IHK #1: Láma Ole Nydahl

Eddig úgy volt, hogy ha tudomást szereztem valamilyen érdekesnek tűnő eseményről, könyvről, filmről vagy zenéről, akkor azt beírtam a Netvibes megfelelő jegyzetdobozába (Esemény, Könyv, Mozi, Zene). Vagy már be se írtam, mert úgyis tudtam, hogy nem lesz rá időm. Ezután úgy lesz, hogy ide is megírom.

Gondolkodtam valami frappáns és rövid sorozatcímen. Végül megelégedtem csupán az utóbbival. IHK, vagyis nekem (eddig) Idő Hiányában Kimarad(t) – ha Te ott voltál, olvastad, megnézted vagy meghallgattad, írd meg róla a véleményed; vagy ha kedvet kapsz, menj el, olvasd el, hallgasd meg és nézd meg!

Magyarországra látogat Láma Ole Nydahl

A Gyémánt Út Buddhista Közösség szeretettel meghívja Önt Láma Ole Nydahl „A Nyugat találkozása a buddhizmussal” című előadásaira Szegedre és Pécsre.

A buddhista tanító 20 éve járt első alkalommal Magyarországon, azóta a Gyémánt Út Buddhista Közösség Magyarország legnagyobb buddhista egyházává nőtte ki magát, országszerte összesen 27 városban, településen található világi buddhista központ.

Láma Ole Nydahl

A dán származású Ole Nydahl és tavaly elhunyt felesége, Hannah Nydahl a hatvanas években ismerkedtek meg a buddhizmussal nepáli utazásaik során. Miután a tibeti buddhizmus karma kagyü iskolájának feje, a 16. Gyalva Karmapa első személyes nyugati tanítványaivá fogadta őket, intenzív tanulóévek következtek a Himalájában. A hetvenes évek közepétől Karmapa kérésére Ole és Hannah meditációs központokat kezdtek létrehozni a nyugati országokban, hogy a buddhizmus értékei minél több ember számára elérhetővé váljanak. Ma már több mint 550 ilyen centrum létezik szerte a világban Oroszországtól Brazíliáig, Kanadától Ausztráliáig, így Pécsen és Szegeden is. Ezekben a centrumokban az érdeklődők találkozhatnak a buddhizmus hiteles, tiszta tanításaival, megismerkedhetnek különféle meditációs gyakorlatokkal és amennyiben felkeltette érdeklődésüket e látásmód, a centrumokban létrehozott könyvtárak, illetve a rendszeresen meghívott utazótanítók által közvetített információk révén mélyebb ismeretekre is szert tehetnek.

A láma egy év alatt kétszer utazza körbe a Földet, szinte minden nap más városban ad 5-6 órás, sőt sok esetben egész napos tanításokat, megosztva tapasztalatait minden nyitott emberrel. Az általa több mint harminc éve fáradhatatlan munkával közvetített szemlélet már eddig is rengeteg ember hasznára vált, amit bizonyít a minden alkalommal megjelenő ezer-ezerötszáz fős hallgatóság is.

Láma Ole Nydahlt a közösség pécsi csoportja a szegedi csoporttal közösen hívta meg hazánkba, mivel Szeged a Pécs által benyújtott „Határtalan város” című pályázatban kiemelt partnervárosként jelenik meg. Az eseménynek különleges aktualitást biztosít, hogy az Európai Unió a 2008-as évet a kultúrák közötti párbeszéd európai évének nyilvánította. A pécsi buddhisták a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa programsorozatra is különleges rendezvényekkel készülnek, melyek már 2007-ben megkezdődtek, és céljuk, hogy 2010-ig, és az ezt követő időszakban is folyamatosan elérhetővé tegyék a buddhizmust az érdeklődők számára.

2008. december 5. 18.00: SZEGED, Szegedi Városi Sportcsarnokban (Temesvári krt. 33.)

