Régóta tervezem ezt a bejegyzést, de nagyon nehezen gyűlt hozzá az anyag; mert a Photoshop-pal alapvetően jó dolgozni, és kétségtelenül a legjobb programok egyike. De azért nem hibátlan. Kezdetnek összegyűjtöttem néhány olyan zavaró tényezőt, amik a használatakor engem a leginkább bosszantanak. Azért írtam, hogy kezdetnek, mert szeretném, ha mindenki, aki ezt olvassa, és Photoshop-ot használ, hozzátenné a magáét – persze csak ha van mit. Ez hasznos lehetne azért is, mert néha esetleg kiderülhetne, hogy amit valaki a program hibájának vél, az valójában a Photoshop-os ismereteinek hiánya. Szóval írjatok, szerintetek mi nem jó – és miért gondolja valaki rosszul, hogy az úgy nem jó. Kezdem én.

• Lassúúú. Ez zavar a leginkább. Persze ezt el lehet intézni annyival, hogy erősebb vas kell alá, de amikor egy 3 gigás processzorral, 1 giga rammal felszerelt gépen egy weblaptervnél rendszeresen 10 másodperceket kell várni egy réteg odébbmozgatására (vagy más hasonló nagyságrendű dologra), miközben semmilyen visszajelzés nem érkezik, az nagyon bosszantó.
• Ha réteg összhatásmódot váltok, ott marad a fókusz a Layers paletta legördülő menüjén (és hiába nyomom például a v billentyűt a mozgató eszközért).
• Transform-nál mindig középen van az alapértelmezett referenciapont. Ezt persze lehet előnyként is értékelni, de nekem sokkal szimpatikusabb az InDesign béli megoldás, ahol mindig az utoljára kiválasztott a referenciapont.
• A palettákon (például a betűméretnél a Character palettán) nincsenek apró fel-le nyilak, hogy egyszerűen tudjam egyesével (vagy Shift lenyomásával legtöbbször tizesével) állítani az értékeket (ahogy InDesign-ban vagy Illustrator-ban)
• Összefoglalva és egyben kiegészítve az utóbbi két pontot, hiányolom az egységes(ebb) kezelőfelületet és megoldásokat a három Adobe terméknél (Photoshop, Illustrator, InDesign). Azt, hogy azonos funkciók, mindhárom programban ugyan ott legyenek, és ugyan úgy működjenek – természetesen a három közül mindig a legjobbat véve alapul.
• Ha valami még eszembe jut, frissítek kommentálok.

Összességében minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. De csak majdnem. Most ti jöttök.

Először: vegyük észre a gombokat a palettákon. Másodszor: használjuk is őket – mert hasznosak. A következőkben ezt a két leggyakrabban használt paletta (Layers, History) példáján keresztül próbálom bebizonyítani.

Gombok a Layers palettán

A Layers paletta alján levő gombok talán ismertebbek, mint a tetején találhatók (vagy csak tévesen magamból indulok ki), melyek megvédik kívánt pixeleinket a nemkívánt behatásoktól.

Balról az első (Lock transparent pixels) az átlátszó részeket óvja, ha bekapcsoljuk. Ekkor nem tudunk az átlátszó részekre festeni. Egy részben átlátszó részen az átlátszóságának mértékében jelenik meg, amit rá rajzolunk (például egy 20 %-os átlátszóságú területen a 100 %-os fedettségű ceruza csak 20 %-ban látszik).

Balról a másodikat (Lock image pixels) bekapcsolva nem tudunk módosítani a réteg tartalmán, legfeljebb a méretén. A Free transform eszközzel azonban csak a réteg egészén tudunk változtatni, az egyes részein nem.

A harmadik gomb (Lock position) a réteg pozíciójának megőrzésére szolgál. Ha bekapcsoljuk, festeni tudunk a rétegre, elmozdítani, torzítani viszont nem lehet.

Végül a Lock all bekapcsolásával teljes védelmet biztosíthatunk a rétegünknek – annak tartalmát, méretét, formáját és pozícióját nem módosíthatjuk.

Gombok a History palettán

A History Options ablakban (mely elérhető a History paletta jobb felső sarkában megbúvó kicsi nyilacskán keresztül) az Automatically Create New Snapshot When Saving kipipálásával minden egyes mentés állapota elérhető marad a paletta felső részéből. Ha sokszor mentünk, és nagy méretű fájllal dolgozunk, ez meglehetősen igénybe veheti gépünk erőforrásait.

