A ligatúrák hiánya kapcsán elgondolkodtam, mi az a tipográfiai hiányosság, mellyel rendszeresen találkozom, és melynek látványa a leginkább fáj. Egyértelműen az üres, szabadon hagyott, tiszta papírfelületek hiányoznak. A tér a tartalom körül. Mintha kötelező lenne egy nyomtatott oldal minden egyes négyzetcentiméterét befestékezni. Legyen nagyobb a betű, nagyobb a kép, hiszen még annyi üres hely van. De miért? Ma is láttam egy A4-es hirdetést (ráadásul egy nyomdaipari „szakfolyóiratban”), ahol legalább 12 pontos szöveggel volt teleírva az oldal kétharmada, a maradék harmadot, pedig „gondosan” megtöltötték a címmel, és képekkel, hogy egy dobókocka se férjen rá anélkül, hogy valami lényegeset el ne takarjon.

Mindezek kapcsán jutott eszembe a margó, ami bekeretezi a tartalmat, és elválasztja a környezetétől. Helyet biztosít a könyvet fogó kéznek, anélkül, hogy az a szöveget eltakarná (sőt egykor még jegyzetelésre is szolgált). A mai könyvek többsége esetén azonban a margó nem tölti be az előbb említett funkcióit – mert nem elég nagy. Egyrészt drága a papír, másrészt kevés a szépérzék.

Virágvölgyi Péter A tipográfia mestersége számítógéppel című könyvéhez hasonlóan Suzanne West Stílusgyakorlatok című írása (melyet éppen Virágvölgyi Péter fordított) is egy alapmű a tipográfia témájában, és konkrétan a margók kapcsán jutott az eszembe (a fenti képen a hagyományos margó szerkesztéséről szóló oldalának egy darabkája látható). A könyv 1990-ben született, 1998-ban adta ki az UR Könyvkiadó és Multimédia Stúdió.

Suzanne West első – Virágvölgyi Péter tolmácsolásában – megjelent szakkönyve, a grafikusok, reklámgrafikusok, tiporgáfusok, grafikai stúdiók és könyvkiadók nélkülözhetetlen alapműve, amely mind a professzionális tervezők, mind a laikusok számára – közérthetően, de a téma egészét teljes mélységében átölelően – áttekintést nyújt az oldaltervezés, a layout-design két eltérő módjáról. Könyve bemutatja a hagyományos stílust, amely a renaissance klasszikus esztétikájának visszatükröződése, és a modern stílust, amely a német-svájci design filozófia lenyomata. (www.ur.hu/stilusgyakorlatok)

A ligatúra két-három egymás melletti betű összeépítése. Bizonyos betűkombinációk ütközésének elkerülése céljából jelenleg is használatosak, de a nyomdászat kezdeti időszakában, a reneszánsz idején sokkal több ligatúra létezett nem ütköző betűkből is, mert közel volt még a kézzel írott kódexek kora, és a betűmetszők a kalligráfia lendületét belelopták a szedésbe. Ma legtöbbször az f-ligatúrákat alkalmazzuk (például fi). (Virágvölgyi Péter – A tipográfia mestersége számítógéppel)

A ligatúrák a karácsonyi ajándékaimról (FÉNY A FÖLDÖN; Pink Floyd: Inside Out – Kifordítva) jutottak eszemebe – pontosabban arról, hogy az említett könyvekben sajnos nincsenek.

És ha már idéztem Virágvölgyi Péter A tipográfia mestersége számítógéppel című könyvéből, akkor egyben ajánlom is ezt az alapművet mindenkinek, aki számítógépet használ szövegek szerkesztésére; de azoknak is, akiket „csak” érdekel a tipográfia, mert nagyon sok hasznos (a szakmánkban alapvetőnek számító – mégis a tapasztalataim alapján sokszor kevéssé ismert) tudásanyagot tartalmaz. A könyv 260 oldalas, B5-ös formátumú, 1999-ben született, de létezik 2004-es utánnyomása is az Osiris Kiadó gondozásában.

A számítógépek elterjedésével a tipográfia a hagyományos szakmai területen kívül került, s már a legegyszerűbb szövegszerkesztő program használata esetén is számos tipográfiai döntést kell hozni. Ez a kézikönyv a számítógépes tipográfia tankönyve, melyben természetes módon a tradicionális, évszázados ismeretek és a legújabb fogalmak egyforma hangsúllyal vannak jelen. Olyan ismereteket közöl, amiket a szövegszerkesztő vagy tördelőprogramok leírásán túl tudni kell ahhoz, hogy kulturált tipográfiai formába tudjuk önteni szövegeinket. A kötetet irodalomjegyzék, fogalommagyarázatok, angol – magyar szószedet és tárgymutató egészíti ki. (www.osiriskiado.hu)