2008. december 6. 18.00: PÉCS, Pécsi Lauber Dezső Városi Sportcsarnok (belépő: 1500 Ft)

Bővebb információ: www.buddhizmusma.hu | Láma Ole Nydahl a Wikipédián

Láma Ole Nydahl könyvei

Kíváncsi lettem Láma Ole Nydahl könyveire is. Esetleg olvastad valamelyiket (Mahamudra; Minden határon túl; Belépés a Gyémánt Útra; Ahogy a dolgok vannak)?

folytatás »

Megerőszakoltak és meggyilkoltak a cigányok egy 14 éves lányt Kiskunlacházán

Talán jobb is, hogy eddig nem volt időm írni, mert lehet, hogy törvényt sértettem volna vele. Törvény, emberi jogok: mennyire de mennyire szánalmasan elcsépelt és kiüresedett szavak… Szavak: keresem őket, de hiába…

Megerőszakoltak és meggyilkoltak a cigányok egy 14 éves lányt Kiskunlacházán. És ezek után vannak olyan söpredék emberek, mint például Tóth Ákos (Népszabadság Online), aki képes azon rugózni, hogy „az erőszak ellen demonstrálók egynémelyikénél a rendőrök gázsprayt, szúró-vágó eszközöket, viperát találtak”; vagy a szarházi rendőrök, akik a Magyar Gárdát alázzák meg ahelyett, hogy a dolgukat végeznék; vagy a tévékettős Azurák Csaba, aki azon lovagol a megerőszakolt és meggyilkolt Nóri temetésének napján, „hogy a bűnesetben lehet, hogy az is szerepet játszhatott, hogy a kislány fejlettebb volt a koránál testileg, és szebb képeket tett fel magáról az internetre, mint amilyen valójában.”

Kiskunlacháza – A polgármester beszéde:

Kedves fiatalok, tisztelt édesanyák és édesapák, kedves nagyszülők! Köszöntök minden kedves jelenlévőt, Kiskunlacháza és az ország más településeiről hozzánk, közénk eljött polgártársunkat. Nehéz ma beszélni, hiszen erre a döbbenetre és fájdalomra, erre a brutális tettre nincs megfelelő szó. Mit lehet mondani egy szülőnek, aki a gyermekét elveszíti? Egy élet nem érhet véget 15 évesen. Egy élet 15 évesen kezdődik. Az elmúlt hétvégén valami végleg elszakadt, valami örökre véget ért.

Emlékezni, tiltakozni és temetni jöttünk ma össze. Emlékezni az áldozatokra, tiltakozni az erőszak ellen, és véglegesen eltemetni a félelmeinket. De miért is féltünk eddig Kiskunlacházán? Tavasszal egy 11 éves kislányt akartak erőszakkal elrabolni, ahol most állunk, fiatalkorú bűnözők iskolás gyermektől, több alkalommal, erőszakkal vették el telefonjaikat, kerékpárjukat. Mindennapossá vált, hogy gyermekeket vertek meg hazafelé az iskolából. Ismeretlen fekete autók cirkálnak iskoláink környékén. Idős emberek rettegésben élnek házaikban, mert rendszeresen atrocitások érik, leköpik, és kővel dobáljak meg őket, ellopják tőlük azt, amiért egy életen át dolgoztak. Vannak, akik nem ismernek sem Istent, sem embert, sem törvényt.

Miért is kell nekünk demonstrálni? Azért, mert a médiumok nem demonstrálnak. A médiumok hallgatnak. Mi csak egy mondat, egy röpke hír, néhány kérdésnyi érdekesség vagyunk a reggeli műsorokban. Családjainkat, gyermekeinket gyalázzák meg, közben a hatalom hallgat. Szomorúan hallom a parlamenti közvetítések során, hogy a Magyar Országgyűlésben egy törpepárt képviselője folyamatosan rasszista és fasiszta magyarokról beszél. Szomorúan hallom, hogy a romaügyi államtitkár szinte várja, követeli, hogy a romákat ért támadás során derüljön már ki, hogy magyarok követték el a bűncselekményt. Meggyőződésem, hogy ilyen politikusoknak nincsen helyük a magyar közéletben. Egyre inkább úgy érzem, hogy magyarként másodrendű állampolgár vagyok a saját hazámban. Bennünket agyonverhetnek, meggyalázhatnak, és leköphetnek. Értünk senki sem hoz létre külön felderítő csoportot, értünk senki nem kínál fel a nyomravezetőnek pénzjutalmat, a mi temetésünkre nem jön el egy miniszter sem. Joggal kérdezem, kié ez az ország? Joggal kérdezem, miért nem vagyunk biztonságban, miért vagyunk hátrányosan megkülönböztetve, miért van különbség bűncselekmény és bűncselekmény között. Mindenki tudja, hogy egy békés, törvénytisztelő magyar nem szeret demonstrálni. Egy tisztességes magyarnak elég a munkája és a családja. De ma mégis össze kellett jönnünk, mert helyettünk senki nem mondja ki azt, ami mindannyiunk szíve mélyén ott van. Aki ma ide eljött, azzal a céllal jött, hogy azt mondja: elég volt a félelemből, elég volt a bennünket ért erőszakból! Féljenek az erőszakot tevők, a tolvajok, a gyilkosok! Kiskunlacházán nincs helye az erőszaknak, Kiskunlacházán nincs helye a bűnözőknek, Kiskunlacházán elég volt a romaerőszakból! Kiskunlacháza és Magyarország a békés, törvénytisztelő polgároké. Most már nem hagyjuk, hogy ellopják a javainkat, megverjék az időseket, és meggyalázzák a gyermekeket! Ma még mi vagyunk többen.

