HALDESIGN

Gábor barátomat felháborítja az emberek érdektelensége ezen a blogon – legalábbis ami a kommentálók számát illeti (megjegyzem, a látogatók száma az utóbbi napokban nőtt, napi 150-200 körüli).

Egyébként én is elgondolkodtam már, hogy miért van az, hogy az általam rendszeresen olvasott (igaz, nagyrészt főleg szakmai témájú) oldalak közül egyetlen egy helyen véleményezte valaki a vasárnap napvilágra került Gy. F. beszédet (egyetlen kritikus mondatban) – és most nézem, hogy már törölte (ezek szerint megváltozott a véleménye, vagy fél nyilvánosságra hozni)?

Tudom, hogy ezt az oldalt sem a politikai tartalmú bejegyzésekért szeretik a látogatói, de számomra teljesen egyértelmű volt, hogy egy ilyen horderejű kérdésben leírom a véleményem, mert egyrészt ez a blog javarészt rólam szól, és engem ez foglalkoztat, másrészt ha csak egyetlen embert is gondolkodásra késztetek vele, már megérte. Egy barátom konkrétan megmondta, hogy ő inkább elfordul, ha kamerázzák a demonstráción, és nem ír ide semmit, mert lenyomozhatják (ő sem a randalírozók, hanem a békés tüntetők közül való). Mondom neki, nem kell a valódi nevedet ideírnod (persze miért ne tehetnéd? – gondoltam). Ja igaz – felelte, és azóta sem írta le a véleményét (pedig tudom, hogy van neki).

Tapasztalatom szerint az emberek nagy része felmondja a médiából tanult leckét. A médiának éppen ezért óriási hatalma van, és ezzel él is:

• Egyrészt összemossák a békésen tüntető, egy igazabb jövőről álmodó többség képét a szélsőjobboldaléval, és azokéval, akik csak azért mennek ki az utcára, hogy törjenek, zúzzanak, gyújtogassanak.
• Másrészt elmagyarázzák, hogy mekkora szarban leszünk, ha nem nem lesz egy ilyen eltökélt, tenni akaró, őszinte vezérünk, mint Gy. F. (és a programja).
• Harmadrészt mosdatják pszichopata miniszterelnökünket, és talpnyaló csapatát, magyarázva, hogyan is kell értelmezni a hazugságaikat.

Őszintén mondom, hogy a tévét nézve, internetet olvasva nemegyszer eszembe jutott már, hogy igazuk van, hagyni kéne ezt az egészet a francba, mert csak egyre rosszabb lesz. Aztán elgondolkodok, hogy vajon nem attól lesz egyre rosszabb, ha elfogadjuk, hogy velünk bármit megtehetnek, de mi nem tehetünk semmit? A hatalmon levők csalhatnak és hazudhatnak, de ha én teszem ugyan ezt, börtönben a helyem? Ez tényleg így van rendjén? És eszembe jutnak a hatalmat és a média többségét működtető átlátszó és aljas érdekek is, és máris egészen másképp gondolom, mint ahogy az „elvárható lenne”.

A hatalom és az őt támogató média célja egyértelmű: FÉLJ. Félj, attól, hogy bajod lesz, ha az utcára mész. Félj attól, hogy csődbe megy az ország, ha változást akarsz. Félj attól, hogy kinyilvánítsd a véleményed. Miért dől be ennek ilyen sok ember? (Költői.)

Bocs, de ez most kiszaladt, nem akartam ilyen hosszúra. Szeretnék már írni végre egy „szokásos” bejegyzést is, de a héten nem volt rá időm. Kedd kivételével esténként a Kossuth téren voltam, és holnap is ott leszek. Ez a minimum, amit megtehetek.

Végül Gábor barátom leveléből:

Van egy angol mondás: Ignorance is the choice not to know. A tudatlanság a nem tudás tudatos választása. Szóval miért dugják a fejüket a homokba??? Félnek?? Szülők hatása?? Miért??

Tegnap egyébként Marci barátomat 4 emeszpés elkezdte követni a rendezényről. Hogy szétmázolják a pofáját. Be tudott ugrani egy szórakozóhelyre. Ez volt a szerencséje.

Ha feldobod azt a témát, hogy kinek milyen színű a széklete, biztos hozzászólnának 125-en. Miért??

