HALDESIGN

Egy ingyenes önkormányzati újságban akadt meg a tekintetem egy honlap ajánlaton. Szinte biztos voltam benne, hogy a tudatos vásárlók honlapja csak egy újabb csalódás lesz, de a téma iránti szimpátia miatt gondoltam, mindenképpen megnézem. Megnéztem, és csalódtam – de nagyon kellemesen. Az oldal küllemével sincs nagy baj, a tartama pedig kimondottan értékesnek tűnik – pár percnyi böngészés után. www.tudatosvasarlo.hu

frissítve (2008. 06. 15.): És még RSS csatornája is van.

(a kép forrása: www.e-a-t.org)

Tegnap megnéztük az e-a-t [válogatás a kortárs (1985–2005) cseh és szlovák betűtervezők munkáiból] kiállítást az Iparművészeti Egyetem Ponton Galériájában – 1015 Budapest, Batthyány u. 65. Ajánlom a betűtervezés témája iránt érdeklődőknek – március 4-ig vasárnap kivételével 12-től 18 óráig látogatható. (A jövő hétre igérték, hogy újra lesz katalógus is 1500 Ft-ért.)

A kiállítás-sorozat honlapja elsőre ijesztően minimalistának tűnhet, de használatba véve megszerethető és könnyen kezelhető.

Mivel az iWiW-ről (is) szóló bejegyzésem tűnik a legnépszerűbbnek, gondoltam érdemes külön megemlítenem, hogy tegnap dél óta működik a meghívó küldés. Viszont kezdetnek csak egyetlen egy lehetőséget kaptam (kaptunk), és én ezt el is használtam. Kedves Erika, meghívtalak.

A legfrissebb iWiW-vel kapcsolatos információkat február 3-a óta mindenki (az is, aki nem iWiW tag) olvashatja a Gépház blogján, és ajánlom Bendepapi nemhivatalos iWiW blogját is a téma iránt érdeklődőknek.

frissítve (2006. 02. 15.):

Cseh Gábor, az iWiW vezetője szerint a legoptimistább becslés szerint is legalább egy hónapra van szükség, hogy a meghívásokat a régi, korlátlan szisztéma szerint lehessen kiküldeni - de nincs kizárva, hogy az egyesével adagolt meghívók jelenségével még hosszabb időn át kell barátkozniuk az iWiW-eseknek. (www.origo.hu)

frissítve (2006. 09. 28.): » Ide kattintva kérhetsz iWiW meghívót – de mielőtt megteszed, olvasd el a szabályokat » itt!

Régebben a moziban is láttuk, karácsony előtt megvetük, és tegnap otthon is megnéztük. Most is magával ragadott a film hangulata, aminek alapján akár Tim Burton is rendezhette volna, de ezt a filmet Brad Silberling jegyzi. A film Daniel Handler nagysikerű meseregény-sorozatának első három kötetét dolgozza fel (elkészültéig a könyvből tíz rész jelent meg, így talán nem alaptalan várni a film folytatását). Külön említést érdemel a film grafikája (ami Brett Helquist munkája), zenéje (ami tökéletesen egészíti ki a látványt) és humora (ami jó) – legalábbis szerintem.

Weblap-ajánló:

• A film egyik (kevésbé látványos, de többféle – nyomd a frissítést a design-cseréhez) hivatalos honlapja: www.lemonysnicket.com
• A film másik (látványosabb, flash-es) hivatalos honlapja: www.unfortunateeventsmovie.com
• Brett Helquist (nem túl tartalmas) honlapja: www.bretthelquist.com (itt is nyomd a frissítést, hogy többet láss)
• A filmről magyarul: www.moziplussz.hu

Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnik, mint ha divat lenne a bétaság – vagyis az, hogy kiírjuk az oldalunkra: „beta”. Mindig is voltak nem teljesen működő oldalak a neten, de nem szerepelt rajtuk ilyen sűrűn ez a felirat, manapság pedig mintha ok nélkül is ott lenne a honlapokon. A félreértések elkerülése végett gyorsan ide írom, hogy nincs nekem ezzel semmi bajom, csak észrevételezem, mint jelenséget – de az is lehet, hogy csak én lettem túlérzékeny erre a szóra. (Talán haladnom kéne a korral, és át kellene írnom a Blogh-ot BetaBlogh-ra, még alliterálna is:)

Amiről mindez eszembe jutott (a sokadik bétaság, ami mostanság a szemem elé került), az egyre népszerűbb iWiW.hu. Én 2002. szeptember 16-án regisztráltam Bóta Borsi meghívására (köszi Borsi), tehát az oldal legalább 2002 óta létezik – és még mindig béta. Az előbb említett időpont után egészen egy héttel ezelőttig nem látogattam az oldalt. Ekkor engem is magába szippantott az iWiW-őrület, és azt vettem észre, hogy élvezem az ismerősök keresgélését. Ez ugyanis az oldal egyik lényege. Idézem a címlapról:

Az iWiW egy közösségi oldal, ahol megtalálhatod a barátaidat és ismerőseidet, vagy ők téged. A rendszer nyilvántartja a kapcsolatokat és megmutatja, hogy kiket és kin keresztül ismersz vagy ismerhetsz meg. Az oldalra csak meghívóval tudod regisztrálni magad, mivel a meghívó garantálja azt, hogy legalább egy ismerősöd már a közösséghez tartozzon. Keress egy barátot, aki meg tud hívni téged!