Van azonban egy másik, nagyon egyszerű módja a pillanatnyi helyzet „lefényképezésének”. Csak kattintsunk a History paletta alján a középső gombon (Create new snapshot). Ekkor ugyan az történik, mint ha a fentebb leírtak szerint járnánk el, vagyis a pillanatnyi állapot megörökítésre kerül, és elérhető marad a History paletta felső részéből. A felugró ablakból választhatunk, hogy a teljes dokumentumuk állapotát jegyezze meg a Photoshop (Full Document), rétegeink összeolvasztva kerüljenek megörökítésre (Merged Layers), vagy csak az éppen kiválasztott rétegünk szerepeljen a pillanatfelvételen (Current Layer). Azonban fontos megjegyezni, hogy egyik esetben sem kerül mentésre a fájl, ezt ne felejtsük el megtenni!

A bal oldali gomb (Create new document from current state) a pillanatnyi állapot alapján egy új dokumentumot hoz létre; a jobb oldali kuka (Delete current state) pedig gondolom, mindenkinek ismerős, törli a History palettán kijelölt állapotot.

A Photoshop alapvetően pixelek létrehozására és módosítására szolgál, de már régóta (ha jól emlékszem, a 7-es verziótól kezdve) lehetséges vektoros alakzatok (Shape-ek) létrehozása is a programon belül. Két szempontból is hasznos mindez, egyrészt kihasználhatjuk a vektoros görbék kényelmét (minőségromlás nélkül méretezhetjük, és egyszerűen, gyorsan alakíthatjuk át a vektoros elemeket) anélkül, hogy el kellene hagynunk a Photoshop-ot; másrészt a Photoshop CS2-ből például pdf vagy eps formátumban mentve megőrizhetjük a vektoros információkat, és ezeket akár más vektoros programokban (például az Illustratorban) fel is használhatjuk. Hasznos dologról van tehát szó, ahogyan remélem a következő tippek is hasznosak lesznek e témában.

A Photoshop-ban létrehozott Shape-ek alapértelmezetten nem tapadnak a pixelek széléhez, vagyis könnyen lehetséges, hogy egy ilyen vektoros objektum például 85,3 pixel széles, minek következtében nem éles a kontúrja. Többek között ezen is változtathatunk, ha a Tools palettán valamelyik Shape eszközt kiválasztva, a Control palettán a Geometry options nevű lefelé mutató nyílra kattintunk, és bejelöljük a Snap to pixels opciót.

A Control palettán ugyan ide kattintva, de előzőleg a Tools palettán a Pen eszközt választva, ha kipipáljuk a Rubber Band jelölőnégyzetet, a Pen eszköz használatakor már egy újabb csomópont felvétele előtt is láthatjuk a görbénk „leendő” alakját.

Csillagot a legegyszerűbben a Polygon (sokszög) eszközzel kreálhatunk, ha a Control palettán a már előbb is említett nyílra kattintunk, és kiválasztjuk a Star lehetőséget.

Vektoros objektumunkat (annak kijelölése után) elmenthetjük a Custom Shape-ek közé az Edit > Definie Custom Shape menüpontot választva.

Egy kiválasztásból (vagy akár szövegből) könnyen görbét csinálhatunk a helyi menüben (jobb klikk a kép fölött) a Make Work Path (szöveg esetén Create Work Path) menüpontra kattintva. A Work Path-ot pedig egyszerűen elmenthetjük, ha a Paths palettán duplán kattintunk rá.

Görbe rajzolásakor az Alt billentyűt lenyomva az iránypontokat egymástól függetlenül mozgathatjuk, illetve a csomópontokat sarokpontokká alakíthatjuk (és vissza).

Ha közvetlen kijelölő eszközzel (fehér nyíl) az Alt nyomva tartása közben kattintunk egy vektoros alakzaton, akkor annak összes csomópontja kijelölésre kerül. A görbék kijelölése megszüntethető a Paths paletta üres területére kattintva is.

A görbék nagyon jó szolgálatot tehetnek maszkként is. Vektoros maszk létrehozásához a Paths palettán jelöljük ki a görbét, amivel maszkolni szeretnénk, a Layers palettán pedig a réteget, amire a maszkot alkalmazni kívánjuk; majd válasszuk a Layers > Vector Mask > Current Path menüpontot (vagy egyszerűbben jobb klikk a képen: Create vector mask). Vektoros maszk raszterizálása: Layer > Rasterize > Vector Mask (vagy jobb klikk a Layers palettán a maszk fölött: Rasterize Vector Mask).

