Mostanság sokan váltottak arculatot, közöttük többen szerintem előnytelenül – hogy csak a számomra leginkább fájó kettőt említsem: Duna Televízió, Kodak –, de most végre itt egy olyan arculatváltás, ami tetszik. Mától új arculata van a Pannon GSM-nek, melynek neve a jövőben egyszerűen csak Pannon. Kölönösen tetszik, hogy bevállalták a feketét, mint az arculat egyik meghatározó színét. És még külön öröm, hogy a Telenor csoport dániai vállalatai, a Sonofon és a Cybercity honlapjai és a Pannon új honlapja közül – hibáival együtt – messze az utóbbi a legszebb (ha jól tudom, a Carnation munkája).
Szakma kategória bejegyzései
Szövegek az InDesign CS2-ben
Nem egy átfogó leírás következik, hanem egy tipp-gyűjtemény (talán) kevésbé nyilvánvaló, ám hasznos módszerekről ezúttal a szövegek kezelését illetően.
Szöveg folyatása
Ha egy szöveg nem fér bele a szövegdobozába, akkor annak jobb alsó sarkában megjelenik egy kis piros bekeretezett + jel (kimeneti kapu). Ekkor három dolgot tehetünk a túlcsorduló szöveggel:
Kézi szövegfolyatás esetén a + jelre kattintás után az egér húzásával megrajzolhatjuk a keretet, melybe a szövegünk tovább folyik. Ha egyszerűen csak kattintunk egy üres terület felett, akkor automatikusan létrejön a szöveg kerete, oly módon, hogy a a szövegdoboz tetejét a kattintás helyéhez, az oldalait pedig a kattintás helyéhez legközelebb eső hasábszélekhez igazítja az InDesign. Ha egy már meglévő, üres szövegdoboz felett kattintunk, akkor azt tölti ki a folyatott szövegünk. Ha a szövegünk további folyatást igényel, ismételjük a kimeneti kapura kattintást, és az új szövegkeretek létrehozását (vagy a meglévőkbe folyatását) egészen addig, míg a szövegünk el nem fogy.
Félautomatikus folyatásnál a kimeneti kapu + jelére kattintás után nyomjuk le, és tartsuk nyomva az Alt billentyűt. Így megspórolhatjuk a kimeneti kapukra kattintásokat, minden egyes klikkelésre tovább folyik a szöveg (a fentebb részletezett módon).
Automatikus folyatásnál még kevesebb dolgunk van. Ehhez a kimeneti kapura kattintás után nyomjuk le a Shift billentyűt. Újabb kattintásra a szöveg automatikusan tovább folyik a kattintás helyétől a beállított hasábok keretei között egészen addig, míg el nem fogy. Ha nincsenek létrehozva a szövegkeretek, az InDesign létrehozza, sőt újabb oldal(aka)t is kreál, amennyiben a szövegünk nem fér el a már létező oldalunkon.
Folyatott szövegünk szövegláncot alkot. Ahhoz, hogy lássuk, merre folyik a szövegünk, válasszuk a View > Show Text Threads menüpontot (egyszerűbben: Ctrl+Alt+Y). (Fontos, hogy a szövegláncnak legalább az egyik kerete ki legyen jelölve!)
Hasábok létrehozása szövegdobozon belül
Egy szövegkereten belül is létrehozhatunk hasábokat a keret kijelölése után, a Control palettán a Number of Columns mezőbe írva a hasábok számát.
Speciális karakterek
Egyrészt (már megint) ajánom a helyi menüt egy-egy speciális karakter gyors beszúrására. Például egy szövegben a Type eszközzel jobb klikkre előbukkanó helyi menüből kiválasztva az Insert Special Character > Copyright Symbol menüpontot, egyszerűen beszúrhatunk egy © jelet (még egyszerűbben: Alt+G).
Ugyan így az Insert White Space > Flush Space pontra kattintva beszúrhatunk egy kizáró közt, ami sorkizárt szövegnél tehet nagyon jó szolgálatot. Egy soron belül a kizáró köztől balra eső szövegrész balra záródik, a tőle jobbra levő pedig a hasáb jobb oldalához igazodik.