A kedvencem a térkép rovat, ahol kirajzolódik, hogy az ismerőseim közül ki kinek az ismerőse (aztán ezt még tovább bonyolíthatjuk az ismerőseink ismerőseinek a hozzáadásával, sőt még az ismerőseink ismerőseinek ismerőseit is a térképhez adhatjuk, és így tovább – nem próbáltam ki, hány szintig működik).

Ha még nem vagy az iWiW.hu része, de kedvet kaptál hozzá, és még ismerjük is egymást, akkor írj e-mailt, és küldök meghívót. (Miközben írtam mindezt, visszaigazolt a 30. iWiW-es ismerősöm – aki még nincs rajta a fenti térképen:)

frissítve (2006. 02. 06.): Már a sokadik e-mailt kapom számomra ismeretlen emberektől, hogy küldjek nekik meghívót. Mielőtt esetleg Te is ezt tennéd, kérlek, hogy ne csak olvass, hanem értelmezd is, amit olvasol (néhány sorral feljebb): „Ha még nem vagy az iWiW.hu része, de kedvet kaptál hozzá, ÉS MÉG ISMERJÜK IS EGYMÁST, akkor írj e-mailt, és küldök meghívót.” Kiemelve a lényeg.

A másik dolog, ami miatt írok, hogy felhívjam a figyelmet az iWiW gépház blogjára, ami 3 napja indult iwiw.blog.hu címen. Itt megtalálsz mindent, ami az iWiW működésével, funkcióival kapcsolatos. Biztosan beszámolnak majd arról is, ha újra működik majd a meghívó küldés. És ha így lesz, megígérem, hogy minden olyan ismerősömnek küldök majd meghívót, aki szeretné. De csak ismerősömnek. Mert ez a lényeg.

Tegnap mielőtt hazajöttünk Pécsről, meglátogattuk nagypapámat az idősek otthonában. A 92. életévében jár, és vidáman pattant fel az ágyáról, üdvözlésünkre. Azt mondta, semmi nem hiányzik neki, örül az életnek, minden újabb nap egy ajándék számára. Mesélte, hogy álmában sokszor fiatal, de mikor felébred, már nem emlékszik a részletekre, csak arra, hogy nagyon jó volt. Kérdezte, meg szoktuk-e símogatni egymást, mert az fontos. És a legfontosabb, hogy szeressük egymást. Mikor valahogy szóba jött, és én megkérdeztem, tudja-e hány éves, azt mondta, csak azt tudja, elmúlt kilencven. Az sem különösebben hatotta meg, hogy mindjárt egy új év kezdődik...

Bár már most, harmincegy évesen sem tulajdonítok túl nagy jelentőséget annak, hogy harmincegy óra múlva már 2006-ot írunk, arra mindenesetre jó alkalom, hogy nagyon boldog, kreatív, zenében és vizuális élvezetekben bővelkedő új évet kívánjak, valamint arra is, hogy ajánljam Yugo Nakamura honlapját, ahol valaki 2000 decembere óta minden másodpercet lejegyez:)

Régen örültem ennyire könyvnek, mint karácsony este ennek, mikor megtaláltam a fa alatt. Láttam már a plakátját, olvastam az interneten róla, de mikor kézbe vettem, meglepett milyen termetes könyvről van szó. Én elképzeltem egy A5-ös formátumú, a szövegen kívül legfeljebb néhány fekete-fehér képet tartalmazó kiadást, és e helyett egy A4-es, 360 oldalas, színes képekkel teli, nagyon alapos(nak tűnő), a zenekar történetét részletesen leíró művet kaptam ajándékba Kedvesemtől.

A Pink Floyd zenéje iránti vonzalmam nagyjából egyidős a zeneszeretetemmel, vagyis tinédzser korom óta tart. Már katona voltam, mikor megjelent eddigi (csak remélem, hogy van értelme ez utóbbi szónak ebben a mondatban) utolsó stúdióalbumuk „The Division Bell” címmel 1994-ben. Emlékszem, hogy a rádióból tudtam meg a hírt, lesz új PF album. Nagyon kíváncsi voltam rá, és mikor megjelent, (ha jól emlékszem) szüleimtől megkaptam ajándékba. Minden egyes eltávozásomkor meghallgattam, és az album dallamaival a fejemben vonatoztam vissza Kiskunfélegyházára, a laktanyába.

