Nem egy átfogó leírás következik, hanem egy tipp-gyűjtemény (talán) kevésbé nyilvánvaló, ám hasznos módszerekről ezúttal a szövegek kezelését illetően.

Szöveg folyatása

Ha egy szöveg nem fér bele a szövegdobozába, akkor annak jobb alsó sarkában megjelenik egy kis piros bekeretezett + jel (kimeneti kapu). Ekkor három dolgot tehetünk a túlcsorduló szöveggel:
Kézi szövegfolyatás esetén a + jelre kattintás után az egér húzásával megrajzolhatjuk a keretet, melybe a szövegünk tovább folyik. Ha egyszerűen csak kattintunk egy üres terület felett, akkor automatikusan létrejön a szöveg kerete, oly módon, hogy a a szövegdoboz tetejét a kattintás helyéhez, az oldalait pedig a kattintás helyéhez legközelebb eső hasábszélekhez igazítja az InDesign. Ha egy már meglévő, üres szövegdoboz felett kattintunk, akkor azt tölti ki a folyatott szövegünk. Ha a szövegünk további folyatást igényel, ismételjük a kimeneti kapura kattintást, és az új szövegkeretek létrehozását (vagy a meglévőkbe folyatását) egészen addig, míg a szövegünk el nem fogy.
Félautomatikus folyatásnál a kimeneti kapu + jelére kattintás után nyomjuk le, és tartsuk nyomva az Alt billentyűt. Így megspórolhatjuk a kimeneti kapukra kattintásokat, minden egyes klikkelésre tovább folyik a szöveg (a fentebb részletezett módon).
Automatikus folyatásnál még kevesebb dolgunk van. Ehhez a kimeneti kapura kattintás után nyomjuk le a Shift billentyűt. Újabb kattintásra a szöveg automatikusan tovább folyik a kattintás helyétől a beállított hasábok keretei között egészen addig, míg el nem fogy. Ha nincsenek létrehozva a szövegkeretek, az InDesign létrehozza, sőt újabb oldal(aka)t is kreál, amennyiben a szövegünk nem fér el a már létező oldalunkon.
Folyatott szövegünk szövegláncot alkot. Ahhoz, hogy lássuk, merre folyik a szövegünk, válasszuk a View > Show Text Threads menüpontot (egyszerűbben: Ctrl+Alt+Y). (Fontos, hogy a szövegláncnak legalább az egyik kerete ki legyen jelölve!)

Hasábok létrehozása szövegdobozon belül

Egy szövegkereten belül is létrehozhatunk hasábokat a keret kijelölése után, a Control palettán a Number of Columns mezőbe írva a hasábok számát.

Speciális karakterek

Egyrészt (már megint) ajánom a helyi menüt egy-egy speciális karakter gyors beszúrására. Például egy szövegben a Type eszközzel jobb klikkre előbukkanó helyi menüből kiválasztva az Insert Special Character > Copyright Symbol menüpontot, egyszerűen beszúrhatunk egy © jelet (még egyszerűbben: Alt+G).
Ugyan így az Insert White Space > Flush Space pontra kattintva beszúrhatunk egy kizáró közt, ami sorkizárt szövegnél tehet nagyon jó szolgálatot. Egy soron belül a kizáró köztől balra eső szövegrész balra záródik, a tőle jobbra levő pedig a hasáb jobb oldalához igazodik.
Másrészt ajánlom a Window > Glyphs palettát, amin keresztül egy kiválasztott betűkészlet összes karaktere elérhető – csoportokba rendezve. Az Alternates for Selection például egy a szövegben kijelölt karakternek a kiválasztott betűkészleten belüli alternatíváit mutatja meg; vagy a legördülő menüből az Ornaments pontot választva díszítő jeleket találunk – amennyiben tartalmaz ilyeneket a kiválasztott betűkészletünk.