Tehát a kérdés: kinek milyen színű a széklete?

Történt még május közepén, hogy a Generalitól kaptam egy levelet, melyben arról az örömteli hírről értesítettek, hogy részemre 22 802 Ft Casco bónusz díjvisszafizetés jár. Rendszerető ember vagyok, az elintézendő vagy befejezetlen dolgaimat be szoktem írni az Outlook naptárába, vagy az asztalomon hagyom a papírját, amíg aktualitását nem veszti. Így esett meg, hogy nem feledkeztem meg erről sem, és először június közepén telefonáltam a biztosítonak, érdeklődve a pénzem után. Ebből az „először”-ből már sejthető, hogy ezután még sokszor.

Első telefonbeszélgetésünk során tájékoztattak, hogy a levél keltétől számított egy hónap mulva várható a pénz, vagyis a napokban biztosan megkapom.

Másodszor július elején telefonáltam, ekkor megtudtam, hogy én a pénzt már június 6-án átvettem. Mondam, hogy erre valószínű emlékeznék, de nem így van. Az ügyfélszolgálatos kisasszony arra kért, hogy küldjek egy faxot az általa megadott számra, melyben leírom a panaszomat, és arra kérem őket, hogy járjanak utána a Postánál. Megtörtént.

Július közepén megtudtam azt is, hogy a Posta várható reakcióideje egy hónap. Jajj de türelmetlen vagyok.

Aztán semmi nem történt. Augusztus közepén lezajlott telefonbeszélgetésünkből megtudtam, hogy szó szerint semmi. A faxnak nyoma veszett, a semmire vártam egy hónapon kersztül – csak éppen nem tudtam róla. Kaptam egy igéretet is egy utánanézés utáni telefonos visszahívásról – de ez is csak igéret maradt.

Ekkor úgy döntöttem, felhívom biztosítási üzletkötő ismerősünket, és megkérem, próbálja meg azt, ami nekem nem sikerült. Neki is elfaxoltam, az elfaxolandót, és vártam.

Türelmem gyümölcseként ezen a hétfőn hívott a biztosítótól egy hölgy, és egy fax számot kért, ahová elküldheti a Postától kapott tájékoztatót. Mondta, hogy el kell majd mennem a faxon szereplő postahivatalba.

A kapott faxon természetesen hamis aláírás szerepel, és ma el is mentem a Postára, hogy ezt elmeséljem az illetékesnek. Egy hölgy elkísért egy úrhoz, és közben elmesélte, hogy ez a kézbesítő nem csak az én vállamról vette le az aláírás és a pénzátvétel terhét, és ezt a kirúgásával már meg is hálálták neki.

Az úr egy harminc évvel ezelőtti berendezésű szobában ült (nagyposta, Krisztina körút), nagyon udvarias volt, és előzékenyen megkérdezte, zavar-e a rádió? Éppen valami reklámot sugároztak, mondom, nem, dehogy. Aztán jött a Klubrádió szignálja, és Bolgár György hangja. Jajjajjajj, dehogynem zavar – de már nem szóltam miatta, és nem is bántam meg. Mert míg az úr két újjal bepötyögte a nyilatkozat szövegét (nemám formanyomtatvány), nagyon érdekes dolgokat tudtam meg. Először is Orbán Viktornak bocsánatot kellene kérnie, amiért kettészakította az országot. Aztán meg azt, hogy csak a Friderikusz műsorában lehet hallani értelmes beszélgetéseket. Na de van még jobb is: a Gyurcsány végre csinálni akar valamit, és ennek legfőbb bizonyítéka – természetesen a nyílt és őszinte beszédén túl – a vagyona, hiszen ő már nem akar többet, van neki elég, csakis az ország érdekében végzi önfeláldozó munkáját. Itt már nagyon fáradt voltam, de a katarzis még csak ezután következett: és képzelje Bolgár úr, hatezer forintot akartak adni nekem, hogy részt vegyek a tüntetésen. Bolgár úr pedig úgy elcsodálkozott, mintha azt hallotta volna, hogy lemondott a kormány. Hatezer forintot? – kérdezett vissza döbbenten. De nem fogadtam el – hangzott a válasz. Nem fogadta el? Jól van – és lelki szemeim előtt Bolgár úr bal szeme sarkából kigördült egy könycsepp a meghatódottságtól.

