HALDESIGN

« előzmény

A könyvet olvasva, felmerült bennem két kérdés, melyeket nem csak veletek, hanem a kiadóval is megosztottam. Úgy gondolom, hogy az e-mailben kapott kimerítő válasz van annyira tanulságos, hogy megér egy külön bejegyzést.

Kedves Zsolt!

Köszönjük észrevételeit.

A 134. oldalról idézett mondatban valóban fordítási és szerkesztési hibákat ejtettünk, a helyes fordítás valahogy így hangzott volna:

"A folyószövegben előforduló számjegyek egalizálására gyakran van szükség, mivel - hacsak nem szelektíven egalizáltak - a számjegyek karakterszélessége egyforma, hogy a táblázatokban az azonos helyiértékű számok pontosan egymás alatt álljanak."

Az angolban tehát nem a jelek, rajzi elemek szélességéről van szó, hanem a "set width"-ről, vagyis a jelek számára fenntartott helyről, amibe beletartozik a betű két oldalán lévő térköz, vagyis az oldaltávolság is. Valóban pongyola a magyar megfogalmazásunk, és ezt a szövegkörnyezet sem képes kompenzálni.

Emellett a szerző - egy angolosan velős tagmondat erejéig - valóban utalt arra is, hogy a betűtervezők, többnyire az egyedileg beállított kerning párok révén, sokszor eltérnek a számjegyek egységes karakterszélességének gyakorlatától.

Még pontosabban fogalmazva a számok karakterszélessége ilyenkor is egyforma marad (ez a fontszerkesztő programokban ellenőrizhető), csak a tördelőprogramok automatikusan beolvassák a fontban lévő, karakterpárokhoz rendelt egalizálási értékeket (ez nem azonos pl. az InDesign Optical Kerning-jével!) - sokszor ezért nem állnak egyes betűtípusoknál helyiérték szerint egymás alatt a számok. Ez az állítás ellenőrizhető úgy is, ha az InDesignban a Kerning mező értékét Metricsről 0-ra állítjuk, vagy QuarkXPressben a Kerning Table Editben 0-ra állítgatjuk az egalizálási értékeket - az esetek többségében egyből pontosan egymás alá ugranak a számok.

Igazat adva felvetésének és némileg pontosítva a szerző mondatát is, ma már tényleg nem lehet a fentiekről általános kijelentéseket tenni: egyes fontoknál ugyanis nem egalizálással, hanem a karakterszélesség-értékek változtatásával érik el a számjegyek egyenletesebb ritmusát, bár úgy vettem észre, hogy továbbra sem ez a jellemző megoldás. Emellett ma már meg kell említeni az OpenTypePro fontok proportional (változó karakterszélességű) számjegyeit is, amelyeknek nevükből és funkciójukból adódóan is változó a karakterszélességük.

[A weboldalon felmerült, hogy az ún. ugráló számoknak változó a szélessége. Az Type1-es fontok Expert Setjeinél tudtommal ez valóban így van/volt, az OpenTypePro fontok azonban már többféle lehetőséget biztosítanak. Itt két különböző tulajdonságról van szó két-két lehetséges állapottal, amelyekből négy különböző változat keverhető ki. Az OpenTypePro formátum lehetővé teszi:
- az állandó szélességű ugráló (Tabular Oldstyle),
- az állandó szélességű verzál (Tabular Lining),
- a változó szélességű ugráló (Proportional Oldstyle) és
- a változó szélességű verzál (Proportional Lining) számjegyek használatát is.
A szélesség a karakterszélességet jelenti az ugráló vagy verzál/álló pedig az egyes számjegyek magasságát, ami lehet a nagybetűk magasságához igazodó verzál szám, vagy a kisbetűkhöz (kurrensekhez) igazodó ugráló szám; ez utóbbiak tartalmaznak az alapvonal alá nyúló szárakat, görbéket is. Az InDesignban egy OpenTypePro fontot kiválasztva (pl. Myriad Pro, Minion Pro) a Character paletta jobb felső sarkában lévő kis háromszögre kattintva, majd az OpenType opciók közül a legalsó osztatban lévő variációkból választva meg lehet figyelni ezek működését.]