Egy emberéletnek nincsen pénzben kifejezhető ára. De ki és mi védjen meg minket, ha vidéken alig van rendőr, sok esetben a rendőrnek sincs becsülete és tisztelete. A rendőrt is ugyanúgy leköpik, trágár szavakkal illetik, mint bennünket. Egy rendőr, ha intézkedni próbál valakikkel szemben, őt is rasszistának bélyegzik. A törvényeink nem értünk vannak. Ma, aki embert öl, több esetben néhány év börtönbüntetés után már szabadul. A médiumokban egy bűncselekmény alkalmával nem arról beszélnek, hogy mit szenvedett el az áldozat, hanem arról, hogy milyen jogai vannak az elkövetőnek. Nekünk, kiskunlacházi polgároknak a családjaink biztonsága mindennél fontosabb.

Követeljük az állandó rendőrőrs létrehozását községünkben! Követeljük a gyilkosok és minden más bűnöző legszigorúbb megbüntetését, így a büntető törvénykönyv szigorítását is, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés valóban életfogytig tartson. Kérjük, hogy a polgárőrök számára több jogot és hatáskört biztosítsanak, hiszen ha nincs elegendő rendőr, ki véd meg bennünket?

Óriási a politikai elit felelőssége. Tisztelt politikus hölgyek és urak! Mi most csak kérhetünk, a döntés az önök kezében van. El kell dönteniük, hogy kiknek az érdekeit képviselik. Egy bűnözőt és egy tisztességes polgárt nem lehet egyenlő mércével mérni. A Rózsadomb környékéről könnyű ítéletet mondani, de költözzenek le hozzánk, vagy azokra a településekre, ahol félelemben élnek az emberek, és akkor megtapasztalják, milyen a mai magyar valóság.

Kedves Nóri! Te odafent biztosan látod, ami ma idelent történik. Miattad és mindazokért vagyunk itt, akik áldozatai lettek egy embertelen világnak. Most megtesszük az első lépéseket, hogy változtassunk azon, amin nehéz változtatni. De meggyőződésem, hogy ma elindul egy olyan folyamat, amit követni fognak országunk más településein is. Ma a kiskunlacházi polgárok példát mutatnak az egész országnak összefogásból és közös tenni akarásból. Mi most be fogjuk bizonyítani, hogy lehet békésen, némán és méltóságteljesen kifejezni, amit szeretnénk. Mi most nem valakik, hanem valami ellen vagyunk itt. Mi most az erőszak ellen demonstrálunk: az életért, az életünkért.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Szívemből szólt. Remélem, végre történik valami – jó lenne összefogni!

Figyelemmel követted a LEGUTÓBBI LINKEKet?

Az ARCHÍVUM alatt voltak láthatóak pár nappal ezelőttig. Hogy miért tűntek el, ne kérdezd, én nem tettem semmit ezért, és jelenleg a megoldást sem tudom, hogyan állíthatnám vissza a korábbi állapotot (amúgy a SimplePie generálta oda a Delicious RSS-emből). Próbálkoztam már többféleképpen (pl. a SimplePie WordPress pluginnal is), és még futok egy kört a tárhely szolgáltatómnál (hátha ők állítottak át valamit a szerveren), de mielőtt túlzásba vinném a sportolást, kíváncsi lennék, hogy egyáltalán volt-e / van-e értelme.

frissítve (2008. 12. 05.): Úgy tűnik, hogy a tárhely szolgáltatóm tűzfala fogta meg a linkeket. Most változtattak a szűrési feltételeken, remélhetően hosszútávon jó lesz így. Ahogy egy hozzászólásban már írtam is, nem gondoltam, hogy ennyien követitek a linkeket. A végeredmény négy nap után (33 szavazat): 57,6 % igen, 36,4 % időnként, 6,1 % soha. Köszi a szavazatokat!