Keresés a szövegben

Sokan tudják, hogy a Ctrl+F billentyűkombinációt használva kereshetünk a szöveges tartalomban. A More Options gombot viszont már kevesebben nyomják meg. Pedig érdemes, ha meghatározott karakter és/vagy paragrafus stílusok között akarunk keresgélni, és cserélgetni.

Szöveg a görbén

Type on Path eszköz használatakor az egér húzásával meghatározhatjuk a szövegmező kezdetét és végét – majdnem úgy, mint amikor „hagyományos” szövegdobozt rajzolunk. Ezeket később a Direct Selection (közvetlen kijelölő – fehér nyíl) eszközzel bármikor arréb húzhatjuk.

Ráadás

Ha van egy szövegrészletünk, amit semmiképpen nem szeretnénk elválasztani (például egy telefonszám), akkor jelöljük ki ezt a szövegrészt, és a Character paletta jobb felső sarkában levő kis fekete nyílra kattintva jelöljük be a No Break lehetőséget. A következő alkalommal a szövegek formázásáról lesz szó.

Már érintettem e témát az első InDesign kategóriában született bejegyzésemben, de csak felszínesen. Most egy konkrét munka kapcsán, részletesebben is bemutatom, amiről akkor szó volt, és megemlítek új dolgokat is.

A példaként választott feladat nagyon egyszerű, de remélem, hogy már ezen keresztül is érzékelhető lesz, mennyire megkönnyíti a munkát az InDesign – főleg az ennél összetettebb feladatoknál. Egy karácsonyi üdvözőlap hátuljára kell a képen látható feliratot elkészítenünk Pantone 2746-os színnel.

A kínai és a koreai szöveg egy szkennelt képként áll rendelkezésre. Először Photoshopban váltsuk át a kép színmódját szürkeárnyalatosra, majd növeljük a kontrasztját addig, amíg a világos részek teljesen fehérek, a sötétek pedig feketék nem lesznek, és mentsük el. Ezek után a Photoshopra már nem is lesz szükségünk.

Írjuk be a magyar és az angol szöveget az InDesign-ban létrehozott szövegdobozba, majd a gépelés után szúrjuk be a képünket a File > Place parancs segítségével. (Ha a behelyezés után szerkeszteni szeretnénk az eredeti képet, akkor ennek legegyszerűbb módja, ha a Links paletta alján az Edit Original gombra kattintunk – ebben az esetben a beillesztett fájl automatikusan frissül az elmentése után, és nem kell az Update Link gombra kattintanunk.) A kínai és a koreai szöveget tartalmazó képünk ezek után a szöveg szerves része lesz, majdnem úgy, mint ha egy karakter lenne a szövegdobozban (a méretét vagy a színét nem tudjuk a szöveggel együtt állítani, de a szöveg formázásával kapcsolatban majdnem minden más hatással van rá).

Az átméretezéshez használjuk a kijelölő eszközt, és közben tartsuk lenyomva a Ctrl+Shift billentyűket, hogy a kép méretét a keretével együtt (Ctrl), aránytartóan (Shift) változtathassuk meg.

Miután a többi szöveghez igazítottuk a kínai és koreai karakterek méretét, a kijelölő eszközzel szűkítsük a kép keretét annyira, hogy pontosan kitöltse az alsó (kínai) sor a képkeretet.

Jelöljük ki a képet pontosan úgy, mint ha szöveget jelölnénk ki, és másoljuk át a következő sorba (Ctrl+C, Enter, Ctrl+V).

A közvetlen kijelölő eszközzel fogjuk meg az alsó képünket, és mozdítsuk el úgy, hogy csak a koreai szöveg látszódjon a keretében.

Ha a mozgatás előtt hosszan lenyomva tartjuk az egeret, akkor mozgatás közben láthatjuk a kereten kívül eső részeket is.

Mivel a koreai szövegünk kivételével az összes többi dőlt, tegyük azzá a koreait is. (Egyébként soha ne tegyünk dőltté semmilyen betűt, hanem használjuk a betűtípus dőlt verzióját – előbbi esetben adunk egy pofont a betű tervezőjének, és még a kiadványunk sem lesz szép!) A közvetlen kijelölővel megragadva a feliratot a Control palettán gépeljünk a Shear X Angle mezőbe 15°-ot.

