Gaba 2009-es örömei között találtam a Backblaze-t, ami évi 50 dollárért korlátlan online backup lehetőséget biztosít. Január 8-án elő is fizettem rá, és a múlt pénteken „már” be is fejeződött* a biztonsági mentés, mind a 241 698 fájlom (774 099 MB) megérkezett Amerikába. Azóta nyugodtabban alszom. :)
*Éjszakára mindig kikapcsoltam a gépet, kb. napi 17 órán át zajlott a backup; és volt egy elvesztegetett hónapom a Windows 7-re átállás miatt, melynek kapcsán újra kellett indítani a mentést.
Nálam április végén jött el az ideje, hogy Gmail-re váltsak (már többször említettem, hogy nem vagyok kapkodós típus – béta verziókat például soha nem használok). A Gmail egy lenyűgözően jól átgondolt, felhasználóbarát alkalmazás. Csodás, hogy nem kell keresgélni a megválaszolt levelek párjait az elküldöttek között – ott van minden együtt egy „beszélgetésben”. Pofonegyszerűen hozhatok létre mindenféle szűrőket, irányíthatom át a leveleimet, stb. A Gmail egy szóval zseniális! Pláne egy HTC Heroval kiegészülve.
Ha a telefonomon elolvasom a levelem, a számítógépemen már olvasottként jelenik meg – és ugyan ez fordítva is igaz; vagy ha törlöm itt, törlődik ott is – hiszen nincs is itt meg ott, ugyan az van bárhol, bármikor. Nincs több figyelmeztető e-mail küldés magamnak a munkahelyemről itthonra, vagy innen oda. Beírom a Google Naptárba, és ha akarom még SMS-t is kapok róla. Azért az egy fájó hiányosság, hogy a felugró ablakos emlékeztetőt csak egyszer lehet altatni, akkor is csak 5 percre. De ezzel együtt is egy fantasztikus korban élünk, uraim – ahogy Plastik Józsi mondaná. Eddig Outlook + Firefox volt a két alap program, amit a számítógépemmel együtt indítottam. Mostantól elég a róka. Szeretem, ha egyszerűsödnek a folyamatok. Viszlát Outlook, üdv Gmail!
Elkezdődött a visszaszámlálás:
„Mindig van új és újabb, hát várd a csodát, de sohase mondd, hogy nincs tovább”:
Több mint két és fél éve vásároltam a vasat, amit azóta változatlanul Windows XP-vel használtam (egy újrainstallálást beiktatva) – egészen múlt szerdáig, amikoris beépítettem a címben említett hardvereket és installáltam a 64 bites Windows 7 Professiolnal-t. Valami hasonló érzés, mint amikor a 25 éves Citroen kacsámból átültem a vadonatúj Peugeot 307-be. Csak tudnám miért kellenek azok a baszott nagy outer glow-k a szövegek köré, és miért nem lehet egy egységes, szép (letisztult) és felhasználóbarát felülettel előállni végre, mint ahogyan a Windows Phone 7 esetében – legalábbis elsőre úgy tűnik – sikerült:
A számítógép korában villámgyorsan avulnak el a szakkönyvek, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valaki még hasznát veszi ezeknek:
Ma telepítettem, és örömmel tapasztalom, hogy a 3.5-ös verzió tényleg érezhetően gyorsabb az elődjénél – ami nekem már nagyon hiányzott. Egyedül a Web Developer kiegészítő nem frissült automatikusan, pedig már van új (1.1.8-as), a 3.5-ös Firefox-szal kompatibilis verziója. (Index cikk: Egy lépéssel közelebb a világuralomhoz a Firefox)
frissítve: Azért a memóriát továbbra is zabálja rendesen, és az elindulás még mindig nagyon ráérősen zajlik. :(
Egy napos szopás. Remélem, ez volt az utolsó ilyen alkalom. Bízom a Windows 7-ben. :)
Kaptam egy levelet, benne egy kérdéssel, melyet közvetítettem az „illetékesnek”; és most a válasszal együtt közzéteszem, mert többeknek tanulságos lehet.
Kedves Zsolt!
Én most egy szakdogát írok a gimp és a photoshop összehasonlításáról. Az egyik szempont, hogy mennyire tudja a gimp azokat a dolgokat mint pl. a cmyk (amit végülis egyáltalán nem tud).
