. Az Ink Manager... gombra kattintva lehetőségünk nyílik például egy direkt színt „átrakni” bármelyik másik színkivonatra. Az Ink Manager ablakban válasszuk ki a cserélendő direkt színt, majd alul az Ink Alias legördülő mezőből válasszuk ki, hogy melyik színkivonaton jelenjen meg.

Halvány emlékeim még vannak négy évvel ezelőttről, hogy a Quark-ból mennyi vesződséggel járt egy PostScript fájl elkészítése. Az InDesign eddig még soha nem okozott csalódást – e téren sem.

A PDF (Portable Document Format = Hordozható Dokumentum Formátum) jó dolog, mert egyaránt tartalmazhat vektoros és raszteres részeket (szöveget, képet, grafikát, hiperlinket, űrlapot, filmet, zenét, stb.), lehet egy vagy több oldalas, és alkalmas különböző operációs rendszereken történő egységes megjelenítésre. Az Adobe CS2-es programcsomag pedig azért (is) jó dolog, mert ugyanazokat a PDF mentési beállításokat használhatjuk az InDesign-ban az Illustratorban, a Photoshop-ban (sőt a Distiller-ben is). A következőkben az InDesign-ből történő PDF exportálásról lesz szó – nem kitérve minden részletre, de érintve a másik két programot is.

InDesign dokumentumból a File > Export menüponton keresztül tudunk PDF fájlt menteni (Illustrator és Photoshop esetén File > Save as). A felső legördülő menüből választhatunk az előre elmentett beállítások közül. Ha monitoron történő megjelenítéshez szeretnénk optimalizálni (például internetre), akkor a gyárilag elmentett beállítások közül válasszuk a [Smallest File Size] lehetőséget, nyomdai felhasználáshoz pedig jó kiindulás a gyári [Press Quality].

Az Export Adobe PDF ablak bal oszlopából választhatunk a beállítások csoportjai közül.

General

A Spreads jelölőnégyzet kipipálásával oldalpárokat exportálhatunk.

Ha az Options részben bejelöljük a Create Acrobat Layers lehetőséget, akkor megtarthatjuk különálló rétegeinket, és az exportált PDF fájlt Adobe Acrobat Professional-ban megnyitva, a Layers tab-on keresztül szabályozhatjuk láthatóságukat. Fontos megjegyezni, hogy ez a lehetőség csak 1.5-ös vagy 1.6-os PDF exportálása esetén működik (ezt felül a Compatibility legördülő menüből választhatjuk ki).

Alul, az Include résznél kipipálva a Bookmarks, Hyperlinks, Interactive Elements jelölőnégyzeteket az InDesign dokumentumunk tartalomjegyzékének elemei automatikusan hiperlinkek lesznek – vagyis az exportált PDF fájlban rájuk kattintva, rögtön a hozzá tartozó oldalra ugorhatunk.

Nyomdai felhasználáshoz hagyjunk mindent úgy, ahogy a felső legördülő menüből a [Press Quality]-t kiválasztva találjuk.

Compression

Itt a felbontással és tömörítéssal kapcsolatos beállításokat találjuk. Nyomdai felhasználáshoz hagyjuk változatlanul (ahogy a felső legördülő menüből a [Press Quality]-t kiválasztva találjuk).

Marks and Bleeds

Vagyis vágójelek és kifutók. Ezt a csoportot a Photoshopból történő PDF mentésnél nem találjuk, mivel a Photoshop-ban nem tudjuk külön beállítani a kifutó értékét, ezt a dokumentum méretének meghatározásakor hozzá kell adnunk a vágott mérethez.

Itt már nem célszerű meghagyni a gyári beállításokat, hiszen a nyomdának nagy valószínűséggel szüksége lesz vágó- és regisztrációs jelekre, és a színkalibrációs jelnek is örülni fognak. Legegyszerűbb, ha bejelöljük az All Printer’s Marks opciót (ezzel az összes alatta levőt egyszerre bekapcsolva).

Célszerű bekapcsolni a Use Document Bleed Settings lehetőséget is, ekkor a File > Document Setup-nál megadott érték lesz a kifutó. Ezt az értéket írjuk az Offset mezőbe is, mivel a vágójelek ekkora távolságra kerülnek a dokumentum szélétől.

Output

Nyomdai felhasználáshoz hagyjuk változatlanul (ahogy a felső legördülő menüből a [Press Quality]-t kiválasztva találjuk). (Ha a Destination mezőben nem a Document CMYK – Euroscale Coated v2 feliratot látjuk, akkor a PDF exportálása előtt a Edit > Color Settings menüpontnál, a Working Spaces/CMYK legördülő menüből válasszuk ki az Euroscale Coated v2-t.)