[A szintén csak a honlapon felvetett kérdésnél, a gondolat-/kötőjel elhelyezkedésénél a szerző nem azt javasolja, hogy betűtípus váltással kell a jel magasságát beállítani, csak említ két példát: a(z) Univers gondolatjele jobban mutat kisbetűk mellett, mert alacsonyabban van, az Akzidenz Groteské viszont magasabban... majd itt abbamarad a gondolat, nem utal a megoldásra, csak felhívja a figyelmet erre az apróságra. Bár manapság a tördelőprogramokban könnyedén toljuk el lefelé is az alapvonalat, kíváncsi lennék, hogy ezt anno az ólomötvözetből készült betűkkel - amellyel sokáig a szerző is dolgozott, és időnként dolgozik még ma is - hogyan oldották meg. Reszeléssel? Esetleg volt külön gondolatjelük a verzál és a kurrens betűkhöz? Vagy a weboldalon felvetett megoldással, betűtípus cserével?]

A könyvből kimaradt hivatkozások szintén szerkesztői hibák, igyekszünk javulni e téren is, mindig van hova.

Remélem sikerült a fordítási hiba miatt felmerült kérdésekre kielégítő választ adnom, és a csorbát valamelyest kiköszörülni.

(A válaszunk publikus, felkerülhet akár a haldesign blogra is, ha úgy gondolja, az ott megjelentekre is igyekeztem reagálni.)

Üdvözlettel
Kovács Balázs

E helyen is még egyszer köszönöm a részletes választ!

Tegnap voltunk a kiállítás megnyitóján, kiereszteni a gőzt. Jól sikerült, ezért csak most írok (kicsit másnapos vagyok még mindig). Érdekes élmény volt mászkálni a hatalamas plakátok között, melyeket korábban a monitoromon láttam csak (ott viszont sokszor)...

A bejegyzésem második felén elgondolkodtam: szabad-e egy félkész honlapot (a dizájn saját gyermekem) ajánlanom a figyelmetekbe? Az a helyzet, hogy – részben az ARC-os anyagok készítése miatt – kicsit gyorsabban telt az idő, mint ahogy szerettük volna; de az ARC rovat miatt mindenképpen ki kellett raknunk valamit 30-án este (és egyébként is a régi oldal nagyon megérett már a cserére). Ami miatt mégis ajánlom, az az ARC kiállításon levő Insomnia ötletponton feltett kérdések és válaszok oldala, amin jót szórakoztam az elmúlt percekben. Szeptember 18-ig nyitva a kiállítás, lehet még kérdezni az '56-osok terén (1000 lapot nyomtattunk – talán elég lesz).

Öndicséret mindig büdös, de az ötletpont nem az én ötletem volt, ezért nem lesz szaga: szerintem marha jól kitalálták ezt az egészet a kollégáim, biztos sok új látogatót hoz a megújuló honlapunkra; amit nagyon sajnálok, hogy nem készült el időben, de talán most már majd nekem is lesz időm besegíteni Máté kollégának, aki kitartóan vívta csatáját – többek között – a rémségesen buta explórerrel.

frissítve (2007. 09. 30.): A sok új látogató bejött, de az elmúlt hónapban semmit nem haladtunk, és ez minden bizonnyal a közeljövőben is így lesz egyéb teendőink miatt. Nagyon ciki.

