Szakma kategória bejegyzései

Adobe, szoftver, hardver, tipó, web, egyéb szakmai tartalmak

Lemony Snicket – A Balszerencse áradása

hal
Hozzászólás

Lemony Snicket - A Balszerencse áradása

Régebben a moziban is láttuk, karácsony előtt megvetük, és tegnap otthon is megnéztük. Most is magával ragadott a film hangulata, aminek alapján akár Tim Burton is rendezhette volna, de ezt a filmet Brad Silberling jegyzi. A film Daniel Handler nagysikerű meseregény-sorozatának első három kötetét dolgozza fel (elkészültéig a könyvből tíz rész jelent meg, így talán nem alaptalan várni a film folytatását). Külön említést érdemel a film grafikája (ami Brett Helquist munkája), zenéje (ami tökéletesen egészíti ki a látványt) és humora (ami jó) – legalábbis szerintem.

Weblap-ajánló:

Bétaság – az iWiW kapcsán

hal

Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnik, mint ha divat lenne a bétaság – vagyis az, hogy kiírjuk az oldalunkra: „beta”. Mindig is voltak nem teljesen működő oldalak a neten, de nem szerepelt rajtuk ilyen sűrűn ez a felirat, manapság pedig mintha ok nélkül is ott lenne a honlapokon. A félreértések elkerülése végett gyorsan ide írom, hogy nincs nekem ezzel semmi bajom, csak észrevételezem, mint jelenséget – de az is lehet, hogy csak én lettem túlérzékeny erre a szóra. (Talán haladnom kéne a korral, és át kellene írnom a Blogh-ot BetaBlogh-ra, még alliterálna is:)

Amiről mindez eszembe jutott (a sokadik bétaság, ami mostanság a szemem elé került), az egyre népszerűbb iWiW.hu. Én 2002. szeptember 16-án regisztráltam Bóta Borsi meghívására (köszi Borsi), tehát az oldal legalább 2002 óta létezik – és még mindig béta. Az előbb említett időpont után egészen egy héttel ezelőttig nem látogattam az oldalt. Ekkor engem is magába szippantott az iWiW-őrület, és azt vettem észre, hogy élvezem az ismerősök keresgélését. Ez ugyanis az oldal egyik lényege. Idézem a címlapról:

Az iWiW egy közösségi oldal, ahol megtalálhatod a barátaidat és ismerőseidet, vagy ők téged. A rendszer nyilvántartja a kapcsolatokat és megmutatja, hogy kiket és kin keresztül ismersz vagy ismerhetsz meg. Az oldalra csak meghívóval tudod regisztrálni magad, mivel a meghívó garantálja azt, hogy legalább egy ismerősöd már a közösséghez tartozzon. Keress egy barátot, aki meg tud hívni téged!

A kedvencem a térkép rovat, ahol kirajzolódik, hogy az ismerőseim közül ki kinek az ismerőse (aztán ezt még tovább bonyolíthatjuk az ismerőseink ismerőseinek a hozzáadásával, sőt még az ismerőseink ismerőseinek ismerőseit is a térképhez adhatjuk, és így tovább – nem próbáltam ki, hány szintig működik).

iWiW – az ismerőseim térképe

Ha még nem vagy az iWiW.hu része, de kedvet kaptál hozzá, és még ismerjük is egymást, akkor írj e-mailt, és küldök meghívót. (Miközben írtam mindezt, visszaigazolt a 30. iWiW-es ismerősöm – aki még nincs rajta a fenti térképen:)

frissítve (2006. 02. 06.): Már a sokadik e-mailt kapom számomra ismeretlen emberektől, hogy küldjek nekik meghívót. Mielőtt esetleg Te is ezt tennéd, kérlek, hogy ne csak olvass, hanem értelmezd is, amit olvasol (néhány sorral feljebb): „Ha még nem vagy az iWiW.hu része, de kedvet kaptál hozzá, ÉS MÉG ISMERJÜK IS EGYMÁST, akkor írj e-mailt, és küldök meghívót.” Kiemelve a lényeg.

A másik dolog, ami miatt írok, hogy felhívjam a figyelmet az iWiW gépház blogjára, ami 3 napja indult iwiw.blog.hu címen. Itt megtalálsz mindent, ami az iWiW működésével, funkcióival kapcsolatos. Biztosan beszámolnak majd arról is, ha újra működik majd a meghívó küldés. És ha így lesz, megígérem, hogy minden olyan ismerősömnek küldök majd meghívót, aki szeretné. De csak ismerősömnek. Mert ez a lényeg.

