HALDESIGN

Hasznos gyorsbillentyűk táblázatokhoz

Valószínű, már te is tudod, hogy táblázatok cellái között a Tab (vagy a nyilak) lenyomásával ugrálhatsz – az utolsó cellához érve pedig új sort hozhatsz létre. De mi van akkor, ha a cellán belül szeretnéd a tabulátort használni? Választhatod a helyi menüt is (jobb klikk > Insert Special Character > Other > Tab), de jó lenne valami egyszerűbb, gyorsbillentyűs megoldás. A Mac-esek számára ez alapból adott: Option+Tab. De mi a helyzet PC-n? Itt az Option+Tab-nak megfelelő Alt+Tab a programok közötti váltásra való, a kézenfekvőnek tűnő Ctrl+Tab pedig alapból nem működik. A megoldás: Edit > Keyboard Shortcuts – a többi pedig kékkel jelölve az alábbi képen (alul a New Shortcut-hoz írd be a Ctrl+Tab-ot – vagy amit szeretnél –, majd kattints az Assign-ra).

A másik hasznos táblázatos gyorsbillentyű, amit a Graphic Mac-en találtam, az Esc, melynek lenyomásával az adott cellát jelölheted ki – az Esc másodszori megnyomására pedig a cella tartalma kerül kijelölésre.

Optikai margó igazításának paragrafusonkénti érvénytelenítése

Az InDesign Magazine hírleveléből tudtam meg, hogy az optikai margó igazítás (Story panel) a paragrafus stílus beállításainál (Paragraph Style Options > Indents and Spacing) kikapcsolható. Ez jól jöhet például listáknál, amikor a listaelemek pöttyei vagy sorszámai nem kívánt helyre kerüln(én)ek az Optical Margin Alignment hatására. Mindig van új a nap alatt (pláne ha nem elég figyelmes az ember)...

Öröm...

Örülök, mert végre a Google Reader is a szépülő Google termékek sorát gazdagítja – nagyon ráfért már a dizájn-frissítés. És örülök, hogy végre egyszerűen megoszthatok tartalmakat a Readerből a Google+-ba.

...és bánat

Viszont szomorú, hogy megszűnt a „megosztás” link, így nem frissül tovább a Hal elemeket osztott meg oldal sem. Félreértés ne essék, mindig örülök, ha egyszerűsödik valami. Ami viszont nem tetszik, hogy – mivel megszüntették a címkékhez és a csillagozott elemekhez rendelt RSS csatornákat is –, alapból (vagyis a Google szolgáltatásait használva) nem tudok RSS-t produkálni a Reader-ből megosztott tartalmaimhoz.

Persze mindenre van megoldás, például lehet kreálni RSS csatornát a Google+-hoz, de ennek a korábbi lehetőséggel szemben több hátránya is van:

• Ha a Goole+-on meg akarom osztani a saját blogbejegyzéseimet is (márpedig meg akarom), akkor a másoktól megosztott tartalmaim keverednek a saját tartalmaimmal.
• A feed elemek címe a Google+ oldalamon belülre linkelődik, ráadásul a cím (ha a Google+-ban nem írok megjegyzést a megosztáshoz) duplán jelenik meg egymás alatt (az alsó link már a megosztott tartalomra linkel).
• Ezekhez jön még, hogy a Google+ sokszor valami elképesztően bután választja ki a megosztott elemből az idézendő képet és szöveget – melyeket szerkeszteni nem lehet (lásd például ezt vagy ezt).

Mindezek eredményeként a méltán népszerű Pikkely rovat színvonala mától sajnos csökkent – de azért örüljünk annak, aminek lehet (a cikk elején említetteken túl): mostantól a Google+ oldalamon is követhetőek azok a mások által készített tartalmak, melyeket érdekesnek, hasznosnak vagy szépnek találok.

frissítve (2011. 11. 03.): Megszűnt a Pikkely rovat

Helyszín: Balatonfenyves és Somogyszentpál között
Dátum: 2011. 08. 25.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 10-20mm f4-5.6 EX DC
Expozíciós idő: 0.006" (1/180)
Rekesz: f/9.5
Gyujtótávolság: 10 mm
ISO: 1600

Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).

További "Lightroom-mal tartósított" hangulatkonzerveim →

Új fotók

Izgalmas hangulatkonzervek születtek az elmúlt két hét során Balatonfüreden és a Bokodi hűtőtónál, de még nem végeztem velük (pontosabban még csak Füreddel) – így ezeket majd novemberben mutatom meg.

Régi fotók újratöltve

Ünnepélyesen jelentem, hogy végeztem a digitális fotóarchívumom Lightroom-os feldolgozásával, teljessé váltak a 2004-5-6-os évek is. Az alábbi fotók ősszel, illetve 2004-5 telén készültek:

A teljes 2004, 2005, 2006-os „évad” fordított időrendben a Flickr oldalamon:

The Social Network (2010) hivatalos honlap → | IMDb → | est.hu →

A múlt hetén megnéztük: végül is nem unatkoztam, de nem is hagyott mély nyomokat bennem a film. Nálam az „egyszer elmegy” kategóriába került. 6/10

Helyszín: Balatonfenyves
Dátum: 2011. 08. 19.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 10-20mm f4-5.6 EX DC
Expozíciós idő: 0.022" (1/45)
Rekesz: f/4.5
Gyujtótávolság: 10 mm
ISO: 100

Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).