Bár én csak ritkán használom, kétség nem fér hozzá, hogy bizonyos esetekben nagyon hasznos lehet, és nem véletlenül szerepel a Tools palettán.

Alapból az Edit in Standard Mode (bal oldali) gomb van bekapcsolva, ekkor a kijelölés villogó szaggatott, vonallal jelenik meg, ahogy a felső képen is látható.

Ha Edit in Quick Mask Mode-ba kapcsolunk, akkor a kijelöletlen részek vörösre színeződnek; az eszközök egy csoportja (ecset, ceruza, radír, festékesvödör, stb.), amik korábban magának a képnek a manipulálására szolgáltak, most a maszkra hatnak; a festőszín pedig feketére, illetve a háttérszín fehérre vált. Ha ennek a feketének 50 %-os fedettségével festünk a maszkra, akkor a kijelölés 50%-ban lesz kiválasztva, vagyis a kijelölt részt a képből kivágva, ezen része 50%-ban áttetsző lesz. Könnyen létrehozhatunk tehát bármilyen formájú, és fedettségű kiválasztást – akár elmosott peremmel. (Pontosan ugyan ezt megtehetjük a Layers paletta alján levő Add layer mask gombbal a réteghez maszkot adva, és a arra festve – én is ezt szoktam meg –; ám ahogy a Quick Mask Mode nevében is szerepel, ez a gyorsabb megoldás, és sokszor segíthet a maszkolt területet jól elkülönítő szín is.)

Ha duplán kattintunk az Edit in Quick Mask Mode gombon, a felugró ablakban megváltoztathatjuk az alapértelmezetten 50 %-os áttetszőségű vörös színt, és annak fedettségét, valamint beállíthatjuk, hogy ez a szín a maszkolt területet jelölje (Masked Areas), vagy a kiválasztott részt (Selected Areas). A Q billentyűvel gyorsan válthatunk a Quick Mask Mode és a Standard Mode között.

« előzmény

Tíz újabb tipp, melyek tovább egyszerűsítik az életed – ha eddig még nem ismerted volna, most bemutatom őket.

1. Ha betűtípust szeretnél választani egy szöveges rétegedhez, elég, ha kiválasztod a réteget a Layers palettán, majd a Character palettán a betűkészlet nevére kattintasz, és ezek után a fel/le nyilakat használva tallózol az installált betűkészleteid között – úgy hogy közben azonnal látod a változást.
2. Miután végeztél egy szöveg begépelésével, elég lenyomni a klaviatúra jobb alsó sarkában, a numerikus billentyűzet mellett található kicsi Enter-t, ahhoz hogy a szövegbevitelt befejezd – nem kell másik eszközre váltanod (ami az eszköz paletta elrejtése esetén szövegbeitelkor nem is lehetséges), vagy egyéb nehézkes trükkökkel kilépni.
3. A Layers palettán két réteget elválasztó vonalra Alt-tal kattintva, az alsó a felső maszkja lesz.
4. Maszk megjelenítéséhez/elrejtéséhez kattints a Layers palettán a maszk bélyegképére a Shift billentyűt nyomva tartva.
5. Ha a sok réteg, vagy maszk közül csak egyet szeretnél látni, nem kell az összes többit eltüntetni, elég, ha az Alt lenyomásával kattintasz a Layers palettán a réteg bal szélén található szemre. Ha még egyszer kattintasz ugyan ott, újra láthatóvá válik a többi réteg is (de csak az, ami előzőleg is látható volt).
6. Új réteg vagy mappa (group) létrehozása a meglévő alá: Ctrl+Create a new layer gomb a Layers paletta alján.
7. Background-ból layer: duplaklikk a Background rétegen a Layers palettán.
8. A kijelölt rétegek összeolvasztása: Ctrl+E.
9. Ha egyik dokumentumból a másikba húzol át egy réteget, és azt szeretnéd, hogy pontosan ugyan oda keruljön (vízszintes és függőleges kordinátáit illetően), ahol az eredeti fájlban is volt, áthúzás közben nyomd le a Shift billentyűt. Ha a két dokumentum mérete nem pontosan egyezik, akkor középre igazítja az áthúzott réteget a Photoshop.
10. Végül ajánlom az Image > Trim menüpontot, ha azt szeretnéd, hogy a Photoshop a képed széleiből vágja le a bal felső, vagy a jobb alsó pixellel egyező, vagy az átlátszó részeket.

folytatás »

Tavasszal lesz egy éves ez a nagyszerű szoftver, de még mindig vannak, akik nem ismerik újdonságait. Ezek közül ezúttal a rétegek, és réteg stílusok a Photoshop CS2-ben nagymértékben leegyszerűsített kezeléséről lesz szó.