Ekkor jössz te a gépbe mert olvastam a blogodon, hogy Tamási Ákossal szoktál levelezni a színprofilokról és ott olvastam: „ha mondjuk plakátnyomtatás a cél, akkor célszerű rgb-ben hagyni a képeket, mert a nyomtató rip szoftvere sokkal szebben szokott bontani, mint egy átlagos nyomdai színprofil.”
Én egy darabig dolgoztam nyomdában és ott egy mako 4650-es levilágító volt és ugye az egy ősrégi monstrum. Az a levilágító ha RGB-ben küldtük rá az anyagot akkor a fekete színt csak úgy simán kihagyta a levilágításból és akkor jött ugye a jó öreg KI A HIBÁS STORY.
Akkor most jön a kérdés mégpedig, hogy az ofszet nyomtatóknál ugye a nyomtató ripje is le tudja-e bontani az RGB színeket vagy csak a digitális nyomtatók rip-je tudja lebontani.
Ezért gondoltam Tamási Ákosra aki nem tudom, hogy milyen színszakember vagy csak egy dtp-s aki nagyon nagy tapasztalattal rendelkezik de tőle szeretnék erről az egészről vmi konkrét információt kapni mert amit ezen a főiskolán tanítanak az minden csak nem gyakorlati oktatás.
Ákos válasza:
Szia Dávid!
A mai nyomtatók (rip-ek) kicsit másképpen kezelik az rgb-t mint régen. Amit írsz a mako rip-je valóban nem kezelte egyáltalán az rgb színteret, hiszen akkoriban még szigorúan szeparált (színre bontott) postscript-ekre készítették csak fel a levilágító szoftvereket és a tördelő programok is verziónként másképp kezelték ps írásnál. Szépen lassan viszont megjelentek a plakát- és proofnyomtatók, amiknek már egészen más igényeknek kellet megfelelniük, mivel általában nem 4 hanem (6 vagy több) színből nyomtatnak egészen különböző tulajdonságú papírokra. Ezeknél a színprofilok megjelenése elkerülhetetlen volt, ez viszont felkínálta azt a lehetőséget, hogy mindegy milyen anyagot kap a szoftver (rgb vagy cmyk) azt mindenképpen kovertálnia kell az adott papírra elkészült színprofilra amire a nyomat készül, hogy színhelyes legyen.
A mai nyomdai ctp-k is átestek ezen a fejlődésen, de azért ők még a mai napig szigorúbban veszik a színtereket, de itt is van különbség gyártók között. A nyomdai előkészítésnél ma már pont az lenne a lényeg hogy végig rgb-ben marad a kép és csak akkor bontjuk cmyk-ra, amikor tudjuk hogy a nyomda milyen paraméterekkel (technológia, papír, stb.) fogja nyomni. Ha például elkészül egy kreatív hirdetési anyag és azt 6 újságban jelenik meg akkor a minden újság nyomdájának kellene bontania az anyagot, mert egy népszabadságba és egy nők lapjába egészen más festékterheléssel kell számolni és a több színből kevert fekete az egyiknél maximum 230% a másiknál akár 330% is lehet. Azért írtam, hogy kellene, mert nálunk a mai napig nem terjedt el ez az előkészítési folyamat. Jó esetben mindenki választ valami általános cmyk profilt és a nyomdára bízza, hogy alakít-e még a színeken a papír és technológia miatt.
Remélem sikerült válaszolnom a kérdésedre! :-)
Bjmatt az alábbiakban idézett hozzászólásával végképp eloszlatta arra vonatkozó kételyeimet, hogy a következő weblap tervemnél kipróbáljam-e a FireWorks-öt. Ezzel három részes spontán minisorozatunk végére értünk, melynek végkövetkeztetéseit így tudnám összefoglalni:
Bjmatt hozám hasonlóan Photoshop-ot használt weblapok tervezéséhez, mígnem (éppen a témaindító Propono-s bejegyzés hatására) megismerkedett a FireWorks-szel. Hozzászólásában ezt írta:
Próbálom az én szemszögemből leírni, hogy mire lenne szükségem. A dolog nyitja természetesen a lustaság, ami egyenlő az idővel, ami pedig mint tudjuk egyenértékű a pénzzel. Például a postán is érezhetjük, hogy ha csomót állunk sorba számlákkal, akkor nagyon sok pénzt ott tudunk hagyni.
