Szerző: David Jury
Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 175×225 mm
Terjedelem: 256 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött

A címbéli kérdés megválaszolása igencsak bonyolult, és összetett feladat; aki végigolvassa ezt a könyvet, közelebb kerülhet a „megoldáshoz” (például azt is megtudhatja belőle, hogy a kurzív és a döntött betű nem ugyan az – szégyellem, de ez nekem újdonság volt). A rövid (2 oldalas) előszó és a tartalomjegyzék után a könyv három nagyobb és egy kisebb egységre tagolódik:

Háttér (62 oldal, 16 fejezet)

Évszázados hagyományok és a változás szükségessége; múlt és jelen kapcsolata; a beszéd, a nyelv, az olvasás és az írástanulás tipográfiai vonatkozásai, az egyes alkalmazási területek jellegzetességei az üzleti kommunikációtól, az üzenőtáblák kiragasztmányain keresztül az üzletportálok felirataiig – mindezen témákon végigkalauzol bennünket a szerző.

Megtudhatjuk, milyen folyamatok játszódnak le olvasás közben, és hogy a tipográfia segítségével miként tehetjük e folyamatot minél gördülékenyebbé, vagy hogy pontosan mit fed az olvashatóság (readibility) és a felismerhetőség (legibility) fogalma.

A gazdagon illusztrált oldalakon többek között megismerhetjük a mondatkezdő nagybetűk előtti dupla szóközök rejtélyét, vagy hogy miként változott a középre zárt és a balra zárt elrendezések megítélése az idők folyamán.

Anatómia (82 oldal, 32 fejezet)

A könyv második fejezete vizsgálat alá vonja a tipográfia alkotóelemeit, elemzi az egyes eszközöket és eljárásokat, az információ szervezésének lehetőségeit, a betűkategóriák jellegzetességeit, valamint a szöveg megjelenítésének és elrendezésének különböző módjait.

Az apró részletekbe mélyedés alkalmat ad a leggyakoribb tipográfiai problémák és lehetséges megoldásaik ismertetésére is.

Portfóliók (94 oldal, 16 fejezet)

A könyv záró fejezetében kortárs tipográfusokkal ismerkedhetünk meg, munkáikon keresztül pedig bepillanthatunk az igényes grafikai tervezés fantáziadús és változatos világába.

(forrás: a könyv honlapja)

Etcetera (11 oldal, 6 fejezet)

A negyedik aprócska rész is szót érdemel, ebben kaptak helyet a hivatkozások (igaz, hogy a 134., 146., és 248. oldalhoz tartozókat hiába keressük); van egy oldal az írásjelekről és a betűk felépítéséről; találhatunk itt két oldalnyi szójegyzéket; valamint ugyan ekkora terjedelemben név- és tárgymutatót.

Felmerült kérdések

Két dolgot nem értek, illetve nem biztos hogy el akarom hinni a szerzőnek. Az, hogy „a számjegyek szélessége egyforma” (134. oldal) egészen biztos, hogy így általánosságban kijelentve nem igaz, erről bárki könnyen meggyőződhet, ha tesz egy próbát (lehet, hogy a fordítást rontották el?).

A másik, amit a 148. oldalon olvastam: az Univers félkvirtmínusza történetesen egy kicsit lejjebb helyezkedik el, mint az Akzidenz Grotesk típusé (itt ezt példákkal is illusztrálja a szerző), ezért kisbetűk mellett az Univers gondolatjele jobban mutat, mivel közelebb kerül a kurrensek közepéhez” – nem tudom, hogy ehhez egy profi tipográfus mit szólna, de nekem biztos, hogy eszembe nem jutna egy másik betűtípus gondolatjelét belekeverni a szövegbe. Mindezekkel együtt tanulságos, hasznos olvasmány.

frissítve (2007. 09. 02.): A felmerült kérdésekre a válaszok itt olvashatók.