Most legalább ennyire örültem a könyvnek, mint akkor az albumnak. Miután végiglapoztam, a fülszöveg elolvasása tovább gerjesztette kíváncsiságomat, és bele is kezdtem a könyv olvasásába még szenteste. Természetesen az Utóirattal kezdtem, hátha megtudok valamit arról, lesz e még folytatás – és egyébként is Kifordítva a könyv címe, miért ne kezdhetném a végén. Konkrétumot nem tudtam meg, de a lényeg, hogy a zenekar egyik tagja sem mondta, hogy vége. Egy biztos, hogy ha lesz még Európában Pink Floyd koncert, én ott leszek.

Karácsony első napján egy reggeli kád forró vízben elolvastam az első fejezetet, és nem kellett csalódnom, tényleg szórakoztatóan ír Nick Mason, a dobos – ahogy azt a már említett fülszöveg igérte. Ma egy újabb reggeli kád forró vízben a második fejezetnek is a végére értem, és csalódásra csak egyetlen okom van, az első 60 oldalon 5 elírással találkoztam eddig. Ezzel együtt egyértelműen ott a helye minden Pink Floyd rajongó könyvespolcán. És ha már kétszer említettem a fülszöveget, idézek is belőle kedvcsinálóként:

Nick Mason az egyetlen, aki végig részese volt a Floyd negyvenéves történetének. Így a dobok mögül az együttes életének minden szakaszát végig tudta követni: a késő hatvanas éveket, amikor a londoni underground kedvencei voltak, Syd Barrett állapotának romlását és távozását, a klasszikus Floyd hangzás kialakulását, a The Dark Side Of The Moon világra szóló sikerét, az együttesen belüli feszültségek és problémák növekedését, a szakítást Roger Waters-szel, és a David Gilmourral közös döntést, hogy hírnevüket kockára téve Pink Floyd néven folytatják a munkát.

Mikor Nick Mason megírta beszámolóját a rock egyik legragyogóbb és legötletesebb zenekaráról, nemcsak saját memóriájára és kutatásaira támaszkodott, hanem igénybe vette a Pink Floyd sztori legfontosabb szereplőinek gondolatait és emlékeit is. Terjedelmes fénykép- és grafika-gyűjteményének sok különösen ritka darabja ebben a könyvben jelenik meg először. A történetet Nick szubjektív kronológiája egészíti ki.

Végül ajánlom a Pink Floyd hivatalos honlapját is, ami lehet, hogy csak nekem új, mert nem mostanában nézegettem: www.pinkfloyd.co.uk

Ma fedeztem fel, hogy végre ilyen is van. Köszönet érte a Filmmúzeumnak. Még nem volt időm átböngészni, de első ránézésre tartalmasnak tűnik. Csak egy mondat a címlapról:

Amikor 1969. október 5-én a BBC bemutatta a Monty Python repülő cirkuszának első részét, a televíziós komédia történetének egyik legfényesebb fejezete kezdődött el.

Tehát a Monty Python Repülő Cirkusza sorozat hivatalos magyar oldala: www.filmmuzeum.hu/monty

Idézet következik a JEHOVA™ oldaláról:

Örömmel jelentem be, hogy mától elindul a DESIGN HUNGARY nevű közösségi blog. Amíg a GraphicDesign.hu portál elkészül, a korábban megadott e-mail címre jelentkezett/jelentkező támogató tagok itt kommunikálhatnak sőt, cikkeket is feltölthetnek. Én mindenestre már hozzá is adtam a Blog-linkek közé.

Én is:)

Tegnap megnéztünk egy újabb remek Tim Burton mozit az animáció műfajából. Zseniálisan megformált karakterek, (a szokásos) magával ragadó, különös Tim Burton-ös hangulatban. Ajánlom megtekintésre a film hivatalos honlapját is, amiben nehéz lenne hibát találni - akárcsak a filmben. (Meglepő, hogy a rendező hivatalos weblapja mennyire csúnya és információszegény.)

Tim Burton filmjei:

• A halott menyasszony (Corpse Bride - 2005)
• Charlie és a csokigyár (Charlie and the chocolate factory - 2005)
• Nagy hal (Big Fish - 2003)
• A majmok bolygója (Planet of the apes - 2001)
• Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow - 1999)
• Támad a Mars! (Mars Attacks! - 1996)
• Ed Wood (1994)
• Karácsonyi lidércnyomás (The nightmare before christmas - 1993)
• Batman visszatér (Batman Returns - 1992)
• Ollókezű Edward (Edward scissorhands - 1990)
• Batman (1989)
• Beetlejuice (1988)
• Pee Wee nagy kalandjai (Pee Wee’s big adventure - 1985)