« előzmény

Ha csak egy (vagyis négy) hajszálon is múlt, de a 15 nap alatt érkezett 70 szavazat alapján a kérdés eldőlt: szerencsére nem kell kidobnom az itthoni gépem, a PC a jobb:

• Mac: 31 (44,3 %)
• PC: 39 (55,7 %)

Komolyra fordítva a szót, csordi ébresztett rá, hogy hibás a kérdés feltevése. A Mac egy márka, készen összerakott gépet jelöl, míg a PC többnyire különböző gyártók alkatrészeiből tetszőlegesen összeállított konfigurációt jelent. A kettőt nem érdemes egymáshoz mérni. Aztán bjmatt megjegyezte, hogy nem is akármilyen alkatrészek vannak a Mac-ben (nem feltétlen olyan jók, mint sokan gondolják), és egyetértés alakult ki abban, hogy mintha a Mac-ek árával együtt a minőségük is egyre alacsonyabb lenne.

A Poll-r-en van egy hasonló témájú szavazás (amire olipoli is felhívta a figyelmet) sokkal nagyobb merítéssel: ott a 231 szavazat közel kétharmadát kapta a PC. Ez is azt mutatja, hogy a szakambeliek (grafikusok, dtp-sek) közül nagyobb számban részesítik előnyben a Mac-et. A lényeg, hogy ez a (hibásan feltett) kérdés még biztosan sokszor előbukkan majd (másutt), de értelme legfeljebb annyi van, hogy ennek kapcsán megosszuk egymással a véleményünket/tapasztalatunkat. Mert kinek a pap, kinek a papné – idézetek a kommentekből:

csordi: Én valahányszor PC mellé ültem csak szívtam, de komolyan. Viszont az is igaz, hogy mindegyik noname volt. Ennek tudatában is a Mac mellett szavaznék, bár azzal sem vagyok teljesen elégedett. Viszont 93 óta használom, 5 gép szolgált ki és sose voltam velük szervizben.

DrZEN: A PC. Szeretem a változatosságot, és a nyitottabb hozzáállást minden hátrányával egyetemben. A PC az „enyém”, míg a Mac sokmindent „rámkényszerít” Szóval inkább a bizonytalan szabadosság, sem mint a biztonságos uniformizáció.

Köszönöm, hogy leírtátok a véleményeteket.

Szerző: David Jury
Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 175x225 mm
Terjedelem: 256 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött

A címbéli kérdés megválaszolása igencsak bonyolult, és összetett feladat; aki végigolvassa ezt a könyvet, közelebb kerülhet a „megoldáshoz” (például azt is megtudhatja belőle, hogy a kurzív és a döntött betű nem ugyan az – szégyellem, de ez nekem újdonság volt). A rövid (2 oldalas) előszó és a tartalomjegyzék után a könyv három nagyobb és egy kisebb egységre tagolódik:

Háttér (62 oldal, 16 fejezet)

Évszázados hagyományok és a változás szükségessége; múlt és jelen kapcsolata; a beszéd, a nyelv, az olvasás és az írástanulás tipográfiai vonatkozásai, az egyes alkalmazási területek jellegzetességei az üzleti kommunikációtól, az üzenőtáblák kiragasztmányain keresztül az üzletportálok felirataiig – mindezen témákon végigkalauzol bennünket a szerző.

Megtudhatjuk, milyen folyamatok játszódnak le olvasás közben, és hogy a tipográfia segítségével miként tehetjük e folyamatot minél gördülékenyebbé, vagy hogy pontosan mit fed az olvashatóság (readibility) és a felismerhetőség (legibility) fogalma.

A gazdagon illusztrált oldalakon többek között megismerhetjük a mondatkezdő nagybetűk előtti dupla szóközök rejtélyét, vagy hogy miként változott a középre zárt és a balra zárt elrendezések megítélése az idők folyamán.

Anatómia (82 oldal, 32 fejezet)

A könyv második fejezete vizsgálat alá vonja a tipográfia alkotóelemeit, elemzi az egyes eszközöket és eljárásokat, az információ szervezésének lehetőségeit, a betűkategóriák jellegzetességeit, valamint a szöveg megjelenítésének és elrendezésének különböző módjait.

Az apró részletekbe mélyedés alkalmat ad a leggyakoribb tipográfiai problémák és lehetséges megoldásaik ismertetésére is.

