Szakma kategória bejegyzései

Adobe, szoftver, hardver, tipó, web, egyéb szakmai tartalmak

InDesign CS2: nyomtatás, nyomdai előkészítés

hal
34

Ha nem weblapot, vagy más monitorra szánt munkát készítünk, az utolsó fontos lépés az elkészült anyag nyomtatása, vagy ha ezt egy nyomdára bízzuk, akkor az anyag a nyomdai előkészítése. A nyomdák, levilágító stúdiók többsége a PostScript fájlt részesíti előnyben a PDF-fel szemben – vagy ha már PDF, akkor PostScript fájlból disztillált PDF-et várnak. A PDF exportálása után most többek között a PostScript fájl elkészítéséről lesz szó – érintve néhány egyéb nyomtatáshoz kapcsolódó témát.

Ellenőrzés, előkészítés

Az InDesign nagyszerű lehetőségeket kínál munkánk ellenőrzésére még mielőtt elkezdenénk a nyomtatást / PostScript írást. Az egyik ilyen a File > Preflight menüpont, melyen keresztül információkat kaphatunk a használt betűkészletekről, linkekről, színekről, nyomtató beállításokról, plugin-ekről; és természetesen a program jelzi (a sárga háromszögben levő felkiáltójellel), ha valami probléma van.

Ha nem látjuk a figyelmeztető felkiáltójelet, máris kezdhetjük a csomagolást. Alul a Package… gombra kattintva az InDesign egyetlen mappába gyűjti az összes használt betűkészletet, linkelt grafikát, és persze magát az InDesign fájlt. Ez a funkció egyébként a File menüből külön is elérhető, és remekül használható akár archiváláshoz is (nem kell vesződnünk a kapcsolódó fájlok összegyűjtésével).

A View > Proof Colors menüpontot választva ízelítőt kaphatunk arról, hogy milyen lesz az anyag kinyomtatva. A hitelesebb „monitor-proof”-hoz a View > Proof Setup > Custom menüre kattintva pipáljuk ki a Simulate Paper Color opciót (ezzel a Simulate Black Ink-et is kiválasztva).

Van két paletta az InDesign-ban, ami nyomdai előkészítésnél különösen hasznos. Az egyik a Flattener Preview (Window > Output > Flattener Preview), melynek segítségével a nyomdai szempontból esetlegesen problémás elemeket tudjuk könnyen kiszűrni (például a normáltól eltérő átlátszósággal, vagy valamilyen effekttel rendelkező objektumokat).

A másik a Separation Preview (Window > Output > Separation Preview) paletta, ahol a View legördülő menüből a Separations-t választva színkivonatonként (plate-enként) ellenőrizhetjük anyagunkat.

Nyomtatás

Ha minden megfelelőnek tűnik a nyomtatáshoz, elérkeztünk a lényeghez, kattintsunk a File > Print menüpontra (Ctrl+P). Itt alapvetően két lehetőségünk kínálkozik: papírra, vagy fájlba nyomtathatunk. A következőkben az utóbbiról lesz szó, pontosabban a PostScript fájl elkészítéséről.

Még mielőtt bármit elkezdenénk, tisztázzuk, hogy szükségünk lesz egy a nyomtató leírását tartalmazó PPD (PostScript Printer Description) fájlra. A legjobb, ha ezt elkérjük a PostScript fájlunkból filmet / lemezt készítő nyomdától / levilágító stúdiótól. (Egyébként rengeteg gyártó még több PPD-je ingyenesen letölthető az Adobe oldaláról Windows-hoz és Macintosh-hoz egyaránt.) Ha megvan a PPD fájlunk, másoljuk be ide: C:\WINDOWS\system32\spool\drivers\w32x86\, és a csodálatos InDesign már „látja” is. frissítve (2010. 05. 09.): 64 bites Windows 7 esetén az elérési út ez: C:\WINDOWS\system32\spool\drivers\x64\3\.