Advanced

Nyomdai felhasználáshoz hagyjuk változatlanul (ahogy a felső legördülő menüből a [Press Quality]-t kiválasztva találjuk).

Security

Itt titkosíthatjuk a PDF fájlt. A felső jelölőnégyzet kipipálásával a fájl olvasását tilthatjuk meg; az alsó bejelölésével pedig a fájl nyomtatását és szerkesztését korlátozhatjuk azok számára, akik nem ismerik az általunk megadott jelszót.

Summary

Beállításaink öszzegzése található ezen az oldalon, ami ideális esetben úgy néz ki, ahogy lejjebb látható – legalábbis az alsó Warnings mező üres. A lehetséges hibákra (például nem áll rendelkezésre egy felhasznált betűkészlet vagy kép) itt figyelmeztet a program (ekkor a bal oszlopban a Summary felirat mellett sárga háromszögben egy felkiáltójel látható).

Beállítások mentése, elmentett beállítások törlése

Szerencsére nem kell minden egyes alkalommal egyesével módosítani a beállításokat, hiszen ezeket el is menthetjük az ablak bal alsó sarkában található Save Preset gombra kattintva. Az elmentett PDF exportálási beállítások – ahogy már a bevezetőben is említettem – az InDesign-ból, az Illustrator-ból, a Photoshop-ból és a Distiller-ből egyaránt elérhetőek lesznek, és Windows esetén itt találjuk őket: C:\Documents and Settings\All Users\Dokumentumok\Adobe PDF\Settings. Ez utóbbit különösen akkor jó tudni, ha egy elmentett beállítást törölni szeretnénk. Ehhez az előbb említett helyről töröljük a megfelelő (a mentéskor megadott elnevezésű), joboptions kiterjesztésű fájlt.

Az InDesign alapvetően kiadványszerkesztő program, de vektoros alakzatokért nem feltétlenül kell a szomszédba mennünk például Illustrator-ékhoz. Egy hete a Photoshop kapcsán volt ugyan ez a téma, most leírok néhány hasznos tippet a vektoros alakzatok használatáról az InDesign-ban.

Vektoros alakzatok rajzolásakor a csomópontot könnyen áthelyezhetjük rajzolás közben, a bal egér gombot nem felengedve, a Shift billentyűt lenyomva.

Nyilat, négyzetet, karikát, vonást adhatunk egy nyitott görbe elejéhez és/vagy végéhez a Stroke palettán a Start és/vagy az End legördülő menükből kiválasztva a megfelelőt.

Új stroke (körvonal) stílusokat is készíthetünk a Stroke paletta tetején levő kis nyílra kattintva a Stroke Styles... pontot választva. Ugyan itt nem csak újakat hozhatunk létre, hanem a meglévőket is szerkeszthetjük, törölhetjük, betölthetünk körvonal stílusokat külső fájlból, és a meglévőket akár el is menthetjük.

Görbe irányának megfordításához jelöljük ki a görbe összes csomópontját és válasszuk az Object > Paths > Reverse Path menüpontot.

A görbe összes csomópontjának kijelöléséhez kattintsunk a Direct Selection (fehér nyíl) eszközzel a vektoros objektum középpontjára (a befolaló keretének közepén levő apró négyzetre); vagy Alt lenyomásával a görbe körvonalára.

Két görbe egyesítéséhez használjuk a Pencil (ceruza) eszközt. Kattintsunk az egyik egyesítendő görbe valamelyik végére, majd nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és az egérrel együtt nyomva tartva húzzunk vonalat a másik görbe végpontjához.

Compound path (összetett görbe) létrehozásához jelöljük ki a görbéket (legalább kettőt), majd válasszuk az Oject > Compound Paths > Make menüpontot. Ekkor a görbék átfedései „kilyukadnak”, de bármikor visszanyerhetjük belőle az eredeti görbéinket, ha az Oject > Compound Paths > Release menüpontra kattintunk.

Végül egy nagyon hasznos dolog, aminek létezéséről sokáig nem tudtdam. Az InDesign alapértelmezetten hozzáadja a körvonal vastagságát az ojektum méretéhez. Ha ezt nem szeretnénk, kattintsunk a Transform paletta tetején levő kis nyílra, majd a Dimensions Include Stroke Weight lehetőségre (hogy ne legyen kipipálva).