Havilink – 2008. november

Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.

« előzmény

Csorba Erika képes leveleiből

2008. 11. 23.

múlt héten szombaton sütött a nap, úgyhogy kitaláltam, hogy megnézem a Hyde parkot, ami ránézésre (térképen) a legnagyobb itt. nem is csalódtam, bár mire odaértem, megszűnt mindenféle napsütés és vagy 5 fokkal hidegebb lett. gyönyörű ez a park, remek hely a feltöltődésre és a gondolkodásra. vittem magammal jó zenéket, almát és fényképezőgépet, és bejártam majdnem az egészet. persze itt is van élővilág: a tónál kacsák, sirályok, a fáknál mókusok és varjúk. a mókusok érdeklődve figyelnek, és ha látják hogy te is figyeled őket, közelebb jönnek és várják a kaját :) amint észreveszik, hogy üres a kezed, eliszkolnak. érdekes, hogy az angolok mennyire fontosnak tartják hogy legyenek ilyen jellegű parkjaik a városon belül. még a mi környékünkön is van egy park, kacsaúsztatóval, sétányokkal, mindennel. ebből a szempontból lenne mit tanulnunk… mert ezek a helyek nemcsak léteznek, hanem működnek is. az emberek olvasnak, sétálnak, futnak, piknikeznek (a szar időhöz ugye hozzá vannak szokva). minden tiszta és gondozott.

Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.

az első fotón olyan fa látható, amibe pár éve belecsapott a villám. kicsit ijesztő látvány, viszont jó hogy meghagyták. az elmaradhatatlan mókus a következő fotón :) na meg a madarak…

legközelebb a london jazz festival-ról fogok írni, melybe volt szerencsém belekóstolni.

Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.

2008. 11. 29.

ígértem hogy írok a múlt hétvégés mászkálásokról. kezdem azzal, hogy nagyon hideg volt. pláne a Temze partján, hideg és szeles, hiába a napsütés. péntek este elmentünk a csajokkal Matthew Herbert Big Band koncertre a Royal Festival Hall-ba. itt egy link: http://www.matthewherbert.com/music.php http://www.myspace.com/matthewherbert. hatalmas volt. Matthew Herbert brit zeneszerző, többek között a Moloko énekesnőjének is komponált a szólóalbumjához, de találtam már Björk remixet is tőle. érdekes elektronikus zenét csinál, mindenféle zajokból. volt a Big Band (jazz-swing szekció), aztán volt egy duci fekete díva (ének), meg vagy 50 önkéntes zeneakadémiás diák (kórus és zajforrás). musical+cirkusz+swing. az első perctől az utolsóig profi előadás volt. volt olyan szám, mely közben újságokat tépkedtek és szétdobálták a cafatokat, ez adta az alaphangzást. egy másik pedig olyan YES szavakból lett összerakva, melyeket politikusok mondtak :D

szombaton már fényképezőgéppel mentem a környékre, az eredményt alább láthatjátok.

Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.

Southbank egy olyan városrész, a Temze déli partján, ahol egy helyen van több kulturális intézmény. 2in1 :) szinte átjárhatók. Royal Festival Hall, Queen Elisabeth Hall, National Theatre, National Film Theatre, galériák stb. és előkarácsony révén persze piac, használtkönyv kirakodó vásár, forraltbor, kalbász. ott van a slow food market is, ami a fast food ellentéte: igazi sajtok, borok, házikenyér, olivabogyó, csupa gyönyörűség, sajna csak a szemnek mert hogy kurva drága. viszont a jazz week kapcsán egy rakás ingyen koncert volt arrafelé. sőt, majdnem mindig van vmi rendezvény, ami miatt érdemes oda látogatni. Petra mutatott egy ingyenmozit, amit ki is próbáltam: bemész egy szobába, ahol sok kényelmes kanapé van, előtte hatalmas monitorok. kérsz egy fülhallgatót, leülsz, és keresel magadnak egy filmet. nem mozifilmekre kell gondolni, ezek a brit filmarchívumból valók, régi és új dokumentumfilmek. nyelvtanulásnak tökéletes!

íme még néhány fotó a southbank-ről.

Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.

a skatepark is ott van, egy jól kialakított/kisajátjtott pálya, ahol a srácok tudnak gyakorolni. eddig nem láttam sok ügyeset, viszont látszik, hogy nagyon imponál nekik, ha nézik őket. jamakasi-kat is láttam a közelben. ők azok, akik sportot űznek abból hogy „megmásszák” a városi környezetet, tetőről-tetőre és lépcsőről-lépcsőre ugrálnak (ajánlanám a Jamakasi című Luc Besson filmet, ha nem lenne annyira szar). ja és ott van még a London Eye, az óriáskerék, ahonnan állítólag egész Londont be lehet látni. azt mondják, nem szabad kihagyni, de szerintem meg egész nyugodtan… túrista látványosság.

Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.

ez az utsó adag, mára ennyi.

Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.Csicseri Londonból #5: 2008. november 23–29.

folytatás »

Veerle blogja

Egyszer futólag már linkeltem, de ennél többet érdemel Veerle Pieters blogja. A Belgiumban élő hölgy kiváló Illustrator tutorialokkal ajándékozza meg az olvasóit. Itt például részletesen leírja az alábbi kis virág motívum elkészítésének menetét. Nagyon alapos – mint általában. Talán ezért is kérte fel az Adobe, hogy legyen az Adobe Community Help Illustrator moderátora.

Veerle blogja

Mellesleg a munkái is nagyon szépek. Van egy sajátos stílusa, mégsem unalmas. Nemrég megújult „céges” weblapjára azt írtam a delicious-on: „kicsit sok, de mégse”. Lehetne túl töménynek, kicsit csicsásnak értékelni, de mégis nagyon kellemes, átgondolt, egyben van – legalábbis szerintem.

FontShop csemegék #2

« előzmény

Ahogy Zwoelf is említette az FF Meta Serif weblapról szóló bejegyzésem kommentjében, amit a FontShop művel, az marketing felsőfokon.

Végül még egy ráadás csemege: info guide-ok PDF formátumban az összes (? mindenesetre elég sok) FF fontról (az ilovetypography.com nyomán).

Az Adobe Photoshop Lightroom és a RAW formátum dicsérete

Pontosan három évvel ezelőtt kezdtem el blogolni, és csak két és fél éve tudom, hogy mire jó az RSS. Így talán nem annyira meglepő, hogy csupán idén nyáron ismerkedtem meg a RAW formátum előnyeivel; és egészen tíz nappal ezelőttig rá se néztem a Lightroom-ra.

Adobe Photoshop Lightroom 2 icon

Mert az úgy volt kéremszépen, hogy azt hittem, felesleges bonyolítanom ezekkel az életem: még a KonicaMinoltával történő ismerkedésem elején lőttem egyet RAW-ban, meg JPG-ben, és szinte semmi különbséget nem láttam közöttük; a Photoshop-ban pedig úgyis „bármit” meg tudok csinálni – gondoltam. Ez majdnem így is van, csak nem mindegy mennyire bonyolultan vagy éppen egyszerűen.

Adobe Photoshop Lightroom 2 kezelőfelület

Mióta megvettem a Canon EOS 450D-t, elkezdtem RAW formátumban fényképezni, és egy új világ nyílt meg előttem. Nem túlzás: fotósként új életet kezdtem. Na de minek a Lightroom, mikor ott a Bridge és a Photoshop? A válasz ott van a második bekezdés végén: mert nem mindegy, hogy mennyire bonyolult vagy éppen egyszerű megcsinálni valamit. Sok szépet és jót olvastam a Lightroom-ról – és most már én is tudom: itt a helye a gépemen! Mert „az Adobe-nak ez az első szoftvere, amit az első lépésektől kezdve kiadott felhasználók ezreinek. Az ő visszajelzéseik alapján alakította ki a menüszerkezetet, a felhasználói felületet, és képet kapott arról is, hogy milyen elvárásaik vannak a fotósoknak a teljes munkafolyamat során.” Már ismerkedésünk legelején azt éreztem, hogy a program alkotói mindent a legapróbb részletekig alaposan átgondoltak, hogy nekem, a fotós felhasználónak minden a lehető legkényelmesebb legyen (olyan InDesign érzésem van: szívesen kezet szorítanék az alkotókkal :)). Itt most nem megyek bele a részletekbe, de ajánlom ezt a bejegyzést Rékuc blogján. Aztán majd elolvasom ezt a könyvet, és még az is lehet, hogy nyitok egy új kategóriát a Lightroom-nak.

» Lightroom az AdobeTV-n