Print ablak

A Print ablakban, akárcsak az Export Adobe PDF ablakban, a bal oszlopból választhatjuk ki a beállítások csoportjait. Először felül a Printer legördülő menüből válasszuk a PostScript® File-t, majd alatta a PPD-nél keressük ki a PPD fájlunkat.

Ha nem akarjuk az összes oldalt kinyomtatni, a General beállításoknál a Pages résznél a Range mezőben megadhatjuk, hogy melyik oldal(ak)ról készüljön nyomtatás. Itt jó tudni, hogy amennyiben szekciókra bontott dokumentumunk van, abszolút oldalszámozást is használhatunk, ha az oldal száma elé beírunk egy + jelet. Például ha a második szekció első oldala a dokumentumunk 3. oldala, akkor Sec2:3 helyett abszolút oldalszámozást használva írhatjuk egyszerűen azt, hogy +3.

Az alábbiakban egy nyomdai felhasználásra készülő PostScript fájl beállításai láthatók. Ezeket a beállításokat a bal alsó sarokban levő Save Preset… gombra kattintva el is menthetjük, majd később a felső Print Preset legördülő menüből tölthetjük be.

Print ablak

Print ablak

Print ablak

Az Output beállításoknál ismét egy nagyszerű lehetőséggel találkozhatunk, amit Ink Manager-nek hívnak. Az Ink Manager… gombra kattintva lehetőségünk nyílik például egy direkt színt „átrakni” bármelyik másik színkivonatra. Az Ink Manager ablakban válasszuk ki a cserélendő direkt színt, majd alul az Ink Alias legördülő mezőből válasszuk ki, hogy melyik színkivonaton jelenjen meg.

Print ablak

Print ablak

Print ablak

Halvány emlékeim még vannak négy évvel ezelőttről, hogy a Quark-ból mennyi vesződséggel járt egy PostScript fájl elkészítése. Az InDesign eddig még soha nem okozott csalódást – e téren sem.

Linkleltár #3: del.icio.us

hal
Hozzászólás

« előzmény

del.icio.usMár régóta terveztem, hogy közelebbről is megismerkedek vele, de kellett hozzá az a löket, melyet Zsutti adott levelével, amiben külön felhívta a figyelmem a nagyszerűségére. Köszönöm. Ha valaki még esetleg nem ismerné, a del.icio.us egy közösségi könyvjelző-rendszerező (hú de szépen hangzik ez a magyarított „social bookmarks manager”), melynek segítségével a könyvjelzőidet egy központi helyen tárolhatod, importálhatod, exportálhatod, rendszerezheted, megoszthatod, és az interneten keresztül bárhonnan bármikor elérheted; illetve mások publikus könyvjelzői között is keresgélhetsz, láthatod, hogy melyik könyvjelzőt hányan és kik mentették el, stb.

Tehát egy kicsit felgyorsítva és leegyszerűsítve a linkleltár-folyamot, ez a harmadik az utolsó része e sorozatnak, mától majdnem az összes könyvjelzőm bárki számára elérhető a http://del.icio.us/halfoto címen. Pillanatnyilag kicsit (vagy nem is kicsit) fésületlenül sorakoznak egy nagy halomban, de majd a rendszerezésüknek is eljön az ideje egyszer (remélem, hamarosan). Addig is kellemes és hasznos böngészést!

del.icio.usÉs ha már del.icio.us és Firefox, mint böngésző, akkor ajánlom ezt a Firefox bővítményt, hogy még egyszerűbb legyen az élet.

És még valami eszembe jutott: ha importálod a könyvjelzőidet a del.icio.us-ra, légy türelmes – nekem kb. tizedszerre sikerült.

folytatás »

Performancing Metrics – a blog-analizátor

hal
2

Legújabb kedvencem a WordPress plugin-ek közül ez a sokoldalú és ingyenes blog analizáló, melyet a Google Analytics jó alternatívájaként emleget a WordPress Plugins oldala, és amely egyébként nem csak WordPress alapú blogoknál működik. Fontos, hogy használatához a cURL használatát engedélyezni kell a szerveren!