Rétegek, réteg csoportok kijelölése

Ha egyszerre több réteget szeretnél kijelölni, a Ctrl lenyomása mellett kattints a kiválasztandó rétegekre a Layers palettán. A kijelölt rétegekhez egyesével hozzáadhatsz, ha a rétegekre a Ctrl lenyomásával kattintasz, a kijelöltek közül visszavonni ugyan így tudsz (akárcsak a fájljaidat rendezgetnéd). A legszebb, hogy mindez úgy is működik, ha a megnyitott dokumentumodban kattintasz a rétegeiden a Move (mozgató) eszközzel a Shift lenyomása mellett (ha az Auto Select Layer opció nincs kijelölve felül, a Control palettán, akkor a Ctrl-t is nyomd le). A Layer palettán a kattintott rétegek egymás után kijelölésre kerülnek. Kiválasztás visszavonása ugyan így lehetséges. Több egymás feletti réteg egyidejű kiválasztásához jelöld ki a legalsót (vagy a legfelsőt), majd a Shift lenyomásával a legfelsőt (vagy a legalsót). Ekkor a két szélső réteg közötti összes többi egyszerre kijelölésre kerül. Réteg csoportok (Group) esetén is minden pontosan a fentiek szerint működik, kivéve a Move eszközzel történő kijelölést, mivel az mindig csak egy rétegre vonatkozik.

Rétegek, réteg csoportok másolása

Ha egy réteget szeretnél lemásolni, semmi más dolgod nincs, mint az Alt nyomva tartása mellett kattintani a Layers palettán a másolandó rétegen, és az egérrel elhúzva a másolatot beilleszteni a kívánt helyre. Ugyan ilyen egyszerűen másolhatsz réteg csoportokat, vagy tetszőlegesen kiválasztott rétegeket. (Mindezen CS2-es újítások mellett természetesen működik a „hagyományos” módszer is: a dokumentumban a Move eszközzel Alt lenyomásával is másolhatsz rétegeket.)

Rétegek, réteg csoportok rendezése

A kiválasztott rétegeket a lehető legegyszerűbben, „a Drag and Drop” módszerrel rendezheted a Layers palettán. A réteg csoportok (Group-ok) sok réteg esetén is könnyen áttekinthetővé teszik a munkát. Ha a kiválasztott rétegeid egy újonnan létrehozandó csoporba szeretnéd rakni, a rétegek kijelölése után kattints a Layers paletta alján a Create a new group gombra a Shift lenyomása mellett. Ekkor a kiválasztott rétegek rögtön az új mappába kerülnek. Ha a Shift mellett az Alt-ot is lenyomod, rögtön nevet is adhatsz a mappádnak. A réteg csoportok (mappák) ugyan ilyen egyszerűen kezelhetők, és rakhatók csoportokba – de nem a végtelenségig, a mappák egymásba ágyazásának legfeljebb öt szintje lehetséges.

Réteg stílusok másolása

A fentiek után már nem meglepő, hogy a réteg stílusok (Layer Style) is nagyon egyszerűen másolhatók. Mégpedig pontosan úgy, ahogy a rétegek. Ha egy réteg összes effektjét át akarod másolni egy másik rétegre, az Alt lenyomása mellett húzd át a réteg jobb szélén található „f” betűt arra a rétegre, amelyikre másolni szeretnéd. Ha csak egyetlen effektet szeretnél átmásolni, akkor csak a másolandó effekt nevét húzd át. Sajnos egynél több, de nem az összes effekt egyidejű másolására egyelőre nincs mód, de azt hiszem, ezért kár lenne elkeserednünk. Talán majd a CS3-ban…

Semmi más, csak ami a címben is szerepel. Photoshop tippek, melyek megkönnyítik az életed. Tíz darab.