Már csak a szöveg színét kell megváltoztatni feketéről kékre. A kívánt Pantone 2746-os színt egyszerűen húzzuk át a Swatches palettáról a képekre (ha ezt közvetlenül a behelyezés után megtesszük, akkor csak egyszer kell elvégezni a műveletet – de én nem mindig követem a logikát:).

Az előző példában csak két szövegrészt helyettesített egy kép, de képzeljük el, hogy van egy aláírásokkal teli szkennelt lapunk, és ezeket az aláírásokat kell elrendeznünk egy szövegbe folyatva. Elég a szkennelt oldalból egyetlen szürkeárnyalatos képet mentenünk…

Még néhány dolog a színekkel kapcsolatban:

• Az egyszerre kijelölt objektumokra közös színátmenetet alkalmazhatunk a Gradient Tool használatával, az egér húzásával.
• Színmintákat betölthetünk másik InDesign fájlból a Swatches paletta Load Swatches… menüpontjából.
• A Swatches paletta Paper színmintájának is megváltoztathatjuk a színét.

Végül még néhány dolog a képekkel kapcsolatban:

• A Place parancs „drag & drop”-pal is működik.
• Egy képnek nem csak a fehér részeit távolíthatjuk el az Object > Clipping Path… menü segítségével, hanem a fekete területeit is, ha a Detect Edges kiválasztása után bejelöljük az Invert jelölőnégyzetet.
• Létrehozhatunk virtuális könyvtárakat a File > New > Library menüponton keresztül. Bármit belepakolhatunk az éppen megnyitott fájlokból, de minden marad az eredeti helyén, a könyvtárban csak hivatkozás lesz rá.

A következő alkalommal a szövegkezeléssel, és a stílusokkal kapcsolatban kerül (jó)néhány dolog terítékre.

A Quark-ról autodidakta módon tértem át az InDesign-ra. Anélkül, hogy bármit olvastam volna az InDesign-ról, a legfontosabbakra magamtól rájöttem a program használata közben. Ez is azt mutatja, mennyire jól átgondolt, és felhasználóbarát eszközről van szó. A következőkben néhány olyan dologról ejtek szót (a címben említett témán belül), melyeknek létezéséről csak akkor szereztem tudomást, mikor elkezdtem tanulni a program használatát.

Layout > Layout Adjustment  Engedélyezésével a program a képek, szövegdobozok, objektumok méretét automatikusan a hasábéhoz igazítja, ha megváltoztatjuk annak szélességét.

Edit > Preferences > Guides & Pasteboard…  A Guides in Back kipipálásával a segédvonalak az objektumok mögött jelennek meg.

Mesteroldal  Ahhoz, hogy egy mesteroldalt alkalmazzunk dokumentumunk egyik oldalára, elég, ha a Pages palettán a mesteroldal ikonját a kívánt oldal fölé húzzuk. Ezután a mesteroldalon szereplő elemeket a mesteroldalt alkalmazó bármely oldalon kijelölhetjük a Ctrl+Shift billentyűkombináció segítségével, és meg is változtathatjuk. És ami a legszebb az egészben, hogy ettől még a megváltoztatott elem továbbra is a mesteroldal része marad, a mesteroldalon történő módosítások továbbra is hatnak rá, csak a megváltoztatott tulajdonságait írjuk felül.

Oldalpár  Egy oldalpár együtt tartásához jelöljük be a Pages paletta jobb felső sarkában levő kis fekete nyílra kattintva a Keep Spread Together-t. Egy oldalpárt a legegyszerűbben úgy tudunk kijelölni, ha a Pages palettán az oldalpárt jelképező ikon alatti számokra kattintunk. Ha duplán klikkelünk, akkor az oldalpár középre igazítva jelenik meg a képernyőn.

