Photoshop tipp: gyors réteg raszterizálás action-nel

Nem akartam még tovább nyújtani a címet, ami így lenne pontosabb: gyors réteg raszterizálás stílusokkal, maszkokkal együtt – action segítségével.

A probléma

A helyi menüben (jobb klikk a Layers panel rétegén) van egy Rasterize Layer opció, de ennek kiválasztása után a réteghez tartozó stílusok és maszkok továbbra is önálló életet élnek; én pedig egyetlen stílus és maszk mentes réteget szeretnék – a stílus és maszk módosításokkal együtt raszterizálva. Korábban ilyenkor létrehoztam egy új üres réteget, amit a Ctrl+E billentyűkombinációval összeolvasztottam a raszterizálni kívánt réteggel. De van egyszerűbb megoldás (nyilván több is).

A megoldás

Készítettem egy két lépésből álló action-t (lásd lejjebb), amihez hozzárendeltem egy gyorsbillentyűt (F5), így csak a következőket kell tennem:

  1. Kijelölöm a fent említett módon raszterizálni kívánt rétege(ke)t.
  2. Lenyomom az F5-öt.

Az action pedig a következő műveleteket tartalmazza:

  1. Convert to Smart Object
  2. Rasterize Layer

Miért jó a RAW formátum?

Először is egy idézet a Fotonlogról, az Akkor most RAW-ban vagy JPG-ben fotózzak? című bejegyzésből:

Összegezve, az időmilliomosok, a sznobok és pixelbuzik kivételével mindenki nyugodtan állítsa a gépet JPG-re és hagyja úgy.

Én a fenti felsorolásból a pixelbuzik közé tartozom. És úgy általában mindig és mindenben – hacsak tehetem – szeretek a lehető legtöbből kiindulni; tehát még ha nem is használom ki valaminek minden előnyét, jó érzéssel tölt el a lehetőség, hogy bármikor megtehetem vagy megtehetném. Ennek tükrében olvasandók az alábbiak.

RAW vagy JPG?

Én azt mondom, ha szeretnéd utólag módosítani a képeidet, és van rá lehetőséged, akkor mindenképpen fotózz RAW formátumban. Csak akkor ne tedd ezt, ha biztos vagy benne, hogy neked úgy jó a JPG, ahogy azt a fényképezőgépedről letöltöd. Vagyis röviden: ha utómunkázol, akkor RAW, ha pedig nem, akkor JPG.

Miért jó a RAW formátum?

Ahogy a fentiek alapján már sejthető, a RAW formátum előnyei elsősorban az utómunkánál jelentkeznek. Egyre kevesebben vannak, akik még filmre is fényképeztek (fényképeznek), de valószínűleg azok számára is érthető a következő hasonlat, akik soha nem bosszankodtak karcos-szöszös negatív- vagy diafilm miatt (bár Dincsi tatár bifsztekes hasonlata is találó.) Képzeld el úgy, mintha a JPG egy már előhívott papírkép lenne, ahol ha valami hófehér (kiégett) vagy koromfekete (bebukott), abba már legfeljebb csak belerajzolhatsz, de az eredeti információt soha többé nem látod viszont. A RAW pedig a digitális negatív, amit számtalan módon „előhívhatsz”.

Próbálj meg visszacsalogatni részleteket a kiégett részekbe egy JPG és egy RAW képen: a JPG elkezd beszürkülni, míg a RAW-ból egyre több és több részlet jön elő. Persze csodák nincsenek, lehet annyira túl- vagy alulexponált egy kép, hogy formátumtól függetlenül a legjobb, ha kukázod.

Miért nem jó mégsem annyira a RAW?

Egy általam nagyra értékelt amatőr fotós – aki mellesleg e cikk ihletadója – azért hanyagolja a RAW formátumot, mert már a 18 megapixeles JPG képeivel is nehezen birkózik meg a számítógépe. A RAW sokkal nagyobb (több helyet foglal) és erőforrás igényesebb (lassabb vele a munka) – ezért például sportfotózáshoz sem annyira ideális, hiszen sorozatképek készítésekor gyorsabban kezeli a fényképezőgép a karcsúbb JPG-ket. Sajnos mint az élet sok más területén, itt is kell kompromisszumot kötni – valamit valamiért.

100 Männer

100 Männer honlap

Markus Schwarze képeire a Flickr oldalán figyeltem fel; a 100 Männer projektjéről pedig először azt hittem, hogy szépen (tényleg szépen) lefényképez 100 férfit. Csak később vettem észre, hogy nem ennyire egyszerű a történet, a lefényképezett férfiak mindegyike más-más korú. Markus Schwarze néhány naponként tölt föl egy-egy újabb képet – pillanatnyilag 36 portré látható a szépen kivitelezett honlapon: → 100 Männer.

Jelek és szimbólumok

Jelek és szimbólumokMár régóta várta, hogy leemeljem a polcról, és reggeli vécézéseim során elolvassam egy-egy fejezetét. A könyv a Scolar Design könyveknél megszokott igényes kivitelű – de tartalmilag nem okozott különösebben nagy élményt, bár kifejezett csalódás sem volt (amolyan „egynek elmegy”).

Mintákkal foglalkozó könyvsorozatunk második tagja a jelek és szimbólumok kommunikációs feladatait vizsgálja. Közel 700 fotó és a hozzájuk fűzött magyarázatok segítségével mutatja be, hogy a jelek miként és milyen sokrétűen használhatók a gondolatok és információk átadására.

a könyv honlapja →

Máté Angi: Volt egyszer egy

Máté Angi: Volt egyszer egyLuca lányomnak rengeteg könyve van, imád „olvasni” (vagyis lapozgatni, és közben édesen motyogni). És mi is imádunk esti mesét olvasni Neki, de azért van, ami már unalmas huszadszorra – legalábbis nekünk. Ez a könyv viszont nehezen megunható: hangulatos történeteket mesél el bájos nyelvezettel – Szulyovszky Sarolta varázslatos illusztrációival aláfestve.

Van nekem egy régi barátom, Máté Anginak hívják, még sohase láttam. Csak a hangját hallom ki mindig a betűk mögül. Most megjelenő meséinek kiváltképp örülök, mert végigujjonghattam születésüket, ahogy szépen, levelenként zizzentek be a postaládámba. Ezekben a történetekben vonatra száll a nyár, és őrölt kekszet eszeget málnaszörppel. A nap leszöszmögi bajszáról a pihepuhákat. Az almák gömbölyeket énekelnek. A sün muszog a ribiszkebogyós hátával. Fagylaltok gombóckodnak szép illatozással. Máté Angiból ősi regemondók hangja szól, világa mégis friss és új nekünk. Nem csoda, hogy így csillog-villog, varázslat hívta létre! És a mesék terét tágítják Szulyovszky Sarolta tenger-lendülettel könyvlapra kicsapó illusztrációi.

Lackfi János

bookline →

Kérdezzetek InDesign és Lightroom témában!

Ha van kérdésetek a címben említett két nagyszerű szoftverrel kapcsolatban, tegyétek fel itt! Amennyire időmből és energiámból telik, megpróbálok válaszolni itt, a blogon. Fontos, hogy:

  • csak olyan kérdéseket tegyetek fel, melyek megválaszolása néhány mondatban lehetséges;
  • nem ígérem, hogy minden kérdésre válaszolok.

Szoftverproblémamentes, szépmunkagazdag boldog új évet!