További "Lightroom-mal tartósított" hangulatkonzerveim →

Hogy miért váltottam? A régi szolgáltatót nem akarom rossz színben feltüntetni (ezért inkább nem is nevezem meg őket), mert végülis majdhogynem kiemelt ügyfélként kezeltek, mégis apránként megtelt a pohár. A legkellemetlenebb az volt, hogy sokszor legalább egy percig „homokórázott” a honlapom; és erre nem tudtunk megoldást találni (végül kaptam e-mailben egy számomra teljesen értelmezhetetlen, szakszavakkal tűzdelt „nesze semmi, fogd meg jól” mondatot). Az utolsó csepp pedig egy sokadszori sikertelen FTP kapcsolódási kísérletem volt – és éppen ekkor jött az éves megújításról szóló levél. Gondoltam, itt az ideje váltani.

Nem várt nehézségekbe ütköztem: karakterkódolási gondok adódtak. Új (most már szintén régi) szolgáltatóm nem volt túl segítőkész a probléma megoldásában. Elismerem, végülis ez nem kötelességük (ezért nem is nevezem meg őket sem); de nekem eldurrant az agyam, és tovább álltam.

Legújabb (jelenlegi) szolgáltatómmal hosszú távú tapasztalataim ugyebár még nincsenek, viszont biztató, hogy készségesen próbáltak segíteni a karakterkódolási mizéria gyógyításában – több munkaórát is szántak erre, ami ugyan nem vezetett eredményre, de végre éreztem a törődést, ezért meg is nevezzem őket: jelenleg a Maxer a tárhely és domain szolgáltatóm.

A karakterkódolási problémát (Maxer-es javaslatra) végül én oldottam meg: pár órányi aprólékos „find and change” a tizenöt megásra karcsúsított adatbázisban végül meghozta a várt eredményt. Az utóbbi hónapokban megtanultam, hogy mindenben van valami jó: most annak örülök, hogy végre kicsit közelebbről is megismerkedtem az adatbázis táblákkal, és már nem ijedek meg, ha módosítani, törölni, exportálni, importálni kell őket; valamint megszabadítottam az adatbázist 75 %-nyi feleslegtől, és elbúcsúztam pár bosszantóan körülményes plugintől, melynek hatására sokkal tisztább, szárazabb érzés a blogolás. :)

Szóval végre (talán) minden a helyén – ha hibát tapasztalsz, kérlek szólj! Kíváncsi lennék a tapasztalatodra is: gyorsabban (netán lassabban) töltődik be az oldal?

Helyszín: Balatonfenyves
Dátum: 2011. 08. 19.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 10-20mm f4-5.6 EX DC
Expozíciós idő: 0.167" (1/6)
Rekesz: f/22
Gyujtótávolság: 10 mm
ISO: 6400

Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).

További "Lightroom-mal tartósított" hangulatkonzerveim →

Ez a supergroup földi körülmények között nem is létezhetne. Hiszen azt azért mégsem vehetjük komolyan, hogy olyan formátumú személyiségek, mint bizonyos Mick Jagger, akit immáron negyven egynéhány éve nem mutatnak be koncerten, mert minek, mindenki ismeri, tehát Jagger, aztán Bob Marley fia, Damian, egy bollywoodi zeneszerző, a többek között az Oscar-díjas Gettó milliomos zenéjét is jegyző A. R. Rahman, a Eurythmics alapítója, Dave Stewart és a fiatal kora ellenére a csúcs blues/soul-nőstények között jegyzett Joss Stone sokáig - vagy akár egyetlen percig is - megfér egy zenekarban. Valószerűtlen ez az ötös, de annyi baj legyen, ha működik. Nos, hogy tényleg működik-e, mindjárt kiderül, de előbb egy kis színes.

A banda ötlete Stewart agyából pattant ki St. Ann's Bay-ben, Jamaicán, aki meggyőzte Jaggert, aztán jöttek a többiek, bevonultak a Los Angeles-i Jim Henson Studióba, és tíz nap alatt felvettek majd' harminc számot. A főszereplőknek olyan személyzet segített, mint Marley ritmusszekciójának basszistája, Shiah Coore és dobosa, Courtney Diedrick, a vonósokért pedig Stewart társa, Ann Marie Calhoun felelt.

(forrás: est.hu)

Kezdem a jóval: sokat nevettünk. Másrészről mégis csalódás volt a tegnap esti Showder Klub felvétel a Symbol-ban – több okból is:

• A „felszopó” ember nagyon gyenge volt.
• A bájos hosztesz lányok hazudnak: egyikük azt mondta, az előadás alatt lekapcsolják majd a légkondit (ami kb. 20 fokra volt beállítva); egy másik meg azzal hitegetett, hogy körbejár majd a pincér. Egyik sem történt meg, így a műsor végén agyonfagyva, éhesen és szomjasan távoztunk.
• Csak az egyik kedvencünk, Mogács Dániel lépett színpadra, de ő se a legjobb poénjait hozta. Feleségem különösen várta Hadházit, de ő már a következő műsorban lépett fel.

Szóval olyan futószalagos gyorsan-legyünk-túl-rajta hangulata volt az egésznek. Pedig korábban láttuk a tévében, hogy a közönség eszik-iszik. Valószínű régebben egy közönséggel, kicsit ráérősebben vették fel a két műsort. A tapasztaltak cáfoljanak meg, ha rosszul gondolom.

Azért egyszer jó volt, most már legalább ezt is láttam élőben, és azzal is újra szembesültem, hogy a nagylátószögű optika csodákra képes: a helyszín a valóságban egy kis egérlyuk, ahhoz képest, amit a tévében látsz.

frissítve (2011. 10. 24.): Ma (is) benne voltunk a tévében, bevágtak minket, mintha Dombóvári Istvánon nevetnénk, pedig mire ő volt a színpadon, mi már rég hazaértünk. Nem újdonság: soha ne higgy a tévének...