Előkészületben

Pár napja kaptam egy e-mailt a Scolar Kiadótól:

A Scolar Kiadó 2007 novemberében jelenteti meg új könyvét, melynek angol címe Print Production Handbook (A nyomdai előkészítés és gyártás kézikönyve).

A magyar nyelven megjelenő kézikönyv végigvezet a nyomdatermék készítésének lépésein az árajánlatkéréstől és szerkesztőségi munkától a színre bontáson, kilövésen, nyomtatási eljárásokon és kötészeti műveleteken keresztül egészen a minőség-ellenőrzésig, csomagolásig és szállításig.

A könyv paraméterei: 170×225 mm, 224 oldal, selyem fényű vinil borító, fűzött.

A könyv fejezetei: Nyomtatás a 21. században; Eredetik és előkészítés; Proofolás és lemezkészítés; Nyomási eljárások; Papír és festék; Nyomás utáni műveletek; Együttműködés a nyomdával; Függelék. (Csak azért említem, mert gondolom, vannak köztetek, akiket érdekel [ha megveszem, beszámolok majd róla].)

folytatás »

Szerző: Simon Loxley
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 162×240 mm
Terjedelem: 272 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött, védőborítóval

Ezt a könyvet vittem magammal Korfura. Egyrészt csalódást okozott a szegényes illusztráltságával (sokkal több szép betűvel szerettem volna találkozni benne, főleg azokkal, amelyeket nem ismerek névről, így egy kicsit bosszantó volt olvasni egy betűről, amiről azt sem tudom, hogy néz ki); valamint a tördelési hiányosságaival (fattyúsorokkal többször is találkozhatunk a könyvben) és a korrektúra hiányával (nem számoltam, de vagy két tucat elírást tartalmaz a kötet, vagyis átlagosan majdnem minden tizedik oldalra jut egy hiba – sokadszor teszem fel a költői kérdést: miért kell ezen spórolni?). Másrészt mindezekkel együtt érdekes olvasmány mindenkinek, akiket érdekelnek a titkok és történetek a betűk mögötti világból. » további részletek a kiadó honlapján

frissítve (2007. 07. 08.): Mint oly sokszor, ezúttal is az a negatív tulajdonságom került előtérbe, hogy hajlamos vagyok a rosszat előbb észrevenni, és – ahogy a fenti bejegyzésben is történt –, sokkal inkább hangsúlyozni, mint a jót. Erre a könyv tervezőjének, Czakó Zsoltnak hozzám intézett levele ébresztett rá újfent, melynek idézésével szeretném egy kicsit árnyalni a képet; és hangsúlyozom (jobb később mint soha), a fenti bejegyzésnek mégiscsak az utolsó mondata a lényeg, összességében jó kézbevenni, és érdemes elolvasni a könyvet.

Szia Zsolt!

Engem is megütött a guta, mivel a nyomdába menet előtti utolsó állapota a könyvnek más volt.
A nálam dolgozó lány aki a tördelésen dolgozott – miután többször megfeddtem bizonyos figyelmetlenségből eredő hiba miatt – most jó fej akartlenni, a kedvembe akart járni vagy nem tudom, de az utolső pillanatban észrevett néhány, általa hibának vélt helyzetet. Ezeket megoldotta, de sajnos azzal nem számolt, hogy más helyen ahol eddig mindden rendben volt elmozdul a tördelés.
Én egy fattyúsorrol tudok a 67. oldal, bár az is vitatható ugyanis én az angol szabályok szerint dolgozom és pl. a gerincszöveget is mindig úgy használom. Szerintem úgy logikus.
E könyv miatt hetekig szomorú voltam. Nagyon szomorú. És azóta le sem vettem a polcról csak most, hogy láttam az írásodat.

Lehet, hogy hibáztam abban, hogy a legutolsó pillanatban már nem néztem rá. Megbíztam a kollégámban. Bocsánat.