Komolyra fordítva, akkor jönnek elő a lényeges felfogásbeli különbségek, ha az ember egy összetettebb oldalt, neadjisten alkalmazást kell hogy tervezzen.
Az összetettséget úgy értem, hogy az oldal sok kis almodulból állhat, sokféle szövegstílus, objektumstílus van benne és ezeknek végig kell menni következetesen már a terveken is, úgy hogy később ezeket könnyen felül tudd bírálni és megváltoztatni, úgy hogy ne kelljen az összes variációt egyenként újraszerkeszteni. Ezért vannak stílusok az indesign-ban is, meg illustratorban, meg a css-ben például. Sőt, vannak olyan kis blokkok, amik sok kis elemből állnak és nem jó ezeket mindig másolgatni (sok-sok layer), egyenként módosítgatni, hanem jobb ezekből egy szimbólumot egyszer definiálni, majd ezt újrafelhasználni.
Szerintem már most látjátok, hogy a photoshop ebből szinte semmit nem támogat, legalábbis nem úgy ahogy itt kellene. Mert például vannak layer-stílusok, de ha egyszer létrehoztad, nem tudod újradefiniálni, ha változtatnod kell, újra végig kell menned mindenen és az rengeteg idő és szívás. Karakterstílusai egyáltalán nincsenek, sem szimbólumok. Smart object-ek vannak ugyan, de nem szerkeszthetők helyben, és sokszor hibáznak szövegekkel leginkább.
A FireWorks pedig pont ezekre van kitalálva. Tudsz szimbólumokat, karakterstílusokat, objektumstílusokat definiálni, amelyeket később újradefiniálhatsz, és minden egyes példány automatikusan követi a változásokat. Már magában ez életmentő szerintem.
De ezen felül tud oldalakat kezelni, tehát bizonyos layerek, vagy layercsoportok állandóak lehetnek bizonyos oldalakon, de lehetnek olyanok is, amik csak adott oldalakon szerepelnek. Ez azért jó, mert nem kell minden ilyen elemet lemásolnod, hanem ugyanarra a layerre hivatkozik, tehát ha egyszer megrajzoltad, az végig ugyanaz lesz, és ugyanúgy módosíthatod mint a stílusokat, egy helyen kell csak.
Ami még nagyon hasznos, hogy gyorsan lehet vele egyszerű kis végigklikkelhető demokat készíteni slice-okkal, ez főleg a tervezési fázisban lehet istenes nagyon.
Ami nincsen sajnos azok a spot swatchok, de végülis objektumstílusokkal meg lehet oldani ezt is, kényelmesebb egy stílust újradefiniálni, mint kézzel átszínezni mindent.
Ami lehet keveseket érint, de nekem most nagyon jó, hogy tud Flex komponenseket is exportálni: paneleket, gombokat, menüket tervezhetek vele és használhatom őket Flex-ben. Teljesen rákattantam a Flex-re, kb utoljára a CSS felfedezésekor éreztem hasonlót. :)
Szóval összegezve: az a nagyon jó a FireWorks-ben hogy a webre találták ki, és nagyjából követi is a web újrahasznosítható, moduláris felfogását. Gyorsan lehet vele demokat készíteni és ezeket ki is lehet dolgozni tisztességgel, plusz sok időt megtakaríthatok vele.
Elsőre fura volt a PS/Illu után, de szerintem meg lehet szokni.
Tanulni jó dolog. Tamási Ákostól pedig sokat lehet. Most tovább adom a tudást, mert megosztani is jó dolog. Alábbiakban novemberi levelezésünk néhány tanulságos darabkája olvasható.
hal: Azt írtad, hogy nem szoktál színprofilt beágyazni. És nem szoktak kellemetlen meglepetések érni? Persze ez a színprofil beágyazásával sem kerülhető el az általad is említett hozzá nem értés miatt. Egyébként bevallom, ez nálam is egy kicsit ingoványos talaj. Szívesen olvasnék Tőled erről a témáról is.