Firefox 1.5 – background-position: center

hal
Hozzászólás

body background-position: center Firefox 1.5-benA 2005 november végén megjelent Firefox 1.5 másként kezeli a háttérkép középre igazítását, mint elődei, vagy a legelterjedtebb többi böngésző (Internet Explorer, Netscape, Opera).

A probléma, hogy míg a Firefox korábbi verziói a

body style="background: url(background.gif) center no-repeat;"

hatására középre igazították a hátteret, az 1.5-ös verzió a háttérkép közepét igazítja az ablak felső széléhez. A képre kattintva látható mindez a gyakorlatban (ha Firefox 1.5-öt használsz).

A megoldás: height:100% a html-nek. Itt a működő példa. Ha meg akarnám védeni a Firefox-ot, akkor azt mondanám, logikus, mert amíg nem adom meg a html-nek, hogy milyen magas legyen, addig a böngésző honnan tudja ezt? De nem akarom megvédeni, mert gyakorlati oldalról nézve logikus az is, hogy a html alapértelmezetten 100% magas, és ha már annyi mindenben különböznek, ebben legalább megegyeztek az említett böngészők – idáig.

frissítve (2006. 01. 25.): Most nézem, hogy az Opera 8.5 esetén is ugyan ez a jelenség (és a megoldása is).

Monitoraim

hal
1

Tavaly év végén készítettem egy számvetést a fényképezőgépeimről, most megteszem ugyan ezt a monitoraimmal kapcsolatban. A lista sokkal rövidebb lesz, mindössze 3 volt/van belőlük a bő 6 év alatt.

Az első monitorom vásárlását (ahogy az egész számítógépem összerakását) rábíztam Kiss Ernő barátomra (akinek ezúton is köszönöm a sok vasat, és a távsegítséget). A legfőbb szempont az volt, hogy olcsó legyen. Ennek eredménye lett 1999 őszén egy 15 colos Belinea. Természetesen ez volt a legrövidebb ideig a megjelenítőm. Ha jól emlékszem, egy éven belül elcseréltem Gábor barátommal egy 17 colos Nokia 447PRO típusú CRT-re némi ráfizetéssel. Ezen a monitoron nézem most is, mit gépelek, mert e cikk főszereplője már több mint egy hónapja gyengélkedik.

Már 2004 karácsonyán is szerettem volna meglepni magam egy 19 colos TFT monitorral, de mindig volt valami más, amire jobban kellett a pénz. Így tavaly november 3-án jutottam el odáig, hogy (természetesen az anyagi korlátok miatt kötött kompromisszumok eredményeként) megvettem egy Samsung SyncMaster 193P Plus-t. A paraméterei (válaszidő: 8 ms; betekintési szögek: 178°/178°; kontrasztarány: 1000:1; fényerő: 250 cd/m²) szimpatikusak voltak, és általam is megfizethető áron kínálták. Leszámítva hogy a hozzá adott szoftver használhatatlan (vagyis az automatikus hangolás végeredményén nem tudok változtatni, mivel csak egy be és kikapcsoló gomb van a gépen), végülis meg voltam elégedve.

Azért itt érdemes megállni néhány mondatra. Tehát adott egy jó minőségű Samsung monitor, amire képtelenek egy Windows XP-n használható szoftvert írni. Ugyanis, miután telepítettem, a színek 32 bites beállításnál is a 16 biteshez voltak hasonlóak. Uninstall, és minden rendben – leszámítva, hogy semmit nem tudok állítani. Ezzel együtt megelégedéssel használtam – pontosan egy hónapig. Ekkor megjelentek a kontrasztos részek pereménél zöldes színű sávosodások, amik időnként a monitor teljes szélességén keresztül futottak. Aztán észrevettem, hogy kontakthiba, mert mikor megnyomkodtam a burkolatot, helyreállt a kép. Egy ideig.

December 8-án felhívtam a szervizt, közölték, hogy 28-ra tudják elvállalni (vagyis majdnem három héttel későbbre, és csak egyetlen plusz munkaszüneti nap volt ebben az időszakban – igaz, a jótáláson csak annyi olvasható ezzel kapcsolatban, hogy törekedni kell a 15 napon belüli javításra); de ha tudom használni a monitort, akkor használjam, előjegyzésbe vesznek, és ha 27-én beviszem, másnap már el is hozhatom – amennyiben nem kell hozzá alkatrész. Kellett.

