HALDESIGN

Jelen blog folytatása itt (a váltás részleteiről itt) az új RSS csatornák erre.

Egy évtizede, vagyis majdnem a kezdetektől figyeltem szimpátiával a Grotesque működését, és szinte mindig példaértékűnek éreztem Marcell Tamás és Simon José munkáit. Ezért kíváncsian kattintottam a linkre José levelében, melyben új honlapjáról értesített. Nem csalódtam:

Hal: Mi lett a Grotesque-kel?
José: A Grotesque project így 10 év után kifulladt, már egymás agyára mentünk a végén. Egyszerűen úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk, nem motivált a közös munka.

Milyen betűtípust és technikát használsz a szöveg megjelenítésére a weblapon?
A simonsays.hu oldalt egy fiatal sráccal, Petrásovits Dániellel raktuk össze közösen (egyébként WP alapon), a font alapvetően a nagyszerű "Gotham", de belenyúltam és a site-on már "Simon" fontként használom.

Hogyan függ össze a Simonsays és a Superlab?
A Simon Says a személyes projectem, főleg tervezésről, művészeti vezetésről szól majd, a SuperLab pedig egy produkciós, tehát gyártó cég (alvállalkozókkal, partner cégekkel), amely szintén 2012 januárjától indul el.

Rendeltem egy gyönyörű naptárat, melyet tegnap hozott ki a postás.

Kívánok még további sok szép munkát!

Öröm...

Örülök, mert végre a Google Reader is a szépülő Google termékek sorát gazdagítja – nagyon ráfért már a dizájn-frissítés. És örülök, hogy végre egyszerűen megoszthatok tartalmakat a Readerből a Google+-ba.

...és bánat

Viszont szomorú, hogy megszűnt a „megosztás” link, így nem frissül tovább a Hal elemeket osztott meg oldal sem. Félreértés ne essék, mindig örülök, ha egyszerűsödik valami. Ami viszont nem tetszik, hogy – mivel megszüntették a címkékhez és a csillagozott elemekhez rendelt RSS csatornákat is –, alapból (vagyis a Google szolgáltatásait használva) nem tudok RSS-t produkálni a Reader-ből megosztott tartalmaimhoz.

Persze mindenre van megoldás, például lehet kreálni RSS csatornát a Google+-hoz, de ennek a korábbi lehetőséggel szemben több hátránya is van:

• Ha a Goole+-on meg akarom osztani a saját blogbejegyzéseimet is (márpedig meg akarom), akkor a másoktól megosztott tartalmaim keverednek a saját tartalmaimmal.
• A feed elemek címe a Google+ oldalamon belülre linkelődik, ráadásul a cím (ha a Google+-ban nem írok megjegyzést a megosztáshoz) duplán jelenik meg egymás alatt (az alsó link már a megosztott tartalomra linkel).
• Ezekhez jön még, hogy a Google+ sokszor valami elképesztően bután választja ki a megosztott elemből az idézendő képet és szöveget – melyeket szerkeszteni nem lehet (lásd például ezt vagy ezt).

Mindezek eredményeként a méltán népszerű Pikkely rovat színvonala mától sajnos csökkent – de azért örüljünk annak, aminek lehet (a cikk elején említetteken túl): mostantól a Google+ oldalamon is követhetőek azok a mások által készített tartalmak, melyeket érdekesnek, hasznosnak vagy szépnek találok.

frissítve (2011. 11. 03.): Megszűnt a Pikkely rovat

A tegnap kívül-belül megújult, méltán népszerű linkmegosztó legfőbb újdonsága a Stacks:

Hát, szép és jó, de nem valószínű, hogy használni fogom ezt az új funkciót. Annyi helyről ömlenek már az információk (és annyi helyre lehet ömleszteni őket), nem hiszem, hogy követni fogok (vagy létre fogok hozni) stack-eket. De természetesen a hagyományos linkmegosztás is működik tovább. Ami pedig a külcsínt illeti, nekem az előző sokkal jobban tetszett – eredetibbnek éreztem.