Másrészt ajánlom a Window > Glyphs palettát, amin keresztül egy kiválasztott betűkészlet összes karaktere elérhető – csoportokba rendezve. Az Alternates for Selection például egy a szövegben kijelölt karakternek a kiválasztott betűkészleten belüli alternatíváit mutatja meg; vagy a legördülő menüből az Ornaments pontot választva díszítő jeleket találunk – amennyiben tartalmaz ilyeneket a kiválasztott betűkészletünk.
Keresés a szövegben
Sokan tudják, hogy a Ctrl+F billentyűkombinációt használva kereshetünk a szöveges tartalomban. A More Options gombot viszont már kevesebben nyomják meg. Pedig érdemes, ha meghatározott karakter és/vagy paragrafus stílusok között akarunk keresgélni, és cserélgetni.
Szöveg a görbén
Type on Path eszköz használatakor az egér húzásával meghatározhatjuk a szövegmező kezdetét és végét – majdnem úgy, mint amikor „hagyományos” szövegdobozt rajzolunk. Ezeket később a Direct Selection (közvetlen kijelölő – fehér nyíl) eszközzel bármikor arréb húzhatjuk.
Ráadás
Ha van egy szövegrészletünk, amit semmiképpen nem szeretnénk elválasztani (például egy telefonszám), akkor jelöljük ki ezt a szövegrészt, és a Character paletta jobb felső sarkában levő kis fekete nyílra kattintva jelöljük be a No Break lehetőséget. A következő alkalommal a szövegek formázásáról lesz szó.
www.tudatosvasarlo.hu
Egy ingyenes önkormányzati újságban akadt meg a tekintetem egy honlap ajánlaton. Szinte biztos voltam benne, hogy a tudatos vásárlók honlapja csak egy újabb csalódás lesz, de a téma iránti szimpátia miatt gondoltam, mindenképpen megnézem. Megnéztem, és csalódtam – de nagyon kellemesen. Az oldal küllemével sincs nagy baj, a tartama pedig kimondottan értékesnek tűnik – pár percnyi böngészés után. www.tudatosvasarlo.hu
frissítve (2008. 06. 15.): És még RSS csatornája is van.
Czakó Zsolt kiállítása
Az Alexandra Könyvesház (Budapest, Nyugati tér 7.) panoráma termében látható Czakó Zsolt grafikus kiállítása. Mivel évek óta rendszeresen találkozom a munkáival, melyek többsége tetszik is, tegnap elmentünk ide. Sajnos nem volt elég idő végignézni az egyébként nem túl sok falra akasztott nyomtatást, mert pár perccel egy koncert kezdete előtt érkeztünk, de azért nem bántam meg – láthattam néhány színvonalas munkát.
(a kép forrása: www.plusminus.hu)
e-a-t (experiment and typography)

(a kép forrása: www.e-a-t.org)
Tegnap megnéztük az e-a-t [válogatás a kortárs (1985–2005) cseh és szlovák betűtervezők munkáiból] kiállítást az Iparművészeti Egyetem Ponton Galériájában – 1015 Budapest, Batthyány u. 65. Ajánlom a betűtervezés témája iránt érdeklődőknek – március 4-ig vasárnap kivételével 12-től 18 óráig látogatható. (A jövő hétre igérték, hogy újra lesz katalógus is 1500 Ft-ért.)
A kiállítás-sorozat honlapja elsőre ijesztően minimalistának tűnhet, de használatba véve megszerethető és könnyen kezelhető.
iWiW: működik a meghívó küldés
Mivel az iWiW-ről (is) szóló bejegyzésem tűnik a legnépszerűbbnek, gondoltam érdemes külön megemlítenem, hogy tegnap dél óta működik a meghívó küldés. Viszont kezdetnek csak egyetlen egy lehetőséget kaptam (kaptunk), és én ezt el is használtam. Kedves Erika, meghívtalak.
