A BLOGHon azt írtam, nem idézek Wass Alberttől, mert akkor szívem szerint az egész könyvet kellene idéznem. Itt a SZEMETESben most mégis megteszem. Majdnem pontosan egy éve írtam róla, hogy a jelenlegi hatalom egyik legfőbb érdeke, hogy félj. Mindent meg is tesznek érte, hogy így legyen: rosszarcú tüntetőket mutogatnak, vagy akinek „nincs baj a külsejével”, azt félelmetes megvilágításba helyezik. És persze ne feledjük a tavalyi aljas „rendőri” intézkedéseket sem, mellyel jelentősen hozzájárultak a félelem fenntatásához. Wass Albert gyönyörűen megfogalmazza a lényeget. A félelem:

Világfelfogás. Világnézet. A rabszolgaság egyetemes világnézete, amit durva és kegyetlen erőszak termel ki rendre a leigázottak lelkében és agysejtjeiben, s mely korlátlan hatalmat biztosít a leigázók számára, még akkor is, ha a rabszolgák létszámával szemben az ostort suhogtatók száma nevetségesen csekély. A félelem az emberiség legnagyobb ellensége, nem az ilyen vagy amolyan diktátorok. A félelem maga, amit a diktátorok mesterségesen állítanak elő, mint valami idegbénító, agysejtekre nehezedő, szemmel nem is látható szert, aminek gázával megfertőzik és megbénítják a népeket. [...] Ha nem lenne olyan szörnyűségesen tragikus, nevetni lehetne ezen!

(Wass Albert: Ember az országút szélén)

Végül szeretném egyértelművé tenni, hogy Wass Albert nem a szemetesbe való – legfeljebb a téma, ami szomorúan aktuális ma is.