Közel egy éve ez volt olvasható a GHALÉRIA címlapján:
2009. júliusától a Flickr-t használom képeim publikálására – jelen GHALÉRIA a továbbiakban nem frissül (miért?). Hangulatkonzerveimből a jövőben itt kaphatsz kóstolót: flickr.com/halasi_zsolt (RSS).
Ennek így nem sok értelme volt, ráadásul beszéltem olyanokkal is, akik a Flickr oldalamra lépve megijedtek annak összetettségétől és angol nyelvű szövegétől. Tegnapelőtt rátaláltam a megoldásra, melynek segítségével a megújult GHALÉRIÁba ezentúl automatikusan bekerülnek a Flickr szetjeimbe feltöltött képek.
Egy szóval: imádom! Bővebben: abszolút hozta az elvárásaimat:
Baromira élvezem, hogy az ISO 6400-as érzékenységnek köszönhetően megsokszorozódtak a lehetőségeim. Kézből fotózhatok egy szál lámpa fényénél, vagy este a tengerparton (lásd a fotót jobbra). Mindez kiegészülve a Lightroom 3 nagyságrendet javult zajszűrésével még további kanyarítja a mosolyt az arcomon. (Amúgy kiszámoltam, kb. ISO102400-as érzékenységgel leszek majd igazán elégedett – ha jól sejtem, valamikor 8-10 év múlva.)
A 18 MP-es felbontással bátran nyirbálhatom a fotóimat. Többször előfordult, hogy úgy éreztem, alig maradt már valami az eredetiből, mikor még mindig kb. 2700x2700 pixeles volt a kép, amiből akár 30x30 cm-es tökéletes minőségű nyomat is készülhet.
A videók képminősége pedig lenyűgöző, szinte tökéletes – sokkal jobb a volt videokameráménál (a hang tényleg nem az igazi, de erről olvastam már korábban, nem ért meglepetésként, és annyira azért nem zavaróan rossz)!
És hogy akkor már ne csak egyetlen lemezt hozzon a postás, kosárba raktam Marina családi ékszereit is. Ez a lány tele van energiával – és nem mellesleg gyönyörű a hangja. Határozottan tetszik, amit művel.
Tegnap a végére értem, és végülis nem bántam meg hogy elolvastam – bár sokáig volt egy olyan érzésem, hogy „jól van, fejezd már be a mellébeszélést, térjünk végre a lényegre”.
Aztán megszoktam, hogy a könyv – címéhez hűen – villanásnyi történetek sokaságának füzére. És igaz hogy az egész köteten végigvonul a Dózsa György-féle parasztfelkelés története, mégsem éreztem azt, hogy van egy izgalmas íve, melynek végén elégedetten teszem le a könyvet.
Bár sok érdekes információval szolgált (azért az állam mindvégig a helyén maradt), összességében közepesre értékelem.
Ha szeretnéd, hogy másolás után, beillesztésnél az objektumok az eredeti rétegeiken maradjanak, jelöld be a Paste Remembers Layers opciót a Layers panel legördülő menüjében. Mindez fájlok közötti másolásnál is működik.
Régóta készültem már rá, végül egy „tanítványom” e-mailje adta meg a végső lökést, hogy elkészítsem végre első saját fotókönyvemet. Rég kinéztem magamnak a blurb.com-ot, ahol akár egyetlen saját magad szerkesztette könyvet is rendelhetsz. Aztán jött a Photography Book Now 2010 pályázati lehetőség, amiről apránként sikerült lebeszélnem magam – mondván hogy úgyse lesz rá elég időm (egyébként most jöttem rá, hogy benéztem a dátumot, még mindig van 8 nap a nevezési határidő végéig). És a kellő pillanatban jött Réka levele, melynek végül ez lett az eredménye:
Még nyaralás előtt leadtam a megrendelést, mikor hazaértünk, a könyvem már egy szomszédunknál várt. Izgatottan bontottam ki a csomagot, és elégedetten lapoztam végig az albumot, gyönyörűek a színei, nagyon jó minőségű a nyomtatás. Egyedül a kötészet okozott némi csalódást, de biztos csak a maximalizmusom miatt (Feleségem szerint kézzel nem is lehet ennél szebben bekötni – amit végül elhittem neki, már csak azért is, mert részt vett egy könyvkötő tanfolyamon).
Canned Moods | 30x30 cm | 116 oldal | 180 g-os fényes prémium papíron | keménytáblás borítóval | » megrendelés
Nyaralás alatt is ment a visszaszámláló (mindig megy) – már csak egy tiszta alsónadrágom van, holnap már otthon alszunk...
A szállodában nem volt ingyen WiFi (ciki), 2 hét teljes internetmentesség (amit végülis nem bántam) után 100+ olvasatlan e-mail (hazafelé a minibuszon épp a végére értem), 1000+ olvasatlan feed (most már csak 578). És közben megjelent a WordPress 3.0, és megújult a Flickr (épp a szülinapomon), és terveimmel ellentétben nem én nyertem meg a 3 milliárdot a lottón.
Helyszín: Zakynthos (Görögország)
Tegnap a végére értem, és végülis nem bántam meg hogy elolvastam – bár sokáig volt egy olyan érzésem, hogy „jól van, fejezd már be a mellébeszélést, térjünk végre a lényegre”.