27-én elvittem, 28-án telefonáltam. „Sikerült megtalálni a probléma okát (jaj de jó, máris megyek – gondoltam), az elektronikát és a kijelzőt összekötő kábel a hibás (azt biztos nem nehéz kicserélni). Sajnos ezt meg kell rendelni, de azt csak január 2-án lehet legközelebb, január közepére lesz kész a monitor” (nem írom le, mit gondoltam). De addigis vigyem el, ha akarom, és használjam így, ha tudom. Nem köszönöm. Így lett az addigi másod-monitor Nokiámból átmenetileg (talán „csak”) másfél hónapig ismét az egyetlen – akárcsak négy évvel ezelőttig. (2002 márciusa óta – miután öszeköltözünk Krisztával – az ő 17 colos Iiyama CRT-je volt a másod-monitor az én Nokiám mellett.)

Összegzés: Természetesen ma már nem venném meg ezt a monitort, és képtelen vagyok felfogni, hogy kettőezer-öt és -hat furdulóján hogyan fordulhat elő (egy nem nóném, garanciás monitorral), hogy másfél hónapon keresztül (vagy ha úgy tetszik – a szoftverhiba miatt – egyáltalán) nem tudom rendeltetésszerűen használni? (Hát így.)

folytatás »

Réteg összhatások

hal
Hozzászólás

Tudom, hogy sok helyen sokszor lerágott csont már, szerintem mégis megér egy misét – talán lesznek olyanok (főként digitális fotózással foglalkozók), akik számára hasznos lesz a következő leírás. Először is tisztázzuk, hogy a Photoshopban rétegekkel dolgozunk, melyeknek az alattuk levő réteg(ek)re gyakorolt hatásának módját a Layers paletta tetején levő legördülő menüből (alapértelmezetten Normal) válasszthatjuk ki.

Normal

Réteg összhatás: NormalEbben a helyzetben egyáltalán nem befolyásolják egymást a rétegek. Az látszik, ami feljebb van – takarva az alatta levő(ke)t –, hacsak nem változtatjuk meg az átlátszóságát (Opacity). Ez utóbbi segítségével például nagyon könnyen állíthatunk elő lágyított hatású képet. A dolgunk mindössze annyi, hogy

  1. duplikáljuk a lágyítandó képet tartalmazó rétegünket (a legegyszerűbben CS2-es Photoshopban az Alt lenyomásával a Layers palettán a rétegre kattintva, és felfelé elhúzva – vagy a réteget a Layers paletta alján található „Create a new layer” gombra húzva);
  2. a másolt réteg áttetszőségét 50% körüli értékre állítjuk (ezt a végén még módosíthatjuk);
  3. végül alkalmazzuk rá a Filter > Blur > Gaussian Blur… effektet (ízlés szerint).

Screen

Réteg összhatás: ScreenAz utólagos expozíció korrekció egyik legegyszerűbb módja, ha

  1. duplikáljuk a világosítandó képet tartalmazó rétegünket;
  2. a másolt réteg összhatásmódját Screen-re állítjuk;
  3. végül az áttetszőségét a kívánt hatás eléréséig csökkentjük (a 38% nagyjából +1 fényértéknyi expozíció-korrekciót jelent).


Multiply

Réteg összhatás: MultiplyAz utólagos expozíció korrekció másik legegyszerűbb módja, ha

  1. duplikáljuk a sötétítendő képet tartalmazó rétegünket;
  2. a másolt réteg összhatásmódját Multiply-ra állítjuk;
  3. végül az áttetszőségét a kívánt hatás eléréséig csökkentjük (a 38% nagyjából -1 fényértéknyi expozíció-korrekciót jelent).


Overlay

Réteg összhatás: OverlayHa a képünk nem elég kontrasztos, fotós nyelven szólva keményebbé szeretnénk tenni, arra is van egy az előzőkhöz hasonlóan egyszerű megoldás:

  1. duplikáljuk a kontrasztosítandó képet tartalmazó rétegünket;
  2. a másolt réteg összhatásmódját Overlay-re állítjuk;
  3. végül az áttetszőségét a kívánt hatás eléréséig csökkentjük.


Ha a fent említett hatások bármelyikét a kép egyes részein csökkenteni szeretnénk, a felső (módosított) réteget kijelölve hozzunk létre rajta egy maszkot (Layers paletta alján: Add layer mask), és fekete festőszínt választva a maszkon fessük rá az ecsettel azokra a részekre, ahol csökkenteni szeretnénk beavatkozás mértékét. (Az ecset átlátszóságat állítsuk 10-20% körüli értékre, hogy ne legyenek hirtelen átmenetek a képen. A maszkokról bővebben a következő alkalommal.)

