Nem titok (ennek jeleit érzékelhetitek itt a blogomon is): szeretném, ha a jövőben nagyobb hangsúlyt kapna az életemben a fotózás – akár a számítógépes grafika rovására is. Ezért is kérdezem, hogy…
Gyűlnek a fotóid, és nem tudod mit kezdjél velük? Érzed, hogy sokkal többet is ki lehetne hozni belőlük, de nem tudod hogyan? » Digitális fotó utómunka (Adobe Photoshop Lightroom) távoktatás
» További „Lightroom-mal tartósított” hangulatkonzerveim
Tegnap jelent meg az Adobe Photoshop Lightroom 3 béta verziója, amit bárki ingyenesen letölthet. Nagyon szimpatikusak az újdonságok (lásd az alábbi videókat), de nagy bánatomra ezek között egyik általam hiányolt funkció sem szerepel: továbbra sincs párna-hordó korrekció, perspektíva korrekció és blur (a hozzászólásokból úgy látom, nem csak nekem van hiányérzetem).
Pár hónapja terveztem, hogy rendszeresen jelentkezem majd képpárokkal, bemutatva, milyen volt, amikor exponáltam, és milyen lett a Lightroom után. A sorozatból nem lett (és valószínű nem is lesz) semmi, de most egy munka kapcsán gyorsan össze kellett szednem pár példát képkorrekcióra – gondoltam, ha már így alakult közzéteszem őket:
Tegnap a végére értem a korzikai képeim válogatásának és adjusztálásnak (hamarosan töltök föl belőlük a GHALÉRIÁba). Ahogy arról már beszámoltam, a RAW formátum és a Lightroom használatával fotósként új életet kezdtem. Két rövid észrevétel az elmúlt hónap tapasztalatai alapján:
Közel két hónapja frissítettem az Adobe Photoshop Lightroom 2 fotósoknak kézikönyvről (is) szóló bejegyzésemet – azóta várat magára ez a bejegyzés, most végre összeszedem gondolataimat.
Többször is írtam már: néhány apróságtól eltekintve minden jól ki van találva, kényeztet a program, öröm vele dolgozni. Például vágásnál (Crop Overlay) lenyűgöz az előzékenysége, amikor a képet forgatva megjelenik egy sűrűbben vonalazott háló, hogy könnyebb legyen beállítanom az elforgatás kívánt mértékét. És még hosszan sorolhatnám a hasonló finomságokat, amiért elnézem mindazt, ami az alábbiakban következik.
Terveztem egy Lightroom sorozatot is, de idő hiányában ebből mostanában biztos semmi nem lesz. Ajánlok viszont egy remek oldalt, rengeteg hasznos Lightroom tippel: Adobe Photoshop Lightroom Killer Tips.
Neked mi tetszik, mi nem tetszik, és mi hiányzik a programból?
A Photoshop Lightroom 2.1-et még tavaly novemberben telepítettem a gépemre, azóta megjelent a 2.2-es verzió, és idén, újév napján végre elkezdtem vele részletesebben is megismerkedni. Ehhez a Perfact Kiadó gondozásában megjelent Adobe Photoshop Lightroom 2 fotósoknak kézikönyv van a segítségemre, ami ugyan meg sem közelíti a program színvonalát (például nem esik szó benne a katalógusok létrehozásáról, és néhol kimarad az említésre kerülő funkciók pontos elérésének ismertetése), de az alapok elsajátításához tökéletesen megfelel, tömören és könnyen érthetően leírja a lényeget. (A könyv végén billentyűparancs-táblázat és tárgymutató is található; itt pedig a könyv fekete-fehér képei láthatók színesben, fejezetekre bontva.)
frissítve (2009. 01. 05.): A fentieket a könyv harmadának elolvasása után írtam. Egy újabb harmaddal később úgy érzem, akkor vagyok korrekt, ha hozzáteszem, a zárójelben már említett konkrétumokat leszámítva, nagyon jól ír a szerző. Élvezettel olvasom, és tanulok.