A legfrissebb iWiW-vel kapcsolatos információkat február 3-a óta mindenki (az is, aki nem iWiW tag) olvashatja a Gépház blogján, és ajánlom Bendepapi nemhivatalos iWiW blogját is a téma iránt érdeklődőknek.
frissítve (2006. 02. 15.):
Cseh Gábor, az iWiW vezetője szerint a legoptimistább becslés szerint is legalább egy hónapra van szükség, hogy a meghívásokat a régi, korlátlan szisztéma szerint lehessen kiküldeni – de nincs kizárva, hogy az egyesével adagolt meghívók jelenségével még hosszabb időn át kell barátkozniuk az iWiW-eseknek. (www.origo.hu)
frissítve (2006. 09. 28.): » Ide kattintva kérhetsz iWiW meghívót – de mielőtt megteszed, olvasd el a szabályokat » itt!
Margók
A ligatúrák hiánya kapcsán elgondolkodtam, mi az a tipográfiai hiányosság, mellyel rendszeresen találkozom, és melynek látványa a leginkább fáj. Egyértelműen az üres, szabadon hagyott, tiszta papírfelületek hiányoznak. A tér a tartalom körül. Mintha kötelező lenne egy nyomtatott oldal minden egyes négyzetcentiméterét befestékezni. Legyen nagyobb a betű, nagyobb a kép, hiszen még annyi üres hely van. De miért? Ma is láttam egy A4-es hirdetést (ráadásul egy nyomdaipari „szakfolyóiratban”), ahol legalább 12 pontos szöveggel volt teleírva az oldal kétharmada, a maradék harmadot, pedig „gondosan” megtöltötték a címmel, és képekkel, hogy egy dobókocka se férjen rá anélkül, hogy valami lényegeset el ne takarjon.
Mindezek kapcsán jutott eszembe a margó, ami bekeretezi a tartalmat, és elválasztja a környezetétől. Helyet biztosít a könyvet fogó kéznek, anélkül, hogy az a szöveget eltakarná (sőt egykor még jegyzetelésre is szolgált). A mai könyvek többsége esetén azonban a margó nem tölti be az előbb említett funkcióit – mert nem elég nagy. Egyrészt drága a papír, másrészt kevés a szépérzék.
Virágvölgyi Péter A tipográfia mestersége számítógéppel című könyvéhez hasonlóan Suzanne West Stílusgyakorlatok című írása (melyet éppen Virágvölgyi Péter fordított) is egy alapmű a tipográfia témájában, és konkrétan a margók kapcsán jutott az eszembe (a fenti képen a hagyományos margó szerkesztéséről szóló oldalának egy darabkája látható). A könyv 1990-ben született, 1998-ban adta ki az UR Könyvkiadó és Multimédia Stúdió.
Suzanne West első – Virágvölgyi Péter tolmácsolásában – megjelent szakkönyve, a grafikusok, reklámgrafikusok, tiporgáfusok, grafikai stúdiók és könyvkiadók nélkülözhetetlen alapműve, amely mind a professzionális tervezők, mind a laikusok számára – közérthetően, de a téma egészét teljes mélységében átölelően – áttekintést nyújt az oldaltervezés, a layout-design két eltérő módjáról. Könyve bemutatja a hagyományos stílust, amely a renaissance klasszikus esztétikájának visszatükröződése, és a modern stílust, amely a német-svájci design filozófia lenyomata. (www.ur.hu/stilusgyakorlatok)
Ligatúrák

A ligatúra két-három egymás melletti betű összeépítése. Bizonyos betűkombinációk ütközésének elkerülése céljából jelenleg is használatosak, de a nyomdászat kezdeti időszakában, a reneszánsz idején sokkal több ligatúra létezett nem ütköző betűkből is, mert közel volt még a kézzel írott kódexek kora, és a betűmetszők a kalligráfia lendületét belelopták a szedésbe. Ma legtöbbször az f-ligatúrákat alkalmazzuk (például fi). (Virágvölgyi Péter – A tipográfia mestersége számítógéppel)
A ligatúrák a karácsonyi ajándékaimról (FÉNY A FÖLDÖN; Pink Floyd: Inside Out – Kifordítva) jutottak eszemebe – pontosabban arról, hogy az említett könyvekben sajnos nincsenek.