Az utolsó bejegyzés 2005-ben

hal
2

Tegnap mielőtt hazajöttünk Pécsről, meglátogattuk nagypapámat az idősek otthonában. A 92. életévében jár, és vidáman pattant fel az ágyáról, üdvözlésünkre. Azt mondta, semmi nem hiányzik neki, örül az életnek, minden újabb nap egy ajándék számára. Mesélte, hogy álmában sokszor fiatal, de mikor felébred, már nem emlékszik a részletekre, csak arra, hogy nagyon jó volt. Kérdezte, meg szoktuk-e símogatni egymást, mert az fontos. És a legfontosabb, hogy szeressük egymást. Mikor valahogy szóba jött, és én megkérdeztem, tudja-e hány éves, azt mondta, csak azt tudja, elmúlt kilencven. Az sem különösebben hatotta meg, hogy mindjárt egy új év kezdődik…

2005

Bár már most, harmincegy évesen sem tulajdonítok túl nagy jelentőséget annak, hogy harmincegy óra múlva már 2006-ot írunk, arra mindenesetre jó alkalom, hogy nagyon boldog, kreatív, zenében és vizuális élvezetekben bővelkedő új évet kívánjak, valamint arra is, hogy ajánljam Yugo Nakamura honlapját, ahol valaki 2000 decembere óta minden másodpercet lejegyez:)

Pink Floyd: Inside Out – Kifordítva

hal
Hozzászólás

Pink Floyd: Inside Out – Kifordítva

Régen örültem ennyire könyvnek, mint karácsony este ennek, mikor megtaláltam a fa alatt. Láttam már a plakátját, olvastam az interneten róla, de mikor kézbe vettem, meglepett milyen termetes könyvről van szó. Én elképzeltem egy A5-ös formátumú, a szövegen kívül legfeljebb néhány fekete-fehér képet tartalmazó kiadást, és e helyett egy A4-es, 360 oldalas, színes képekkel teli, nagyon alapos(nak tűnő), a zenekar történetét részletesen leíró művet kaptam ajándékba Kedvesemtől.

A Pink Floyd zenéje iránti vonzalmam nagyjából egyidős a zeneszeretetemmel, vagyis tinédzser korom óta tart. Már katona voltam, mikor megjelent eddigi (csak remélem, hogy van értelme ez utóbbi szónak ebben a mondatban) utolsó stúdióalbumuk „The Division Bell” címmel 1994-ben. Emlékszem, hogy a rádióból tudtam meg a hírt, lesz új PF album. Nagyon kíváncsi voltam rá, és mikor megjelent, (ha jól emlékszem) szüleimtől megkaptam ajándékba. Minden egyes eltávozásomkor meghallgattam, és az album dallamaival a fejemben vonatoztam vissza Kiskunfélegyházára, a laktanyába.

Most legalább ennyire örültem a könyvnek, mint akkor az albumnak. Miután végiglapoztam, a fülszöveg elolvasása tovább gerjesztette kíváncsiságomat, és bele is kezdtem a könyv olvasásába még szenteste. Természetesen az Utóirattal kezdtem, hátha megtudok valamit arról, lesz e még folytatás – és egyébként is Kifordítva a könyv címe, miért ne kezdhetném a végén. Konkrétumot nem tudtam meg, de a lényeg, hogy a zenekar egyik tagja sem mondta, hogy vége. Egy biztos, hogy ha lesz még Európában Pink Floyd koncert, én ott leszek.

Karácsony első napján egy reggeli kád forró vízben elolvastam az első fejezetet, és nem kellett csalódnom, tényleg szórakoztatóan ír Nick Mason, a dobos – ahogy azt a már említett fülszöveg igérte. Ma egy újabb reggeli kád forró vízben a második fejezetnek is a végére értem, és csalódásra csak egyetlen okom van, az első 60 oldalon 5 elírással találkoztam eddig. Ezzel együtt egyértelműen ott a helye minden Pink Floyd rajongó könyvespolcán. És ha már kétszer említettem a fülszöveget, idézek is belőle kedvcsinálóként:

Nick Mason az egyetlen, aki végig részese volt a Floyd negyvenéves történetének. Így a dobok mögül az együttes életének minden szakaszát végig tudta követni: a késő hatvanas éveket, amikor a londoni underground kedvencei voltak, Syd Barrett állapotának romlását és távozását, a klasszikus Floyd hangzás kialakulását, a The Dark Side Of The Moon világra szóló sikerét, az együttesen belüli feszültségek és problémák növekedését, a szakítást Roger Waters-szel, és a David Gilmourral közös döntést, hogy hírnevüket kockára téve Pink Floyd néven folytatják a munkát.