frissítve (2009. 01. 24.): Három harmad után összegezve, ami nem tetszett a könyvben:
Ami tetszett a könyvben:
A tegnap éjszakai gyorsteszt pedig annyiból állt, hogy egy kellemes baráti vacsora és egy liter bor elfogyasztása után megpróbáltam a képek metaadatait szinkronizálni, és egyből rájöttem, hogyan kell. Aztán jött a Feleségem, hogy „jé, ezeket a képeket még nem is láttam” – mondom, „várjál, csinálok egy szlájdsót”, és pár másodperc múlva indult is a műsor. „Nem lehetne gyorsabban?” – és mire ezt kimondta, már teljesítettem is a kérését (tudom, nem nagy dolgok ezek, de azt is vegyétek figyelembe, hogy pár éve már nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz… :)).
Két monitorral a legjobb – a jobb oldalin a 100 %-os nézet (korábban ehhez meg kellett nyitnom Photoshop-ban a képet, ami RAW fájlnál elég macerás volt)
Komolyra fordítva a szót, tényleg zseniális a program, folyamatosan kényeztetve érzem magam – bár már elkezdtem írni egy listát arról, hogy mi az, ami nem tetszik benne (valószínű, ezeknek a problémáimnak egy részéről kiderül majd, hogy nem a program a hülye). A Lightroom 2.2-vel élmény a képfeldolgozás, és ezekről az élményeimről (meg persze a bosszúságaimról is), igyekszem majd beszámolni az új Lightroom kategóriában. Addig is (meg persze aztán is) ajánlom a Fotonlog Lightroom-ról szóló bejegyzéseit.
Tanulni jó dolog. Tamási Ákostól pedig sokat lehet. Most tovább adom a tudást, mert megosztani is jó dolog. Alábbiakban novemberi levelezésünk néhány tanulságos darabkája olvasható.
hal: Többek között Neked köszönhetően éppen a Lightroom-mal ismerkedek (nagyon tetszik), és nem jövök rá, hogy hova menti a képek módosításait. XMP fájlt nem csinál, és a Program Files mappában sem találtam semmit. Misztikusnak tűnik, pedig biztos nem az…
Ákos: Igen, kicsit misztikus a dolog, ugyanis a program attól függően ment, hogy milyen formátumot használsz és mit állítottál be a catalog settings-ben a következők szerint:
- alapértelmezésként mindent _csak_ a saját katalógusában tárol tehát nincs xmp visszaírva (pl crw, nef állományoknál)
- ha bekapcsolod a catalog settings fülön az “Automatically write changes into XMP” kapcsolót, akkor frissen tartja mindig a raw file mellett az utolsó állapotot, így akár bridge akár ps felől is ugyanazt a beállítást kapod majd, ahogy azt lr-ban hagytad az összes file esetében.
- ha ezt nem kapcsolod be, akkor kézzel is tudod menteni az aktuális állapotot, a Metadata -> Save Metadata to file parancsával, amit természetesen egyszerre több képre is ki tudsz adni,
- DNG esetében nincs külön xmp állomány, mivel ez benne van a fileban, frissíteni a Metadata -> Update DNG preview & Metadata paranccsal tudod. Ebben az a jó, hogy a preview is frissül, így már a beállított képed jelenik meg azokban az alkalmazásokban, amit kezelnek dng-t…
Érdemes azért frissítgetni a file-ban is, hiszen ha esetleg elszáll a lr katalógus (nem vagyok paranoid, csak szeretek nyugodtan aludni), akkor sem buksz be semmit….
hal: Még egy téma eszembe jutott: a RAW manipulálásakor egy csomó egymást fedő vagy egymással rokon beállítási lehetőség áll rendelkezésünkre (pl. Exposure/Brightness, Blacks/ Contrast, Vibrance/Saturation). Tudom, hogy nem ugyan azok (bár az Exposure/Brightness párosnál nem igazán látok különbséget), de számomra ez a bőség zavara. Melyik csúszkát tologassam, melyikkel kezdjem? Te hogyan szoktad?