Kedvcsinálóul néhány print screen:

Performancing Metrics print screen

Performancing Metrics print screen

Performancing Metrics print screen

Tartalom „erőltetett” frissítése a Firefox-ban

hal
Hozzászólás

Egy nagyon hasznos apróságra bukkantam a CreativeBits-en. Weblapok készítésekor, tesztelésnél sokszor előfordul, hogy a Firefox a frissítés gombra kattintva (F5) nem minden elemet frissít, hanem cache-ből veszi elő őket. Ha a frissítés gombra a Shift billentyű nyomva tartása közben kattintunk, biztosak lehetünk benne, hogy a legújabb, aktuális tartalmat látjuk.

PDF exportálása (CS2)

hal
60

A PDF (Portable Document Format = Hordozható Dokumentum Formátum) jó dolog, mert egyaránt tartalmazhat vektoros és raszteres részeket (szöveget, képet, grafikát, hiperlinket, űrlapot, filmet, zenét, stb.), lehet egy vagy több oldalas, és alkalmas különböző operációs rendszereken történő egységes megjelenítésre. Az Adobe CS2-es programcsomag pedig azért (is) jó dolog, mert ugyanazokat a PDF mentési beállításokat használhatjuk az InDesign-ban az Illustratorban, a Photoshop-ban (sőt a Distiller-ben is). A következőkben az InDesign-ből történő PDF exportálásról lesz szó – nem kitérve minden részletre, de érintve a másik két programot is.

InDesign dokumentumból a File > Export menüponton keresztül tudunk PDF fájlt menteni (Illustrator és Photoshop esetén File > Save as). A felső legördülő menüből választhatunk az előre elmentett beállítások közül. Ha monitoron történő megjelenítéshez szeretnénk optimalizálni (például internetre), akkor a gyárilag elmentett beállítások közül válasszuk a [Smallest File Size] lehetőséget, nyomdai felhasználáshoz pedig jó kiindulás a gyári [Press Quality].

Az Export Adobe PDF ablak bal oszlopából választhatunk a beállítások csoportjai közül.

General

A Spreads jelölőnégyzet kipipálásával oldalpárokat exportálhatunk.

Ha az Options részben bejelöljük a Create Acrobat Layers lehetőséget, akkor megtarthatjuk különálló rétegeinket, és az exportált PDF fájlt Adobe Acrobat Professional-ban megnyitva, a Layers tab-on keresztül szabályozhatjuk láthatóságukat. Fontos megjegyezni, hogy ez a lehetőség csak 1.5-ös vagy 1.6-os PDF exportálása esetén működik (ezt felül a Compatibility legördülő menüből választhatjuk ki).

Export Adobe PDF ablak

Alul, az Include résznél kipipálva a Bookmarks, Hyperlinks, Interactive Elements jelölőnégyzeteket az InDesign dokumentumunk tartalomjegyzékének elemei automatikusan hiperlinkek lesznek – vagyis az exportált PDF fájlban rájuk kattintva, rögtön a hozzá tartozó oldalra ugorhatunk.

Nyomdai felhasználáshoz hagyjunk mindent úgy, ahogy a felső legördülő menüből a [Press Quality]-t kiválasztva találjuk.

Compression

Itt a felbontással és tömörítéssal kapcsolatos beállításokat találjuk. Nyomdai felhasználáshoz hagyjuk változatlanul (ahogy a felső legördülő menüből a [Press Quality]-t kiválasztva találjuk).

Export Adobe PDF ablak

Marks and Bleeds

Vagyis vágójelek és kifutók. Ezt a csoportot a Photoshopból történő PDF mentésnél nem találjuk, mivel a Photoshop-ban nem tudjuk külön beállítani a kifutó értékét, ezt a dokumentum méretének meghatározásakor hozzá kell adnunk a vágott mérethez.

Itt már nem célszerű meghagyni a gyári beállításokat, hiszen a nyomdának nagy valószínűséggel szüksége lesz vágó- és regisztrációs jelekre, és a színkalibrációs jelnek is örülni fognak. Legegyszerűbb, ha bejelöljük az All Printer’s Marks opciót (ezzel az összes alatta levőt egyszerre bekapcsolva).