Mindezek után mint előadó aláírhattam a nyilatkozatot arról, hogy a pénz átvételét igazoló aláírás nem az enyém, és kérem, hogy az utalványon szereplő összeget kiutalni szíveskedjenek részemre. Kérdezem, nem lehetne itt most rögtön azonnal helyben hirtelen? Sajnos azonban a halkszavú, szerény, udvarias, Klubrádiót halgató úrnak ehhez nem volt jogköre. De mondom nem lehetne valahogyan mégis, hogy ne kellejn újra eljönnöm, mert munkaidőben nem leszek otthon, ha esetleg a kézbesítő van oly becsületes, hogy át akarná adni a pénzem? Sajnos, csak a postavezetőnek állna jogában ezt elintézni, aki már nincs itt – hangzott a továbbra is végtelenül udvarias és halkszavú válasz, és elnézést kért tőlem a Klubrádiót hallgató úr a harminc évvel ezelőtti berendezésű szobában.

Most értem haza a Kossuth térről, és annak ellenére, hogy negyedik napja alig alszom, egyáltalán nem vagyok álmos, mert élveztem, hogy ott lehettem. Egytől egyig jó volt hallgatni a felszólalókat, és jó volt látni, hogy egyre többen vagyunk – és azért írom ezt a pár sort, hogy még többen legyünk. Legyünk annyian, hogy megtörténhessen, aminek az előző bejegyzésem írásakor még semmi esélyét nem láttam, és aminek már réges régen meg kellett volna történnie: az, hogy olyanok irányítsák hazánkat, akik méltóak rá.

Gyurcsány elhíresült beszédével kapcsolatban olyan gyakran hallani, hogy „de hát minden politikus hazudik”. Mintha ez így lenne törvényszerű. Szeretnéd, hogy ne így legyen? Itt az alkalom, hogy a jelenléteddel kifejezd ezt a szándékod. És ha esetleg irtózol a narancssárgától meg a Fidesztől, akkor is jöhetsz, mert mikor Lampert Mónika Lendvai Ildikó (párttársaival egyetemben) a szokásos irritáló stílusában folyamatosan egy Fidesz által írt forgatókönyvről papol, csak azt teszi, amiből a főnöke példát mutatott neki: hazudik. Ha eljössz, erről is meggyőződhetsz, és feltöltődhetsz egy kis reménnyel.

Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke – Balatonőszöd, 2006. május 26.:

Nincsen sok választás, azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni... Nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok kormányzása azt valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl hogy a szarból vissza hoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolnunk az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?

Csak azért idéztem, hogy később is ott legyen majd az archívumban. Sajnos szinte biztos vagyok benne, hogy nálunk, következmények nélküli Viccországban a fenti mondatok nyilvánosságra kerülése után is Gy. F. marad a miniszterelnök, és szocialista fölénnyel zárul majd az önkormányzati választás. Ferenc már meg is magyarázta, és különben is milyen fasza gyerek, hogy nem tagadta le, amit alig négy hónapja mondott. „Van, amikor az embert elkapja a hév.” Ez így igaz.

„Felemelő pesszimizmus.” Úgy tűnik, soha nem felejtem el ezt a két szót abból a Pink Floyd kritikából, amit még tizenévesen olvastam. Azóta többször átéltem a Pink Floyd zenéjét hallgatva, és mindannyiszor nagy élmény volt. Mert itt a pesszimizmus csupán egy aprócska kiegészítése a sokkal hangsúlyosabb felemelőnek, és csak annak jelzésére szolgál, hogy ez a zene (többnyire) nem vidám dolgokról szól. Felemelő, de még mennyire, csak azt sajnálom, hogy én nem voltam ott a közönség soraiban a 12 évvel ezelőtti Division Bell turné egyik állomásán sem – így 1994. október 20-án a londoni Earls Court-ban sem, ahol ez a koncertfilm készült.

A DVD-t hazánkban tavasszal még szeptemberre igérték, aztán nem követtem az eseményeket, és augusztusban meglepődve találkoztam vele a Media Markt polcán. Meglepettségem tovább fokozta a kiadvány ára: „csak” 6990 Ft volt, holott a tavaszi elővétel során még kedvezményesen is ennél drágábban lehetett (volna) megrendelni, és még most is találok olyan oldalt, ahol azzal a badarsággal ámítják a hiszékeny és tájékozatlan látogatót, hogy a DVD bolti ára 9000 Ft. De a lényeg, hogy ez a két lemezes DVD megéri a pénzét. Lássuk, mi van benne?