Portfóliók (94 oldal, 16 fejezet)

A könyv záró fejezetében kortárs tipográfusokkal ismerkedhetünk meg, munkáikon keresztül pedig bepillanthatunk az igényes grafikai tervezés fantáziadús és változatos világába.

(forrás: a könyv honlapja)

Etcetera (11 oldal, 6 fejezet)

A negyedik aprócska rész is szót érdemel, ebben kaptak helyet a hivatkozások (igaz, hogy a 134., 146., és 248. oldalhoz tartozókat hiába keressük); van egy oldal az írásjelekről és a betűk felépítéséről; találhatunk itt két oldalnyi szójegyzéket; valamint ugyan ekkora terjedelemben név- és tárgymutatót.

Felmerült kérdések

Két dolgot nem értek, illetve nem biztos hogy el akarom hinni a szerzőnek. Az, hogy „a számjegyek szélessége egyforma” (134. oldal) egészen biztos, hogy így általánosságban kijelentve nem igaz, erről bárki könnyen meggyőződhet, ha tesz egy próbát (lehet, hogy a fordítást rontották el?).

A másik, amit a 148. oldalon olvastam: az Univers félkvirtmínusza történetesen egy kicsit lejjebb helyezkedik el, mint az Akzidenz Grotesk típusé (itt ezt példákkal is illusztrálja a szerző), ezért kisbetűk mellett az Univers gondolatjele jobban mutat, mivel közelebb kerül a kurrensek közepéhez” – nem tudom, hogy ehhez egy profi tipográfus mit szólna, de nekem biztos, hogy eszembe nem jutna egy másik betűtípus gondolatjelét belekeverni a szövegbe. Mindezekkel együtt tanulságos, hasznos olvasmány.

frissítve (2007. 09. 02.): A felmerült kérdésekre a válaszok itt olvashatók.

Előkészületben

Pár napja kaptam egy e-mailt a Scolar Kiadótól:

A Scolar Kiadó 2007 novemberében jelenteti meg új könyvét, melynek angol címe Print Production Handbook (A nyomdai előkészítés és gyártás kézikönyve).

A magyar nyelven megjelenő kézikönyv végigvezet a nyomdatermék készítésének lépésein az árajánlatkéréstől és szerkesztőségi munkától a színre bontáson, kilövésen, nyomtatási eljárásokon és kötészeti műveleteken keresztül egészen a minőség-ellenőrzésig, csomagolásig és szállításig.

A könyv paraméterei: 170x225 mm, 224 oldal, selyem fényű vinil borító, fűzött.

A könyv fejezetei: Nyomtatás a 21. században; Eredetik és előkészítés; Proofolás és lemezkészítés; Nyomási eljárások; Papír és festék; Nyomás utáni műveletek; Együttműködés a nyomdával; Függelék. (Csak azért említem, mert gondolom, vannak köztetek, akiket érdekel [ha megveszem, beszámolok majd róla].)

folytatás »

« előzmény

A GHALÉRIA feltöltésével még annyira sem haladok, mint ahogyan legutóbb gondoltam. Most már azt mondom, jó, ha 2008 végére befejezem. A régi negatívok digitalizásása helyett a másik (könnyebbik) oldaláról közelítettem: az eleve digitális formátumban készült fotókkal folytattam. Először a 2006-os év termése kerül terítékre, melyek között semmi újdonságot nem találsz, mindegyik kép szerepelt a már itt, a Fotó kategóriában – az újdonság legfeljebb a nagyobb méretük, és persze az, hogy kategorizálva lettek.