1. Egy duplaklikk a Photoshop ablakának üres, szürke területén a File > Open parancsnak felel meg. Ha ugyan ezt a Ctrl lenyomása közben tesszük, akkor a File > New menüpont kiválasztását spórolhatjuk meg.
2. Ha egy már megnyitott képpel egyező méretű, és színmódú újat akarunk létrehozni, akkor a File > New menüpont kiválasztása után (ugyan ezt egyszerűbben: lásd az elzőző pontban) a Window menüből válasszuk ki azt a dokumentumot, aminek tulajdonságait másolni szeretnénk.
3. Polygonal Lasso (sokszög lasszó) használatakor egy lépés visszavonása a Del billentyű lenyomásával lehetséges.
4. A Magic Wand (varázspálca) tulajdonságait az Eyedropper (pipetta) beállításai is befolyásolják. Aprólékos részletek kiválasztásához utóbbinál a Control panelen a Sample Size legördülő menüből válasszuk a Point Sample-t, nagy kiterjedésű, foltos területekhez pedig a 5 by 5 Average lehetőséget.
5. Ha egy kiválasztás széleinél szeretnénk megvágni a képünket, válasszuk az Image > Crop menüpontot.
6. Brush (ecset) megjelenítésének megváltoztatása Precise-ről Normal Brush Tip-re vagy fordítva (és vissza) a Caps Lock billentyűvel is lehetséges (egyébként: Edit > Preferences > Displays & Cursors).
7. Az egeret a Swatches paletta üres része fölé húzva átalakul Paint Bucket-té (festékes vödörré), és a festő szín egy kattintással felvehető a színmintákoz.
8. A Full Screen Mode háttérszínének megváltoztatásához válasszuk a Paint Bucket eszközt, és a Shift lenyomása mellett kattintsunk az üres területen. Ezek után a háttér színe a festő szín lesz. (Full Screen Mode-ba kapcsoláshoz nyomjuk le az F billentyűt, vagy az eszköztáron alulról és balról a második gombot.)
9. Használjuk a helyi menüket a jobb egérgomb lenyomásával! A Move (mozgató) eszköz esetén például elolvashatjuk a kattintás helyén egymás alatt szereplő rétegek nevét, melyeket akár ki is választhatunk. A Brush eszköznél pedig az éppen aktuális ecset-készletünkből válogathatunk, illetve méretét és keménységét állíthatjuk egy jobb klikk után.
10. Végül ajánlom, hogy csúszkáljunk! Szinte minden mezőnél, ahol számszerű értéket adhatunk meg, ha a mezőtől balra visszük az egeret, megjelenik egy jobbra-balra mutató nyíl. Kattintás után az egeret vízszintesen elhúzva egyszerűen beállíthatjuk a kívánt értéket.

folytatás »

Tudom, hogy sok helyen sokszor lerágott csont már, szerintem mégis megér egy misét – talán lesznek olyanok (főként digitális fotózással foglalkozók), akik számára hasznos lesz a következő leírás. Először is tisztázzuk, hogy a Photoshopban rétegekkel dolgozunk, melyeknek az alattuk levő réteg(ek)re gyakorolt hatásának módját a Layers paletta tetején levő legördülő menüből (alapértelmezetten Normal) válasszthatjuk ki.

Normal

Ebben a helyzetben egyáltalán nem befolyásolják egymást a rétegek. Az látszik, ami feljebb van – takarva az alatta levő(ke)t –, hacsak nem változtatjuk meg az átlátszóságát (Opacity). Ez utóbbi segítségével például nagyon könnyen állíthatunk elő lágyított hatású képet. A dolgunk mindössze annyi, hogy

1. duplikáljuk a lágyítandó képet tartalmazó rétegünket (a legegyszerűbben CS2-es Photoshopban az Alt lenyomásával a Layers palettán a rétegre kattintva, és felfelé elhúzva – vagy a réteget a Layers paletta alján található „Create a new layer” gombra húzva);
2. a másolt réteg áttetszőségét 50% körüli értékre állítjuk (ezt a végén még módosíthatjuk);
3. végül alkalmazzuk rá a Filter > Blur > Gaussian Blur… effektet (ízlés szerint).

Screen

Az utólagos expozíció korrekció egyik legegyszerűbb módja, ha

1. duplikáljuk a világosítandó képet tartalmazó rétegünket;
2. a másolt réteg összhatásmódját Screen-re állítjuk;
3. végül az áttetszőségét a kívánt hatás eléréséig csökkentjük (a 38% nagyjából +1 fényértéknyi expozíció-korrekciót jelent).