AVOS: A New FlavorStill Delicious →

Már régóta készülök írni a Fotomoto-ról, ami egy zseniális szolgáltatás. Rengeteg honlap létezik, ahova feltölthetsz képeket eladásra, és a honlap működtetői – nyilván jutalék ellenében – árusítják a képeidet, intézik a nyomtatást és a szállítást. A Fotomoto zsenialitása, hogy megfordították az előbbi ügymenetet: nem neked kell a képeidet feltölteni hozzájuk, hanem ők „jönnek” hozzád: segítségükkel a képeidet tartalmazó oldaladat egyszerűen webáruházzá alakíthatod.

Honlap, ügyfélszolgálat

Nagyon jól áttekinthető, precízen kidolgozott honlapjuk van, ahol tényleg mindenre gondoltak – én legalábbis az összes felmerülő kérdésemre megtaláltam a választ. És adok egy óriási virtuális pirospontot az ügyfélszolgálatuknak, hiszen minden levelemre órákon belül válaszoltak. Ráadásul levelezésünk apropója az volt, hogy a postázási címnél elírtam az irányítószámot, ezért egy hónap múlva se kaptam meg a fotómat (amit egyébként azért rendeltem magamtól, mert kíváncsi voltam a minőségre). Tehát teljesen egyértelműen én voltam a hibás, mégis kérés nélkül újra elküldték a képet, miután az visszaérkezett hozzájuk – az pedig fel se merült, hogy ezért külön fizessek.

Minőség

A hosszú, kalandos út során megérkezett fotóm minősége kifogástalan, pedig szándékosan egy olyan képet választottam, amiből csak 1200x1200 pixeles áll a rendelkezésemre. Az ebből készült 20x20 cm-es nyomat teljesen hibátlan, a színei is gyönyörűek, szinte pontosan ugyan azt látom a papíron, mint amit a monitoron.

Vásárlás

Az előbbi tapasztalatok után nyugodt szívvel ajánlom, hogy kattintsatok a Fotó kategóriában megjelenő képek alján levő linkekre, és rendeljetek nyomatokat, képeslapokat, vagy töltsétek le a képet, küldjetek belőle e-cardot (utóbbi teljesen ingyenes) – nem fogtok csalódni a végeredményt illetően.

Hogyan működik?

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, csak két dologról ejtek szót a működést illetően, ami számomra elsőre nem volt egyértelmű:

• Az egyik, hogy hogyan lesz a webre feltöltött kis felbontású képből egy akár 76x114 cm-es nyomat? Úgy hogy a rendelésed után én kapok a Fotomoto-tól egy értesítést, hogy bocsássam rendelkezésükre a nagy felbontású képet. Vagy használhatnám az Auto Pickup-ot – de egyelőre győzöm a rendelések kielégítését manuálisan is. :)
• A másik, hogy egy oldalon nyilván nem csak az eladásra szánt képek jelenhetnek meg, hanem pl. egyéb dizájn-elemek, mint mondjuk egy logó, melynek alján elég bután mutatnának a vásárlásra buzdító linkek. Ennek kiküszöbölésére a Settings oldalon megadható az eladásra szánt képek minimális szélessége/magassága.

Ami nem tetszik

A sok dicséret után egy negatívum: ha sok eladásra szánt kép van egy oldalon, akkor annak letöltése nagyon belassulhat – de hát az InDesign és a Lightroom is lassú, mégis imádjuk. :)

Minden jó, ha vége jó

Hamarosan vásárolhatsz a legjobb halfotókból, melyeket összegyűjtöttem a megújuló hangulatkonzerv-boltba. Pontosabban ez az oldal tulajdonképpen már kész is van – aki pedig rátalál, az kap tőlem egy általa választott hangulatkonzervemből készült képeslapot. És még egy ráadás: létezik Fotomoto WordPress plugin is.

Bő két hete regisztráltam az 500px.com-on, és annyira magával ragadott ez a Flickr-hez képest szebb felület, és a portfólió oldal összeállításának lehetősége, hogy mindjárt át is utaltam nekik 50 dollárt – cserébe awesome lettem.