És ha már idéztem Virágvölgyi Péter A tipográfia mestersége számítógéppel című könyvéből, akkor egyben ajánlom is ezt az alapművet mindenkinek, aki számítógépet használ szövegek szerkesztésére; de azoknak is, akiket „csak” érdekel a tipográfia, mert nagyon sok hasznos (a szakmánkban alapvetőnek számító – mégis a tapasztalataim alapján sokszor kevéssé ismert) tudásanyagot tartalmaz. A könyv 260 oldalas, B5-ös formátumú, 1999-ben született, de létezik 2004-es utánnyomása is az Osiris Kiadó gondozásában.
A számítógépek elterjedésével a tipográfia a hagyományos szakmai területen kívül került, s már a legegyszerűbb szövegszerkesztő program használata esetén is számos tipográfiai döntést kell hozni. Ez a kézikönyv a számítógépes tipográfia tankönyve, melyben természetes módon a tradicionális, évszázados ismeretek és a legújabb fogalmak egyforma hangsúllyal vannak jelen. Olyan ismereteket közöl, amiket a szövegszerkesztő vagy tördelőprogramok leírásán túl tudni kell ahhoz, hogy kulturált tipográfiai formába tudjuk önteni szövegeinket. A kötetet irodalomjegyzék, fogalommagyarázatok, angol – magyar szószedet és tárgymutató egészíti ki. (www.osiriskiado.hu)
Rétegek, réteg stílusok a Photoshop CS2-ben
Tavasszal lesz egy éves ez a nagyszerű szoftver, de még mindig vannak, akik nem ismerik újdonságait. Ezek közül ezúttal a rétegek, és réteg stílusok a Photoshop CS2-ben nagymértékben leegyszerűsített kezeléséről lesz szó.
Rétegek, réteg csoportok kijelölése
Ha egyszerre több réteget szeretnél kijelölni, a Ctrl lenyomása mellett kattints a kiválasztandó rétegekre a Layers palettán. A kijelölt rétegekhez egyesével hozzáadhatsz, ha a rétegekre a Ctrl lenyomásával kattintasz, a kijelöltek közül visszavonni ugyan így tudsz (akárcsak a fájljaidat rendezgetnéd). A legszebb, hogy mindez úgy is működik, ha a megnyitott dokumentumodban kattintasz a rétegeiden a Move (mozgató) eszközzel a Shift lenyomása mellett (ha az Auto Select Layer opció nincs kijelölve felül, a Control palettán, akkor a Ctrl-t is nyomd le). A Layer palettán a kattintott rétegek egymás után kijelölésre kerülnek. Kiválasztás visszavonása ugyan így lehetséges. Több egymás feletti réteg egyidejű kiválasztásához jelöld ki a legalsót (vagy a legfelsőt), majd a Shift lenyomásával a legfelsőt (vagy a legalsót). Ekkor a két szélső réteg közötti összes többi egyszerre kijelölésre kerül. Réteg csoportok (Group) esetén is minden pontosan a fentiek szerint működik, kivéve a Move eszközzel történő kijelölést, mivel az mindig csak egy rétegre vonatkozik.
Rétegek, réteg csoportok másolása
Ha egy réteget szeretnél lemásolni, semmi más dolgod nincs, mint az Alt nyomva tartása mellett kattintani a Layers palettán a másolandó rétegen, és az egérrel elhúzva a másolatot beilleszteni a kívánt helyre. Ugyan ilyen egyszerűen másolhatsz réteg csoportokat, vagy tetszőlegesen kiválasztott rétegeket. (Mindezen CS2-es újítások mellett természetesen működik a „hagyományos” módszer is: a dokumentumban a Move eszközzel Alt lenyomásával is másolhatsz rétegeket.)