„Téli álommal” kezdődött januárban Visegrádon, és elkaptam egy érdekes napfelkeltét itthon. Márciusban összeházasodtak Gáborék (Orfű, Égervölgy), esett a hó, jártunk Szentendrén, a Városligetben és az Állatkertben, végül fekete felhőket fényképeztem. Áprilisban újra elmentünk Szentendrére, Orosházán megörökítettem a tavaszt, és tévébarát Ernőéket is meglátogattuk. Májusban függönyre fröccsent a naplemente, és viaszba ragadt egy szúnyog a kertipartin. Júniusban újabb felhőportrék készültek, részem volt egy kis déli élményben (Nagyharsány, Pécs, Orfű), és elrepültünk Krétára pihenni. Csak júliusban tértünk vissza, a nyaralás után (és mellett) felejthetetlen élmény volt a tandemugrás (is) Kaposújlakon, Orosházán veterán autókat csodáltunk, Zamárdiban pedig a felhők nyűgöztek le. Augusztusban újra megkóstoltuk a Balatont (Balatonmária), hazafelé Badacsony környéke és a Velencei tó pózolt emlékezetesen. Szeptemberben a (majdnem) telihold kiáltott fényképezőgép után, és egy kedves ismerős szavára hallgatva ellátogattunk a színpompás Margitszigetre (az itt készült képek eredetijét sajnos megette a digitális technika ördöge, így csak ezek a JPG-k maradtak). Mozgalmas volt kedvenc évszakom kezdete: októberben Vácra kirándultunk, Orosházán a temetőben fényképeztem, a gyönyörű ősz pedig Orfűn, Pécsett és a mesés Püspökszentlászlón volt a modellem. Novemberben Paliék egybekelése miatt mentünk Orosházára, de az esküvőnél jobban megihlettek az este fényei a Holddal egy rozzant kerítésnél, és a másnap vasúti naplementéje. Decemberben újra dél volt a cél (mert akik élnek azok délnek mennek – ahogy Lovasi énekli) – ezúttal Ernő társaságában (Felsőszentmárton), aztán gyönyörködtünk a Fényevolúcióban, és a Rám-szakadék jegében, miután immár hagyományosan jól zárult az év Béláékkal. Ez volt 2006 pixelesítve. Jó visszanézni.

folytatás »

Részlet a Magyar Gárda Alapító nyilatkozatából:

A Magyar Gárda 2007. augusztus 25-én bont zászlót. 1100 évvel a dicsőséges pozsonyi csata és 300 évvel az ónodi országgyűlés után. Egy olyan pillanatban, amikor a magyarság fizikai, lelki és szellemi önvédelem híján maradt. Egy olyan pillanatban, amikor nemzetünknek már nincs hová hátrálnia. Egy olyan pillanatban, amikor már csak magunkra számíthatunk.

A Magyar Gárda pártok és határok felett áll. A nemzetközösség erő- és érdekközössége akar lenni. Életre hívója és támogatója mindannak, ami nemzeti felébredésünk és felemelkedésünk irányába mutat, de megingathatatlan gátja a magyarság szellemi és fizikai gyengítésének.

A Magyar Gárda felkiáltó jel kíván lenni! Üzen mindazoknak itthon és a nagyvilágban, akik nemzeti széttagoltságunkban, megtörtségünkben és megsemmisítésünkben érdekeltek: Nem hagyjuk! Üzen mindazoknak, akik ha nemzetünk sorsáról van szó, tespedtek, célvesztettek vagy meghunyászkodók: Ébresztő! Végül üzen mindazoknak, akik régóta sóvárognak egy szebb magyar jövő után: Eljött az idő!

(forrás: www.magyargarda.hu)

Kövezzetek meg, de nekem ez szimpatikus. Nem úgy a pártok és a média hisztériája...

Remélem, lesznek köztetek, akikre hasonló hatással lesz az alábbi vers, mint rám, mikor olvastam dinnye blogján. Zseniális, csodálatos, lenyűgöző...