Bő két hét után úgy érzem, felesleges volt erre költeni, de annyiból nem bántam meg a dolgot, hogy úgy látom, jó helyre került a pénzem, folyamatosan fejlesztik az oldalt, ami már most is figyelemre méltó. De mostanra leginkább egyetlen dolgot szeretek benne jobban a Flickr-nél: a nagy méretű képeket, melyek RSS-ben is hömpölyögnek (igaz, nem mindegyik csatornán). Ezt, a portfólió oldal lehetőségét, és néhány apróságot leszámítva a Flickr szinte mindenben jóval többet tud, és sokkal kényelmesebben használható.

Még néhány észrevétel az 500px-ről (kontra Flickr)

• Adott a Fotomoto integráció – és ezzel az online vásárlás pofonegyszerű megvalósításának – lehetősége (a Fotomoto-ról egy külön cikkben hamarosan bővebben írok). Ez a Flickr-en nem működik.
• Sokan vannak az 500px-en úgy mint én is, hogy a Flickr oldalukon jóval több a képük, ide meg csak egy szűkebb válogatást töltenek fel.
• Arányaiban sokkal nagyobb mennyiségű és többet adjusztált (sokszor már a tömény giccs kategóriába tartozó) kép van itt.
• Nagyon sok az akt, a női szépséget ábrázoló (itt is sokszor már giccses) fotó.

Összegezve: egy próbát mindenképpen megér, kíváncsi vagyok milyen lesz egy év múlva, amikor lejár az „előfizetésem”.

Halfotók az 500px-en („best of hangulatkonzervek”)

500px.com/halfoto → | RSS →

Egy hete használom a Google legújabb „közösségi-kísérletét” – vegyes érzelmekkel. Több dolog hiányzik belőle, de még több nagyszerű és szépen kivitelezett megoldás van benne.

Ami tetszik

• Látványos, letisztult, egyszerű és könnyen használható felület.
• A körökbe rendezés nagyon jó ötlet, külön tetszik, hogy bárki felvehet, és bárkit felvehetek egy körbe – nem feltétel a kölcsönösség. (Idézem Tamást: „Új értelmet nyert a »bekarikáz« szó” :))
• Nagyon jó, hogy alkalmanként egyszerűen megadható a megosztott tartalom láthatósága (körök vagy személyek).
• Remek Androidos mobil alkalmazás van hozzá.
• És a látványos, letisztult, egyszerű és könnyen használható felület még egyszer, mert ez tényleg nagyon el és ki van találva.

Ami nem tetszik

• Közösségi oldalak integrációjának hiánya (pl. Google Readerben megosztott tartalmaim, vagy a Flickr-re feltöltött képeim automatikus megosztása a G+-on).
• A Hangouts botrányosan ocsmány kinézete – nem is értem, hogy lett ez ilyen?
• Néhány apró hiba, melyek többsége valószínűleg a bétaságból fakad.

A Wave és a Buzz után a Plus kétségkívül a Google legjobb próbálkozása; kérdés hogy mire lesz ez elég a Facebook árnyékában. Nekem határozottan tetszik (a Facebook-ot sokszor gyűlölöm a „májkroszoftos” körülményessége és túlbonyolítottsága miatt – ezzel szemben a Google+-t egyelőre kimondottan kedvelem), de jelenlegi formájában nem feltétlenül érzem benne az átütő erőt. Viszont nyilván vannak még ötletek a Google háza táján – kíváncsian várom a folytatást.

Gábor barátom siklóernyős blogját már ajánlottam a figyelmetekbe. Atyafi tavaly vízre szállt, új blogot indított, és legutóbbi bejegyzésével engem teljesen magával ragadott.

Markus Schwarze képeire a Flickr oldalán figyeltem fel; a 100 Männer projektjéről pedig először azt hittem, hogy szépen (tényleg szépen) lefényképez 100 férfit. Csak később vettem észre, hogy nem ennyire egyszerű a történet, a lefényképezett férfiak mindegyike más-más korú. Markus Schwarze néhány naponként tölt föl egy-egy újabb képet – pillanatnyilag 36 portré látható a szépen kivitelezett honlapon: → 100 Männer.