Ákos: Ez a lightroom szépsége. Azért van így, mert az “elvarázsolt fotósok” elég komolyan részt vettek a fejlesztésben. Van akinek a expo álllítás a természetes és oda nyúl először és van olyan aki a photoshop felől érkezett és ő inkább a curves (tone cure) beállítást szokta meg és ott huzigálja a görbéket. Szerintem egyénként pont ezért lett olyan közkedvelt a program, mert mindenki megtalálja a számára leglogikusabb eszközt.
Én személy szerint az expo-val és fil light-tal játszom, ugyanis ezt rontja el a gépem (de inkább én) a legtöbbször a fotózásaim alatt, de nagyon szeretem a tone curve előtt lévő kis ikont, amit ha előkapsz és ráhúzod a képednek arra a részére ahol változtatni szeretnél, egyből bele tudsz nyúlni pontosan abba a tartományba. Mondjuk nem vagyok egy nagy fotós, és az évek alatt megcsömörlöttem a digitálisan felturbózott képektől. Számora az a jó kép, ami olyan szinű, mint amikor megnyomtam az expo gombot, nem szoktam “csalni”. Modjuk az utóbbi időben csak a gyerkőcöket fényképezem, azokra meg úgyis autófokusszal kell készülni nem fehéregyensúllyal! :-) Mondjuk a kedvencem a születésnapi tortán lévő tüzijáték expo-korrekciója úgy, hogy ne mozduljon be, de ne legyen zajos és egyébként jó is legyen a kompozíció! :-)
Pontosan három évvel ezelőtt kezdtem el blogolni, és csak két és fél éve tudom, hogy mire jó az RSS. Így talán nem annyira meglepő, hogy csupán idén nyáron ismerkedtem meg a RAW formátum előnyeivel; és egészen tíz nappal ezelőttig rá se néztem a Lightroom-ra.
Mert az úgy volt kéremszépen, hogy azt hittem, felesleges bonyolítanom ezekkel az életem: még a KonicaMinoltával történő ismerkedésem elején lőttem egyet RAW-ban, meg JPG-ben, és szinte semmi különbséget nem láttam közöttük; a Photoshop-ban pedig úgyis „bármit” meg tudok csinálni – gondoltam. Ez majdnem így is van, csak nem mindegy mennyire bonyolultan vagy éppen egyszerűen.
Mióta megvettem a Canon EOS 450D-t, elkezdtem RAW formátumban fényképezni, és egy új világ nyílt meg előttem. Nem túlzás: fotósként új életet kezdtem. Na de minek a Lightroom, mikor ott a Bridge és a Photoshop? A válasz ott van a második bekezdés végén: mert nem mindegy, hogy mennyire bonyolult vagy éppen egyszerű megcsinálni valamit. Sok szépet és jót olvastam a Lightroom-ról – és most már én is tudom: itt a helye a gépemen! Mert „az Adobe-nak ez az első szoftvere, amit az első lépésektől kezdve kiadott felhasználók ezreinek. Az ő visszajelzéseik alapján alakította ki a menüszerkezetet, a felhasználói felületet, és képet kapott arról is, hogy milyen elvárásaik vannak a fotósoknak a teljes munkafolyamat során.” Már ismerkedésünk legelején azt éreztem, hogy a program alkotói mindent a legapróbb részletekig alaposan átgondoltak, hogy nekem, a fotós felhasználónak minden a lehető legkényelmesebb legyen (olyan InDesign érzésem van: szívesen kezet szorítanék az alkotókkal :)). Itt most nem megyek bele a részletekbe, de ajánlom ezt a bejegyzést Rékuc blogján. Aztán majd elolvasom ezt a könyvet, és még az is lehet, hogy nyitok egy új kategóriát a Lightroom-nak.