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: "ébredj a valóra".
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd százév után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

(forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)

Védjétek meg a köztársaságot! Ha hazafias demokraták vagytok, nem olvassátok a „gyalázkodó, antiszemita és uszító” „Kurucifót”! Ezt az egyik legnagyobb hazafias demokrata, Gyurcsány miniszterelnökúr szeretné. Pontosabban azt, hogy az olvasás lehetősége se legyen meg. Mert még a végén elhiszed, amit olvasol. Vagy nem hiszed el. Vagy elgondolkodtat. Vagy hidegen hagy. Szóval mindnyájunknak úgy lesz a legjobb, ha nem olvassátok a kuruc.info-t! Vegyük úgy, hogy már be is van tiltva. Mindenki jelentse, ha valakit „Kurucifózáson” kap! A kuruc.info „kirekesztő, gyalázkodó, antiszemita, uszító, a személyiségi jogok, illetve a köztársaság alapértékeinek lábbal tiprója”. Semmiképpen ne olvassátok a kuruc.info-t – a köztársaság védelmében!

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyílt levelet intézett Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterhez, amelyben arra kéri: az alkotmányos keretek között védje meg a köztársaságot a kuruc.info gyűlöletkeltő gyakorlatával szemben.

Idézet Gyurcsány Ferenc nyílt leveléből: „A Kurucinfó nevű internetes kiadvány kirekesztő szellemiségéről, gyalázkodó, antiszemita és uszító hangvételéről, a személyiségi jogok, illetve a köztársaság alapértékeinek lábbal tiprásáról vált hírhedté.

Márpedig egy köztársaságnak joga van az önvédelemre, hiszen ha vékony is, de pontos határvonalnak kell lennie a között, ha valaki él a szabadságjogaival, vagy visszaél velük. Egy ponton túl a politikai szabadságjogokkal való gyáva és cinikus takarózás sem fedheti el azt a tűrhetetlen ellentmondást, hogy éppen ez, a szabadságjogokkal való visszaélés gátolhat meg másokat abban, hogy gyakorolják a maguk alkotmányos és emberi jogait - például a félelem nélküli élethez vagy az emberi méltósághoz való jogot. Ez pedig a védelem nélkül maradó polgárok és társadalmi csoportok elszigetelődéséhez, kirekesztődéséhez vezethet - olyan tragédiához, amelynek megismétlődését egyetlen civilizált, szabad ország sem engedheti meg magának.

Éppen ezért minden hazafias demokratának, különösképpen nekünk, a köztársaság felelős vezetőinek jogi-politikai, de elsősorban is erkölcsi felelősségünk az, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel védjük a köztársaság és az alkotmány alapértékeit, védjük a kirekesztéstől államunk minden polgárát, illetve a gyűlölet-ideológiák fertőzésétől a közéletünket, a mindennapjainkat, a jövőnket.”

(forrás és további részletek: www.stop.hu)

Mikor megemlítettem a honlap indulását, hiányoltam róla az RSS csatorná(ka)t. Azóta is hiányzott, ezért a Feed43 segítségével csináltam hozzá.

• MATT – hírek rovat
• MATT – pályázatok rovat
• MATT – grafika történet
• MATT – linkek rovat
• MATT – letöltés rovat

« előzmény

Eyedropper (pipetta) ürítése

A pipetta eszköz ürítéséhez egyszerűen klikkelj egy üres területre az Alt/Option billentyű lenyomása mellett.

Ne magányos oldallal kezdődjön az oldalpárba rendezett dokumentum

Ha még nem jöttél rá, a megoldás valószínű egyszerűbb, mint gondolnád: figyelj arra, hogy ne legyen kipipálva a Pages paletta menüjében a „Allow Document Pages to Shuffle” menüpont. Ha így van, úgy rendezed át az oldalakat a Pages palettán (fogd és vidd módszerrel), ahogy csak akarod.

Új réteg létrehozása a kijelölt fölött vagy alatt

Mikor a Layers paletta „Create new layer” gombjára kattintasz, az InDesign alapértelmezetten a legfelső réteg fölött hozza létre az új réteget. Ha a kijelölt réteg fölött szeretnél létrehozni újat, a „Create new layer” gombra kattintás közben nyomd le a Ctrl+Shift/Command+Shift billentyűket; ha pedig a kijelölt réteg alá szeretnél egy újat, akkor a Ctrl+Alt/Command+Option billentyűket tartsd nyomva.

folytatás »