Export Adobe PDF ablak

Célszerű bekapcsolni a Use Document Bleed Settings lehetőséget is, ekkor a File > Document Setup-nál megadott érték lesz a kifutó. Ezt az értéket írjuk az Offset mezőbe is, mivel a vágójelek ekkora távolságra kerülnek a dokumentum szélétől.

Output

Nyomdai felhasználáshoz hagyjuk változatlanul (ahogy a felső legördülő menüből a [Press Quality]-t kiválasztva találjuk). (Ha a Destination mezőben nem a Document CMYK – Euroscale Coated v2 feliratot látjuk, akkor a PDF exportálása előtt a Edit > Color Settings menüpontnál, a Working Spaces/CMYK legördülő menüből válasszuk ki az Euroscale Coated v2-t.)

Export Adobe PDF ablak

Advanced

Nyomdai felhasználáshoz hagyjuk változatlanul (ahogy a felső legördülő menüből a [Press Quality]-t kiválasztva találjuk).

Export Adobe PDF ablak

Security

Itt titkosíthatjuk a PDF fájlt. A felső jelölőnégyzet kipipálásával a fájl olvasását tilthatjuk meg; az alsó bejelölésével pedig a fájl nyomtatását és szerkesztését korlátozhatjuk azok számára, akik nem ismerik az általunk megadott jelszót.

Export Adobe PDF ablak

Summary

Beállításaink öszzegzése található ezen az oldalon, ami ideális esetben úgy néz ki, ahogy lejjebb látható – legalábbis az alsó Warnings mező üres. A lehetséges hibákra (például nem áll rendelkezésre egy felhasznált betűkészlet vagy kép) itt figyelmeztet a program (ekkor a bal oszlopban a Summary felirat mellett sárga háromszögben egy felkiáltójel látható).

Export Adobe PDF ablak

Beállítások mentése, elmentett beállítások törlése

Szerencsére nem kell minden egyes alkalommal egyesével módosítani a beállításokat, hiszen ezeket el is menthetjük az ablak bal alsó sarkában található Save Preset gombra kattintva. Az elmentett PDF exportálási beállítások – ahogy már a bevezetőben is említettem – az InDesign-ból, az Illustrator-ból, a Photoshop-ból és a Distiller-ből egyaránt elérhetőek lesznek, és Windows esetén itt találjuk őket: C:\Documents and Settings\All Users\Dokumentumok\Adobe PDF\Settings. Ez utóbbit különösen akkor jó tudni, ha egy elmentett beállítást törölni szeretnénk. Ehhez az előbb említett helyről töröljük a megfelelő (a mentéskor megadott elnevezésű), joboptions kiterjesztésű fájlt.

CSS tippek

hal
Hozzászólás

A linkleltár második részében szemezgettem az internet kincsei közül a CSS témájában, most néhány hasznos tippet szeretnék megosztani a stíluslapokkal kapcsolatban.

Gyakori hibák

Saját tapasztalatomból (is) tudom, hogy következetességgel és odafigyeléssel sok-sok munkaóra megspórolható. Én a legtöbb időt az alábbiak figyelmen kívül hagyása miatt vesztegettem el.

Pont, vessző, pontosvessző, szóköz – mindig csak a megfelelő helyre!

  • .p » ponttal az elején a class="p" stílusú tag-ekre vonatkozik
    p » pont nélkül minden bekezdésre érvényes
  • a, a:hover, a:visited » ez egyes stílusok felsorolásakor közéjük mindig kell vessző, az utolsó után viszont soha
  • a {border: 0; background: #000; color: #fff;} » egy stílus meghatározásánál az egyes tulajdonságok után mindig legyen pontosvessző (bár az utolsó után már nem kötelező, de nem baj, ha ott van)
  • a {font-size: 10px} » az érték és annak mértékegysége között soha ne legyen szóköz

Nem mindegy a sorrend!