Mikor Nick Mason megírta beszámolóját a rock egyik legragyogóbb és legötletesebb zenekaráról, nemcsak saját memóriájára és kutatásaira támaszkodott, hanem igénybe vette a Pink Floyd sztori legfontosabb szereplőinek gondolatait és emlékeit is. Terjedelmes fénykép- és grafika-gyűjteményének sok különösen ritka darabja ebben a könyvben jelenik meg először. A történetet Nick szubjektív kronológiája egészíti ki.

Végül ajánlom a Pink Floyd hivatalos honlapját is, ami lehet, hogy csak nekem új, mert nem mostanában nézegettem: www.pinkfloyd.co.uk

A Monty Python sorozat hivatalos magyar oldala

hal
1

A Monty Python sorozat hivatalos magyar oldalaMa fedeztem fel, hogy végre ilyen is van. Köszönet érte a Filmmúzeumnak. Még nem volt időm átböngészni, de első ránézésre tartalmasnak tűnik. Csak egy mondat a címlapról:

Amikor 1969. október 5-én a BBC bemutatta a Monty Python repülő cirkuszának első részét, a televíziós komédia történetének egyik legfényesebb fejezete kezdődött el.

Tehát a Monty Python Repülő Cirkusza sorozat hivatalos magyar oldala: www.filmmuzeum.hu/monty

Layout kialakítása, dokumentum beállításai

hal
5

A Quark-ról autodidakta módon tértem át az InDesign-ra. Anélkül, hogy bármit olvastam volna az InDesign-ról, a legfontosabbakra magamtól rájöttem a program használata közben. Ez is azt mutatja, mennyire jól átgondolt, és felhasználóbarát eszközről van szó. A következőkben néhány olyan dologról ejtek szót (a címben említett témán belül), melyeknek létezéséről csak akkor szereztem tudomást, mikor elkezdtem tanulni a program használatát.

Layout > Layout Adjustment  Engedélyezésével a program a képek, szövegdobozok, objektumok méretét automatikusan a hasábéhoz igazítja, ha megváltoztatjuk annak szélességét.

Edit > Preferences > Guides & Pasteboard…  A Guides in Back kipipálásával a segédvonalak az objektumok mögött jelennek meg.

Mesteroldal  Ahhoz, hogy egy mesteroldalt alkalmazzunk dokumentumunk egyik oldalára, elég, ha a Pages palettán a mesteroldal ikonját a kívánt oldal fölé húzzuk. Ezután a mesteroldalon szereplő elemeket a mesteroldalt alkalmazó bármely oldalon kijelölhetjük a Ctrl+Shift billentyűkombináció segítségével, és meg is változtathatjuk. És ami a legszebb az egészben, hogy ettől még a megváltoztatott elem továbbra is a mesteroldal része marad, a mesteroldalon történő módosítások továbbra is hatnak rá, csak a megváltoztatott tulajdonságait írjuk felül.

Oldalpár  Egy oldalpár együtt tartásához jelöljük be a Pages paletta jobb felső sarkában levő kis fekete nyílra kattintva a Keep Spread Together-t. Egy oldalpárt a legegyszerűbben úgy tudunk kijelölni, ha a Pages palettán az oldalpárt jelképező ikon alatti számokra kattintunk. Ha duplán klikkelünk, akkor az oldalpár középre igazítva jelenik meg a képernyőn.

Segédvonal húzásakor lenyomva a Ctrl-t a teljes munkafelületen megjelenik a segédvonal (függetlenül attól, hogy az oldalon belül, vagy azon kívül van az egerünk), ha a Shift-et nyomjuk le, akkor pedig kerek, félkerek értékekhez tapad.

„Folytatás az x. oldalon.”  Legegyszerűbben a szöveg írása közben helyi menüből választhatjuk az Insert Special Character > Next Page Number menüpontot (vagy Type > Insert Special Character > Next Page Number) – ezt szúrjuk be az „x” helyére. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a „Folytatás az x. oldalon.” feliratot tartalmazó szövegdoboz legalább részben fedje a láncolt szöveg dobozát.

Egyébként manapság, ha néha muszáj a Quark-ot használnom, nagyon fáj, az InDesign után…

Tévéreklámok

hal
Hozzászólás

Sony Bravia

Általában utálom őket (mert a többségük utálni való), de néha-néha akad közöttük olyan, amit nagyon megszeretek. A legutóbbi a Sony Bravia reklámja, ami szerintem telitalálat kép, hang, és megvalósítás szempontjából is. Az összhatás, a hangulat egyedi és magával ragadó. A zene José González Heartbeats című dala, és a reklám 3 perces HQ verziója is letölthető a honlapról.

folytatás »