A kiadvány igényes grafikáját (szokás szerint) Storm Thorgerson készítette – nekem csak a tipó nem tetszik néhol. A tokban a két DVD korongon kívül van egy 8 oldalas füzet, és egy David Gilmour On An Island albumreklám képeslap.

A 145 perces koncertfilm főszereplői a Pink Floydon kívül a lenyűgöző hangzás és fénytechnika. Csak ismételni tudom magam: nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott.

Az extrák között a kedvenceim a koncerten a háttérben vetített filmek felvételei (melyek közül a The Dark Side Of The Moon-hoz tartozóak többségéről két verzió is megtalálható a második lemezen), és az első DVD-n a két kitűnő és megunhatatlan videoklip: a Learning to fly és a Take it back.

További extrák: bootleg videók (4 szám); tour stuff (a turné állomásai, menetrendje és színpadtervei); egy Pulse tévéreklám; 15 percnyi home video a turné hétköznapjairól (elég gyenge); fotógaléria (64 kép); a Pink Floyd 1996-os Rock & Roll Hírességek Csarnokába vonulása Billy Corgan (Smashing Pumpkins) bevezetőjével, és a vele együtt előadott Wish You Were Here-rel; a filmben elhangzó dalok albumainak képei. Teljesen érthetetlen számomra, hogy a tour stuff és a fotógalária miért nem lapozható (peregnek a képek, és maximum megállítani lehet őket, lépkedni közöttük nem).

Nem számoltam össze, de a DVD-tok hátlapja szerint összesen kb. 4 órányi anyagot tartalmaz a két lemez, melyet számítógépen nem lehet lejátszani (legalábbis nekem nem sikerült).

A Pulse DVD honlapja: www.pinkfloyd.co.uk/pulse

Az alábbi bejegyzést egy barátom írta, mikor a blogírás rejtelmeibe bevezetendő, hozzáférést biztosítottam számára az admin-felülethez. Hónapok óta kallódik a piszkozatok között, mert sajnáltam kitörölni. Jó lesz ez ide, hátha más is jól szórakozik majd rajta – gondoltam ma reggel.

A honmamák és honatyák politikai meggyőződésüktől függetlenül egyként üdvözölték a gondolatot, miszerint minden férjnek és társsal rendelkező hímnemű lénynek legalább napi 2-3 órát kéne blog írással töltenie, mely szellemi torna és feszültséglevezetés igen jótékonyan hatna a Magyarországra jelenleg sajnos jellemző törődésmentes családi életre.

A felvetést 102%-os igen, 2 tartózkodás mellett fogadta el a tisztelt ház, s – figyelembe véve a javaslat rendkívül pozitív társadalomépítő hatását – külön határozatot hoztak a soron kívüli törvénybe iktatásról is.

Este Demszky Gábor elbüszkélkedett vele, hogy a CD írás analógiájára sikerült a főváros úthálózatából adattárolásra is alkalmas rendszert kiépíteni, ahol a már megszokott 2-es számrendszer elvén kátyu=1, sima út=0 bitek jelentik az információt. Újszerű megoldásával örökre beírta magát a környezetvédelem történelmébe, hiszen a korábbi megoldásokkal ellentétben az adatrögzítést nem költséges lézeroptika végzi, hanem ún. mechameteo eljárásra keresztelt technológiával végzik el. Az adatírást általában útfelbontással kezdik meg, melynek szándékosan szakszerűtlen visszadolgozását az időjárás mélyíti el, biztosítva a felírt adatok hosszútávú tárolását.

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

Nagyításhoz katt a képre!

Ha jól tudom, tegnap utoljára volt látható ez a kiállítás a Saint Galériában (Budapest, III. ker., Szentendrei út 89–93., VIII. épület). Éppen sikerült nem lemaradnom róla – elsőosztályú logók egy érdekes hangulatú helyen. Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

Pontosappan csak majdnem, mert tegnap volt teli. Kattints a képre a nagyításhoz!