  • p a » bekezdésn belüli link
    a p » linken belüli bekezdés
  • p.header » minden class="header" stílusú bekezdés
    .header p » a class="header" header stílusú tag-en belüli összes bekezdés

Egyszerűen jobb

Mint az élet sok más területén, így itt is igaz, hogy a legegyszerűbb a legjobb; mert ha kevesebb a kód, akkor először is kisebb a fájl, másodszor pedig könnyebb átlátni.

Rövidítsünk, ha lehet!

  • p {font-weight: bold;
    font-style: italic;
    font-variant: small-caps;
    font-size: 11px;
    line-height: 15px;
    font-family: helvetica, sans-serif}

    » mindezek helyett elég ennyi:
    p {font: bold italic small-caps 11px/15px helvetica, sans-serif}

  • body {background-color: #000;
    background-image: url(bg.gif);
    background-repeat: no-repeat;
    background-position: center top}

    » egyenértékű ezzel:
    body {background: #000 url(bg.gif) no-repeat center top}

  • p {border-color: #000;
    border-style: solid;
    border-width: 10px}

    » egyszerűbben és rövidebben:
    p {border: #000 solid 10px}

Ráadásul…

  • …jó tudni, hogy egy tag-nek akárhány stílusa lehet (szóközökkel elválasztva).
    p class="txt alignright" » ebben az esetben a bekezdések a .txt és az .alignright stílusokban definiált tulajdonságokkal jelennek meg

Photoshop CS2: gombok a palettákon

hal
Hozzászólás

Először: vegyük észre a gombokat a palettákon. Másodszor: használjuk is őket – mert hasznosak. A következőkben ezt a két leggyakrabban használt paletta (Layers, History) példáján keresztül próbálom bebizonyítani.

Gombok a Layers palettán

A Layers paletta alján levő gombok talán ismertebbek, mint a tetején találhatók (vagy csak tévesen magamból indulok ki), melyek megvédik kívánt pixeleinket a nemkívánt behatásoktól.

Layers palettaBalról az első (Lock transparent pixels) az átlátszó részeket óvja, ha bekapcsoljuk. Ekkor nem tudunk az átlátszó részekre festeni. Egy részben átlátszó részen az átlátszóságának mértékében jelenik meg, amit rá rajzolunk (például egy 20 %-os átlátszóságú területen a 100 %-os fedettségű ceruza csak 20 %-ban látszik).

Balról a másodikat (Lock image pixels) bekapcsolva nem tudunk módosítani a réteg tartalmán, legfeljebb a méretén. A Free transform eszközzel azonban csak a réteg egészén tudunk változtatni, az egyes részein nem.

A harmadik gomb (Lock position) a réteg pozíciójának megőrzésére szolgál. Ha bekapcsoljuk, festeni tudunk a rétegre, elmozdítani, torzítani viszont nem lehet.

Végül a Lock all bekapcsolásával teljes védelmet biztosíthatunk a rétegünknek – annak tartalmát, méretét, formáját és pozícióját nem módosíthatjuk.

Gombok a History palettán

A History Options ablakban (mely elérhető a History paletta jobb felső sarkában megbúvó kicsi nyilacskán keresztül) az Automatically Create New Snapshot When Saving kipipálásával minden egyes mentés állapota elérhető marad a paletta felső részéből. Ha sokszor mentünk, és nagy méretű fájllal dolgozunk, ez meglehetősen igénybe veheti gépünk erőforrásait.

History palettaVan azonban egy másik, nagyon egyszerű módja a pillanatnyi helyzet „lefényképezésének”. Csak kattintsunk a History paletta alján a középső gombon (Create new snapshot). Ekkor ugyan az történik, mint ha a fentebb leírtak szerint járnánk el, vagyis a pillanatnyi állapot megörökítésre kerül, és elérhető marad a History paletta felső részéből. A felugró ablakból választhatunk, hogy a teljes dokumentumuk állapotát jegyezze meg a Photoshop (Full Document), rétegeink összeolvasztva kerüljenek megörökítésre (Merged Layers), vagy csak az éppen kiválasztott rétegünk szerepeljen a pillanatfelvételen (Current Layer). Azonban fontos megjegyezni, hogy egyik esetben sem kerül mentésre a fájl, ezt ne felejtsük el megtenni!