Segédvonal húzásakor lenyomva a Ctrl-t a teljes munkafelületen megjelenik a segédvonal (függetlenül attól, hogy az oldalon belül, vagy azon kívül van az egerünk), ha a Shift-et nyomjuk le, akkor pedig kerek, félkerek értékekhez tapad.

„Folytatás az x. oldalon.”  Legegyszerűbben a szöveg írása közben helyi menüből választhatjuk az Insert Special Character > Next Page Number menüpontot (vagy Type > Insert Special Character > Next Page Number) – ezt szúrjuk be az „x” helyére. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a „Folytatás az x. oldalon.” feliratot tartalmazó szövegdoboz legalább részben fedje a láncolt szöveg dobozát.

Egyébként manapság, ha néha muszáj a Quark-ot használnom, nagyon fáj, az InDesign után…

Miután kolléganőm minden InDesign-nal kapcsolatos kérdésére egy „A csodálatos InDesign…” kezdetű mondattal feleltem, megkérdezte, hogy ezért fizet-e nekem az Adobe?

Ha csak egyetlen szoftvert vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor biztosan az InDesign lenne az:) Rajongásom kifejezésének kezdeteként arra gondoltam, hogy leírom, mi a három legjobb dolog az InDesign-ban – szerintem.

A színek kezelése

Ha az InDesign-ban le akarok cserélni egy az éppen megnyitott dokumentumomban használt színt, elég ha a Swatches paletta kuka ikonjára húzom a törlendőt, majd a megjelenő Delete Swatch ablakban kijelölöm az újat, és az InDesign a régi színt, és annak minden árnyalatát (Tint Swatch – ha volt ilyen) lecseréli az újra. Ha nem cserélni akarom, hanem csak megváltoztatni, akkor egy dupla klikk a szín nevén a Swatches palettán, és máris beállítható az új szín (a megváltoztatandó színből létrehozott Tint Swatch ekkor is a „szülő” színnel együtt változik).

Grayscale képek színezése

Ha voltál már olyan helyzetben, hogy egy raszteres képet (ez lehet akár egy kínai szöveget tartalmazó jpg is – mint nálam, egy héttel ezelőtt) kellet egyszínes (direkt színes) anyagba illesztened, akkor értékelni fogod, hogy a behelyezett grayscale képet a direkt kijelölővel (Direct Selection Tool) kiválasztva a kép feketéjét és szürke árnyalatait lecserélheted a Swatches paletta bármely színére (ahogy a középső képen egy sötétbarnára). De a kép fehér részeit is színesítheted, ha a kijelölővel (Selection Tool) választod ki a képet, és ezután kattintasz a Swatches paletta egyik színére (ahogy a jobb oldali képen a narancssárgára). Máris kész a duotone kép.

A szövegek és képek kereteinek „rugalmassága”

Vagyis a szövegek és képek keretei úgy viselkednek, ahogy a görbék. A toll eszközzel (Pen Tool) új csomópontokat vehetünk fel rá, régieket törölhetünk, megváltoztathatjuk az iránypontjaikat; tetszőlegesen módosíthatjuk a keretet, ahogy a görbéknél megszoktuk.

Ráadásul még nem is beszéltem arról, hogy ha mentés nélkül lépünk ki (kényszerűségből vagy véletlenül), az InDesign a következő megnyitáskor megkísérli helyreállítani az elmentetlen fájlt (és ez nagy valószínűséggel sikerül is neki); vagy hogy mekkora jóság a Photoshop fájlok beillesztésénél a psd fájl rétegei ki-be kapcsolásának lehetősége (vagy egyáltalán a Photoshop fájl beillesztésének lehetősége).

Nehéz abbahagyni, és nem is fogom. Írd meg Te is, mit szeretsz az InDesign-ban, mi az, amit nem (hátha kiderül, hogy nem a programban van a hiba), és mi az amit szeretnél tudni, csak eddig nem merted megkérdezni:). De ha nem lesz kérdés, akkor is folytatom az InDesign dicséretét – még ha az Adobe nem is fizet érte.

folytatás »