Ákos: Sajnos végső tanulság ebben a színprofil ügyben nem garantálható, mivel ahány munka majdnem annyi beállítás! :-) Amikor beágyaztad a profilt jól tetted, de sajnos ezt annak is tudnia kell aki feldolgozza azt. Na itt szokott a baj lenni, mert vagy nem "veszik" észre, hogy profil van benne vagy egészen más értékeket fog a profil alapján a feldolgozó rip számolni, mint amit te szerettél volna. A acrobat esetében is ez van, ott csak annyi a "hiba", hogy nem nézi meg a beágyazott profilt, ha a separarion preview panelt előveszed, hanem alapértelmezésként a swop-os profilt előkapja és szimulálja neked, hogy mit kapsz ezekből a cmyk értékekből, ha amerikában nyomtatod az anyagot! Ha már megmondod neki, hogy ne butáskodjon és Euroscale Coated alapján bontottad, akkor rájön, hogy ugyanaz a profil van a pdf-ben mint a szimulációra szántban és nem fog konvertálni. Minden Adobe szoftver ilyen, próbáld ki, hogy kitöltesz egy fekete kijelölést photoshopban (cmyk képen, euroscale profi van beállítva), és ezek után előveszed a convert to profile parancsot egy swop coated profillal, ugyanúgy négy színes lesz a fekete....
A profilnak tulajdonképpen igazán a _színrebontáskor_ van jelentősége. Ha nyomdára készítesz elő és van profiljuk akkor be kell kérni és azt használni, ha nincs akkor szabvány Coated Fogra 39 vagy euroscale coated v2-t használj, abból nagy baj nem lesz hacsak nem valami speciáls dologról beszélünk, mint egy ckm vagy joy hirdetés, ugyanis itt nagyon vékony a papír és az előbb említett profil túlterheltséget okoz (ezekre is megvan a szabványos színprofil egyébként). A nyomdák manapság már egyébként nem saját profilt kérnek, hanem ők is fográra kalibrálják a gépeiket, de sok gépmester még a mai napig azt hiszi, hogy majd ő a gép mellett beállítja a színeket, hogy "szép" legyen. Sajnos ez ellen nincs orvosság, egyszerűen oda kell menni gépindulásra...
Ha már megvan a bontás, akkor nem biztos hogy életbiztosítás profilt ágyazni is a pdf-be, hiszen pont ezek miatt csúszhatnak el a színek az utómunkálatok során. Abban az esetben, ha mondjuk plakátnyomtatás a cél, akkor célszerű rgb-ben hagyni a képeket, mert a nyomtató rip szoftvere sokkal szebben szokott bontani, mint egy átlagos nyomdai színprofil.
Remélem tisztult a kép! :-)
Halasi Zsolt vagyok. 26 évesen, 2000 őszén találkoztam először az internettel. Lenyűgözött, hogy „bármit” elérhetek, ami érdekel. Emlékezetes esemény volt, amikor sikerült létrehoznom egy linket az első honlapomon. Ekkor egy éve ismerkedtem meg a számítógépes grafikával, azóta is szeretem, művelem és folyamatosan tanulom. Van egy régebbi hobbim is: 1992 óta készítek hangulatkonzerveket... → önéletrajz
„Történetünk 1999 őszén kezdődik. Halasi Zsolt a számítógépes grafika, a webgrafika megszállottjává lesz. Referenciák és tapasztalatok gyűlnek, ismeretségek, barátságok kötődnek. 2003-tól az egyszemélyes vállalkozás kiegészül Körmendi János programozóval. Tapasztalataink, elhivatottságunk, kapcsolataink révén úgy gondoljuk, nincs számunkra lehetetlen – legyen szó internetről, vagy nyomtatott anyagról. Tegyen próbára bennünket!” – mindezt 2003 tavaszán gépeltem egy flash dokumentumba, a HALDESIGN első verziójának bemutatkozás rovatába. Azóta tapasztalatom, tudásom tovább gyarapodott, szabadidőm mennyisége viszont egyre kevesebb; ezért másodállású egyéni vállalkozóként inkább csak annyit ígérek, hogy ha nem sürgős munkáról van szó, szívesen adok árajánlatot. → HALDESIGN történet
Az oldal tartalma a Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább! licenc szerint szabadon felhasználható, kivéve a saját készítésű fotókat, melyekre minden jog fenntartva!
2000–2010 HALDESIGN (v6) | Mobil verzió | WordPress alapokon