A bal oldali gomb (Create new document from current state) a pillanatnyi állapot alapján egy új dokumentumot hoz létre; a jobb oldali kuka (Delete current state) pedig gondolom, mindenkinek ismerős, törli a History palettán kijelölt állapotot.

Vektoros alakzatok az InDesign CS2-ben

hal
3

Az InDesign alapvetően kiadványszerkesztő program, de vektoros alakzatokért nem feltétlenül kell a szomszédba mennünk például Illustrator-ékhoz. Egy hete a Photoshop kapcsán volt ugyan ez a téma, most leírok néhány hasznos tippet a vektoros alakzatok használatáról az InDesign-ban.

Vektoros alakzatok rajzolásakor a csomópontot könnyen áthelyezhetjük rajzolás közben, a bal egér gombot nem felengedve, a szóköz billentyűt lenyomva.

Nyilat, négyzetet, karikát, vonást adhatunk egy nyitott görbe elejéhez és/vagy végéhez a Stroke palettán a Start és/vagy az End legördülő menükből kiválasztva a megfelelőt.

Új stroke (körvonal) stílusokat is készíthetünk a Stroke paletta tetején levő kis nyílra kattintva a Stroke Styles… pontot választva. Ugyan itt nem csak újakat hozhatunk létre, hanem a meglévőket is szerkeszthetjük, törölhetjük, betölthetünk körvonal stílusokat külső fájlból, és a meglévőket akár el is menthetjük.

Görbe irányának megfordításához jelöljük ki a görbe összes csomópontját és válasszuk az Object > Paths > Reverse Path menüpontot.

A görbe összes csomópontjának kijelöléséhez kattintsunk a Direct Selection (fehér nyíl) eszközzel a vektoros objektum középpontjára (a befolaló keretének közepén levő apró négyzetre); vagy Alt lenyomásával a görbe körvonalára.

Két görbe egyesítéséhez használjuk a Pencil (ceruza) eszközt. Kattintsunk az egyik egyesítendő görbe valamelyik végére, majd nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és az egérrel együtt nyomva tartva húzzunk vonalat a másik görbe végpontjához.

Compound path (összetett görbe) létrehozásához jelöljük ki a görbéket (legalább kettőt), majd válasszuk az Oject > Compound Paths > Make menüpontot. Ekkor a görbék átfedései „kilyukadnak”, de bármikor visszanyerhetjük belőle az eredeti görbéinket, ha az Oject > Compound Paths > Release menüpontra kattintunk.

Végül egy nagyon hasznos dolog, aminek létezéséről sokáig nem tudtdam. Az InDesign alapértelmezetten hozzáadja a körvonal vastagságát az ojektum méretéhez. Ha ezt nem szeretnénk, kattintsunk a Transform paletta tetején levő kis nyílra, majd a Dimensions Include Stroke Weight lehetőségre (hogy ne legyen kipipálva).

Vektoros alakzatok a Photoshop CS2-ben

hal
2

A Photoshop alapvetően pixelek létrehozására és módosítására szolgál, de már régóta (ha jól emlékszem, a 7-es verziótól kezdve) lehetséges vektoros alakzatok (Shape-ek) létrehozása is a programon belül. Két szempontból is hasznos mindez, egyrészt kihasználhatjuk a vektoros görbék kényelmét (minőségromlás nélkül méretezhetjük, és egyszerűen, gyorsan alakíthatjuk át a vektoros elemeket) anélkül, hogy el kellene hagynunk a Photoshop-ot; másrészt a Photoshop CS2-ből például pdf vagy eps formátumban mentve megőrizhetjük a vektoros információkat, és ezeket akár más vektoros programokban (például az Illustratorban) fel is használhatjuk. Hasznos dologról van tehát szó, ahogyan remélem a következő tippek is hasznosak lesznek e témában.