Multiply

Az utólagos expozíció korrekció másik legegyszerűbb módja, ha

1. duplikáljuk a sötétítendő képet tartalmazó rétegünket;
2. a másolt réteg összhatásmódját Multiply-ra állítjuk;
3. végül az áttetszőségét a kívánt hatás eléréséig csökkentjük (a 38% nagyjából -1 fényértéknyi expozíció-korrekciót jelent).

Overlay

Ha a képünk nem elég kontrasztos, fotós nyelven szólva keményebbé szeretnénk tenni, arra is van egy az előzőkhöz hasonlóan egyszerű megoldás:

1. duplikáljuk a kontrasztosítandó képet tartalmazó rétegünket;
2. a másolt réteg összhatásmódját Overlay-re állítjuk;
3. végül az áttetszőségét a kívánt hatás eléréséig csökkentjük.

Ha a fent említett hatások bármelyikét a kép egyes részein csökkenteni szeretnénk, a felső (módosított) réteget kijelölve hozzunk létre rajta egy maszkot (Layers paletta alján: Add layer mask), és fekete festőszínt választva a maszkon fessük rá az ecsettel azokra a részekre, ahol csökkenteni szeretnénk beavatkozás mértékét. (Az ecset átlátszóságat állítsuk 10-20% körüli értékre, hogy ne legyenek hirtelen átmenetek a képen. A maszkokról bővebben a következő alkalommal.)

Korábban már érintőlegesen említettem a billentyűk használatának előnyeit, most egy kicsit bővebben is szót ejtek róla, mert szerintem érdemes. Ott van például a nagyszerű History paletta, de ha csak az utolsó lépést akarjuk visszavonni, sokkal egyszerűbb lenyomni a Ctrl+Z billentyűkombinációt. Ezzel gyanítom, sokaknak nem mondtam újat. De mi van, ha még egyet vissza szeretnénk lépni? Ha megismételjük a Ctrl+Z lenyomását, visszatérünk az előző, legfrissebb állapothoz. Ez is nagyon jól jöhet, de ha a Ctrl+Alt+Z billentyűket nyomjuk le, akár lépésenként is haladhatunk visszafelé. Időben ellentétes irányú lépkedéshez az Alt helyett nyomjuk le a Shift-et (Ctrl+Shift+Z).

A festő- és háttérszín alapértelmezett fekete-fehér kombinációját helyreállíthatjuk a D billentyű lenyomásával. Az X-et lenyomva felcserélhetjük őket. Réteg vagy kijelölés festőszínnel történő kitöltéséhez elég lenyomni az Alt+Backspace billentyűket, ugyanez háttérszín esetén: Ctrl+Backspace. Ha azt akarjuk, hogy közben az átlátszó részek érintetlenek maradjanak, nyomjuk le a Shift billentyűt is.

A képen látható eszközök (és az „alattuk megbújók” – a Healing Brush-ok és a Patch kivételével) mindegyikének módosítható valamelyik paramétere (legtöbbször az átlátszósága) egyetlen szám lenyomásával a numerikus billentyűzeten. Az ecset használatakor például elég, ha lenyomjuk az 5-öst, és az átlátszósága máris 50%-ra vált (a 100%-ot a nullával tudjuk beállítani).

Végül az Alt billentyű megérdemel egy külön bekezdést. A Levels felnyíló ablakban (Ctrl+L) a csúszka húzása közben az Alt-ot lenyomva megjelennek az elvesző részletek. A másik, amit a képen is észre vehetünk, hogy a Cancel gomb az Alt lenyomásának hatására átalakult Reset-té. Ez nem csak a Levels esetén van így. Általában a Cancel gomb az Alt lenyomására Reset-re vált, és vannak más gombok is, amiknek megváltozik a funkciójuk az Alt hatására (érdemes próbálgatni).

A Layers, Swatches, Paths, Channels paletták alján levő Create new… ikonokra Alt lenyomásával kattintva előjönnek beállítási lehetőségek. Egy új layernek például rögtön nevet adhatunk, meghatározhatjuk a színét a Layers palettán, az összhatásmódját, az átlátszóságát, és bejelölhetjük, hogy az alatta levő réteg maszkolja-e a létrehozandó újat – ahogy a képen látható.

A History paletta alján a Create new snapshot ikonnál használva az Alt-ot, az új pillanatfelvételnek azonnal nevet is adhatunk, és azt is meghatározhatjuk, hogy miből készüljön.