Rétegek, réteg csoportok rendezése
A kiválasztott rétegeket a lehető legegyszerűbben, „a Drag and Drop” módszerrel rendezheted a Layers palettán. A réteg csoportok (Group-ok) sok réteg esetén is könnyen áttekinthetővé teszik a munkát. Ha a kiválasztott rétegeid egy újonnan létrehozandó csoporba szeretnéd rakni, a rétegek kijelölése után kattints a Layers paletta alján a Create a new group gombra a Shift lenyomása mellett. Ekkor a kiválasztott rétegek rögtön az új mappába kerülnek. Ha a Shift mellett az Alt-ot is lenyomod, rögtön nevet is adhatsz a mappádnak. A réteg csoportok (mappák) ugyan ilyen egyszerűen kezelhetők, és rakhatók csoportokba – de nem a végtelenségig, a mappák egymásba ágyazásának legfeljebb öt szintje lehetséges.
Réteg stílusok másolása
A fentiek után már nem meglepő, hogy a réteg stílusok (Layer Style) is nagyon egyszerűen másolhatók. Mégpedig pontosan úgy, ahogy a rétegek. Ha egy réteg összes effektjét át akarod másolni egy másik rétegre, az Alt lenyomása mellett húzd át a réteg jobb szélén található „f” betűt arra a rétegre, amelyikre másolni szeretnéd. Ha csak egyetlen effektet szeretnél átmásolni, akkor csak a másolandó effekt nevét húzd át. Sajnos egynél több, de nem az összes effekt egyidejű másolására egyelőre nincs mód, de azt hiszem, ezért kár lenne elkeserednünk. Talán majd a CS3-ban…
Monitoraim #4 – avagy a 4. monitorom: ViewSonic VP930
Tévedtem, nem kellet két hónapot várnom. Még tegnap este, pár perccel az előző bejegyzésem megírása után felhívtak a szervizből, hogy olyan monitort választhatok, amilyet akarok. Tegnap este még elolvastam a legújabb e-mailem az Extreme Digitaltól, mely szerint a rendelésem törölték. Válaszoltam, hogy fenntartanám a megrendelésem. Ma reggel a biztonság kedvéért telefonáltam is, de nem tudtam elintézni, hogy visszacsinálja a telefonközpontos a rendelés törlését, mert ő ilyent nem tud. Még egyszer: 2006. január, Extreme Digital, Budapest, Magyarország.
A lényeg, hogy nem vette meg más, így néhány órája használatba vehettem a negyedik monitorom, egy ViewSonic VP930-ast. Az első észrevételeim egyike az volt, hogy nagyon könnyen és praktikusan állítható a kijelző magassága és dőlésszöge. Beüzemelés után csalódnom kellett. Az Auto adjust-ra hagyatkozva a kép messze nem volt olyan színgazdag és színhelyes, mint a Samsungnál. Aztán telepítettem a CD-n mellékelt PerfectSuite programot, és tényleg perfect lett. Gyönyörűek a színei. Maga a szoftver is majdnem tökéletes, egyszerűen kezelhető, egyértelmű, és még működik is (nem úgy, ahogy a Samsung esetében).
Remélem, nem lesz rá szükség, de ha három éven belül meghibásodna, a helyszínen javítják, vagy ha nem tudják, elviszik és visszahozzák (az Extreme Digitál eladója szerint – tehát egyáltalán nem biztos – még cseremonitort is kapnék utóbbi esetben). Szóval képminőség és hozzáadott értékek tekintetében egyelőre (4 óra használat után) úgy tűnik, hogy jól választottam. Egyetlen dolog zavar csak: ez a borzalmas külső – kezdve a ViewSonic logótól a bal felső sarokban üldögélő papagájokon át egészen azokig a csúnyácska lábakig. A Samsung sokkal szebb volt, de azt hiszem, ebben az esetben (is) a belbecs (képminőség, kezelhetőség) fontosabb mint a külcsín.