görbe tulajdonságaiA Photoshop-ban létrehozott Shape-ek alapértelmezetten nem tapadnak a pixelek széléhez, vagyis könnyen lehetséges, hogy egy ilyen vektoros objektum például 85,3 pixel széles, minek következtében nem éles a kontúrja. Többek között ezen is változtathatunk, ha a Tools palettán valamelyik Shape eszközt kiválasztva, a Control palettán a Geometry options nevű lefelé mutató nyílra kattintunk, és bejelöljük a Snap to pixels opciót.

a toll tulajdonságaiA Control palettán ugyan ide kattintva, de előzőleg a Tools palettán a Pen eszközt választva, ha kipipáljuk a Rubber Band jelölőnégyzetet, a Pen eszköz használatakor már egy újabb csomópont felvétele előtt is láthatjuk a görbénk „leendő” alakját.

sokszög tulajdonságaiCsillagot a legegyszerűbben a Polygon (sokszög) eszközzel kreálhatunk, ha a Control palettán a már előbb is említett nyílra kattintunk, és kiválasztjuk a Star lehetőséget.

Vektoros objektumunkat (annak kijelölése után) elmenthetjük a Custom Shape-ek közé az Edit > Definie Custom Shape menüpontot választva.

Egy kiválasztásból (vagy akár szövegből) könnyen görbét csinálhatunk a helyi menüben (jobb klikk a kép fölött) a Make Work Path (szöveg esetén Create Work Path) menüpontra kattintva. A Work Path-ot pedig egyszerűen elmenthetjük, ha a Paths palettán duplán kattintunk rá.

Görbe rajzolásakor az Alt billentyűt lenyomva az iránypontokat egymástól függetlenül mozgathatjuk, illetve a csomópontokat sarokpontokká alakíthatjuk (és vissza).

Ha közvetlen kijelölő eszközzel (fehér nyíl) az Alt nyomva tartása közben kattintunk egy vektoros alakzaton, akkor annak összes csomópontja kijelölésre kerül. A görbék kijelölése megszüntethető a Paths paletta üres területére kattintva is.

A görbék nagyon jó szolgálatot tehetnek maszkként is. Vektoros maszk létrehozásához a Paths palettán jelöljük ki a görbét, amivel maszkolni szeretnénk, a Layers palettán pedig a réteget, amire a maszkot alkalmazni kívánjuk; majd válasszuk a Layers > Vector Mask > Current Path menüpontot (vagy egyszerűbben jobb klikk a képen: Create vector mask). Vektoros maszk raszterizálása: Layer > Rasterize > Vector Mask (vagy jobb klikk a Layers palettán a maszk fölött: Rasterize Vector Mask).

MTV – új arculat

hal
6

Kivételesen sajnálom, hogy egy percig sem néztem a Magyar Televízió műsorát a hétvégén, így csak most, a Design Hungary és az Inertia oldaláról értesültem arról, hogy szombat óta új arculata van a két közszolgálati csatornánknak (klikk: m1, m2). Mégpedig meglepően tetszetős (és a Duna Televízió csunyulása idején különösen üdítő) – bárcsak a műsorok színvonala is ilyen lenne.

mtv_uj_arculat.gif

Két dolog van csupán, ami nem tetszik, és a fent említett oldalakhoz érkezett hozzászólások alapján ezzel nem vagyok egyedül. Az egyik, hogy ha már ennyire központi téma az, hogy magyar, akkor (az m1 esetén) a tárgyak a végén miért nem magyarok? Ettől még lehetett (mert kellett is – értem én a koncepciót) volna modern. Ahogy Csordi is írja: „A Formatervezési Tanács fotógyűjteményében megtalálható minden itt bemutatott tárgynak a magyar tervezők által elkészített változata. Hogy mást ne említsek, Breuer Marcell csővázas széke.”

A másik érthetetlen dolog számomra, az mtv.hu arculata. Ez is a napokban újult meg, és köze sincs a képernyőre kerülő arculathoz. Miért?

De visszatérve a bejegyzés tárgyához, mindenképpen gratuláció illeti az elkövetőket: az m1 esetén a Dogfish-t, az m2 esetén pedig a szívemhez oly közel álló Grotesque-et.